Close To Me [Tom Holland ff.]

🥀seventeen🥀

Reggel van és Tommal várjuk az orvost, hogy megkérdezzük meddig kell bent maradnia. Nem aludtunk sokat, maximum egy 3 órát, de már az is elég volt nekünk. Nikkiék időközben hazamentek, de természetesen voltak bent nála. Jess is bejött, viszont pont akkor amikor aludtunk, így hazamentek egyből. Ezt Nikki mondta Nekem utólag. Úgy fogalmazott, hogy semmi köszönés nélkül elhagyta az épületet. Engem ez  nagyon is zavart, azonban Tomot egyáltalán nem. Azt mondta had menjen, majd megnyugszik és ne rágódjak rajta.

-Jó reggelt. - jött be az orvos. - Jó hírem vannak a számára. - nézett rá Tomra.- mivel nem törött el semmilye, ami valljuk be kész csoda, 2 nap múlva haza is mehet.- mondta az orvos majd felém fordult.-Látogatni reggel 10 és este 8 között lehet, maximum 3 órát. Maga a barátnője?

-Nem, csak a barátja vagyok.-mosolyogtam az orvosra.

-Akkor önnek van barátnője? - nézett rá Tomra ismét.

-Igen van, bár nem sokáig. - vigyorgott, amit nem értettem, de ránhagytam.

-Ó értem és megkérdezhetem hol van?

-Haza ment. - vont vállat.

-Akkor már mindent értek. Rendben magukra hagyom önöket.-mondta a doktor, majd el is ment.

-Na mit szeretnél csinálni? - kérdezte Tom az ágyon fekve.

-Jobb lesz ha most haza megyek.-mondtam, majd megfogtam a táskámat.

-Mi, de miért? - nézett rám értetlenül.

-Apum nem. tud róla hogy itt vagyok szóval valószínűleg keres engem mindenhol, mert a telefonom meg lemerült, plusz pihenned kell, nekem meg fel kell készülnöm egy leszidásra. - mentem oda hozzá és szorosan megöleltem. - ha bármi van, hívj és ha kell kiszökök otthonról. - mosolyogtam, majd elindultam az ajtó felé.

-Köszönöm hogy itt voltál velem és megnyugtattál.

-Én meg köszönöm hogy nem halál meg. - röhögtem el magam, és kimentem az ajtón.

Hazafelé menet gyorsan végig  gondoltam, mit fogok mondani apunak, hogy ne legyen rám annyira mérges, de tudtam hogy igazából mindegy, mert így is úgy is kiabálni fog velem.

Amint beértem az ajtón, meghallottam apu gyors lépteit a lépcsőn, így vettem egy nagy levegőt és fel erőszakoltam magamra egy mosolyt.

-Rebecca Evans, magyarázatot követelek, hogy hol a jó életben voltál. Azt hittem elraboltak. 14x hívtalak, de egyszer sem válaszoltál. Ajánlom hogy nyomós indokod legyen, mert ha így folytatod 2 hónap szobafogságot fogsz kapni.-füstölt a feje, mint a rajzfilmekben.

-Igen van nyomós indokom.-raktam le a táskámat a kanapéra.

-Hallgatlak.-tette keresztbe a a kezét.

-Amikor lefeküdtem aludni, kaptam egy hívást egy ismeretlen számtól. Mint később kiderült Jess volt az.

-Mégis mit akart tőled Jess?-nézett értetlenül.

-Tomot elütötték.-néztem bele komolyan apám szemébe. Amint kimondtam, arcvonásai megenyhültek- amilyen gyorsan csak tudtam, oda mentem és próbáltam segíteni amiben csak tudok. Aztán megjöttek a mentősök és bevitték a kórházba, ahol több mint 5 órát vártunk. Vagyis ezt utólag mondták el nekem mert megint volt egy rohamom.

-Hogy mi? Mitől? Miért? Jól vagy?-aggódott.

-Már jól vagyok. Valószínűleg attól lett rohamom, hogy túlságosan aggódtam Tom miatt. Az volt a szerencsém, hogy Harrynek meséltem már erről és így tudta mit kellett csinálni. Bevitt, leültett és ott "ébredtem" fel. Utána pedig Tom magánál tartott, így hát most sikerült haza érnem.