16. fejezet

595 52 15
                                    

Amint meghallottam a következő programot azt hittem meg fogok halni, én és a hegymászás olyan mint a vega embereknek a hús. Kurva messze állnak tőle és egyáltalán nem szeretik.
Próbáltam megbeszélni magammal, hogy biztos jó lesz és ne aggódjak, csak nem zuhanok le. Magamat ismervén, nem tudom majd betartani a fogadalmamat.

-Na mi van törpe.-bökött oldalba JeonGuk.

A szája mosolygott de a szemei könnyesek voltak, most az előbb ő sírt?
Nem akartam felhozni a témát hogy a mamája meghalt, viszont azért tuti nem szedi le a fejem ha rákérdezek hogy minden rendben van-e?
Mondjuk ez elég hülye kérdés mert aki jól van az nem sír.

-Minden rendben, Kook?-francba, hogy ilyen magas. Mindjárt kitöröm a saját nyakam.

-Kook, most már becézgetjük is egymást?-nyúlt a zsebébe, a cigijét elő húzva nyújtotta azt felém. Már megint ez a cigaretta.

Hülye rosszfiús imidzs, de bevallom nagyon bejön.
Csak ne lenne ilyen morcos.

-Miért vagy most ilyen, ilyen elutasító.-álltam vele szembe.

-Meg kéne valakit dugnom, és akkor nem lennék ennyire elutasító. Tudtad, hogy a szex csodákra képes, stressz levezető meg minden.- pöckölte meg az orromat mutatóujjával.

-Nem, ez nem megoldás, hogy a szexualitást használod ahelyett hogy megbeszélnéd valakivel a problémáid!-tettem csípőre a kezeimet.

-Miért, lenne kedved alám feküdni? -szívott bele a bűzrúdba.

-Jungkook, az istenért mondom, hogy ez nagyon pofátlan volt! -dobbantottam a lábammal mérgesen.

De ő, ő csak mosolygott tovább majd megjegyezte:

-Te vagy az egyetlen ember aki megtud őszintén mosolyogtatni. Aranyos vagy.- túrta össze a hajamat mint egy kutyának.
Igen, csakhogy egy kutya nem fog elvörösödni ettől, én viszont...inkább nem mondok semmit.

Bᴀᴅ ᴀɴᴅ Gᴏᴏᴅ Bᴏʏ☠⊹ฺJikookWhere stories live. Discover now