Bᴀᴅ ᴀɴᴅ Gᴏᴏᴅ Bᴏʏ☠⊹ฺJikook

7.fejezet

-Mr. Park, legyen szíves elhozni nekem a 10. b. osztály terméből az osztály naplómat, elhagytam valahol a szekrényben.

Én pedig jó fiú módjára pattantam fel a helyemről és mentem ki az osztályteremből, örülök ha ki tudok jutni innen és ilyenkor direkt lassan megyek.
Mindig nézelődni szoktam vagy ilyesmi.
Mivel ez a terem a második emeleten volt így volt alkalmam bemenni a mosdóba hogy ellenőrizzem magam a tükörben és száraz ajkaimra szájfény kenjek, mert nem szeretem ha hullákat megszégyenítően fehér.

Kilincset lenyomva meghallottam valaki dúdolását és ebből arra következtettem hogy bizony valaki van a művész teremben. De ők ilyenkor nem tesin vannak?

-Halló!-kukucskáltam be, de az illető háttal ült nekem egy festői állvány előtt, fülében pedig a  fülhallgató, ezért nem hiszem hogy hallotta amikor köszöntem.

Gondoltam ha nem hall akkor én nem is zavarom, és nyomban neki álltam a naplót keresni, megnéztem mindenütt de sehol nem leltem rá. Aztán beugrott valami amit a tanár mondott "valamelyik szekrényben", akkor csak ott kell lennie.

Szemem sarkából láttam hogy a srác megugrott amint melléje értem, de nem néztem rá csak kinyitottam a szekrényt. Csak akkor sötétült el a tekintetem amikor megláttam hogy a polcok felső sorában foglal helyet az az átkozott napló. Felgyújtom, gondoltam magamban.
Nyújtózkodtam de sehogy sem értem fel, mondjuk fel is mászhatnék rá, de akkor valószínűleg nem csak a napló kerülne földre hanem én is.
Próba szerencse alapon kezdtem felmászni rá, mint migráns a kerítésre, de amint ott tartottam hogy a második polcra tettem a lábam valaki leemelt róla, és átnyúlt könnyűszerrel fölöttem, aztán levette a kívánt tárgyat.
Durcisan és égő pofival fordultam meg hogy tudjam ki az aki ezt tette velem. Oké, kicsi vagyok, de senkinek nincs joga így emelgetni mint egy könnyű szatyrot.

-Jeonguk!?-néztem fel rá ő pedig le rám.

Hülye égimeszelő!
Szerintetek ha megkérdezem milyen a levegő fent akkor belelök a szekrénybe és rám zárja?

-Tessék.-nyújtja át a naplót.
Milyen jó szívű, hogy kanalaznám ki.

-Kösz, látom festesz.-nézetem amint vissza ül a székre és újra kezébe veszi az ecsetet.

-Jó megfigyelő vagy. -bólint.

Mondatára csak egy szemforgatást kap, viszont ezt ő már nem láthatja.

-Neked ez hobbi, vagy versenyre is jársz, mert ez nagyon szép. -nézek végig a félig kész munkán.

-És mond csak, neked a mini golf az hobbi vagy versenyszerűen űzöd? -néz rám vigyorogva.

Hirtelen felindulásból elkövetett ütést mértem a vállára, mire felnevetett.
A mocsok!

-Egy szemét vagy!-csapkodtam meg, csak úgy kapta az ütéseket.

-Mérges törpéket nem jó felbaszni, végén elvarázsolnak.- kacsintott, aztán már nem foglalkozott velem, így kénytelen voltam kimenni.