Bᴀᴅ ᴀɴᴅ Gᴏᴏᴅ Bᴏʏ☠⊹ฺJikook

17. Rész

Jungkook hűségesen tartotta bennem a lelket és mondta nekem a szokásos perverz beszólásait.
"Kerekebb a segged mint egy érett alma".
Míg nekem a lábaim vissza vezető úton majdnem feladták a szolgálatot, Jungkook tök vidáman lépdelt mellettem a hosszú lábaival.
Aki törpe az át tudja érezni.
Legalább már nincs rossz kedve, nekem csak ez számít, mert ide vagy oda, de inkább elviselem a perverz énjét mint a szomorú arcát.

-Mehetek mögötted?- jött felőle egy kérdés.

-Minek akarsz te mögöttem menni?- néztem rá értetlenül.

-Jobb a kilátás.-vonta meg a vállát mosolyogva laza stílusban.

Vörös arccal körbe néztem, hogy hallotta-e valaki. De mindenkinek volt jobb elfoglaltsága, mint mi kis vitáink. Mellesleg úgyis a sor végén mentünk.

-Menj a francba Jungkook!- ütöttem hátba.

-Maximum a fenekedbe.- javította ki a saját verziójára.

Az út végére annyira hulla fáradt voltam, hogy egyenesen a faházba mentem és nem érdekelt az sem, hogy még lesz egy rövid megbeszélés.
Végre csend vett körül, mivel még Jungkook is kint maradt. Noha a gondolatok nem hagytak magamra.

Behunyt szemekkel élveztem a pillanatot, de ez nem tartott sokáig mert nyílt az ajtó és csukódott.

-Ahh, olyan melegem van.- dobta le a pólóját magáról.

-De legalább tedd az egyik székre.- motyogtam behunyt szemekkel fel sem nézve.

Tudtam hogy a földre hajította, hallottam.

-Jól van asszony, majd reggel elteszem. -feküdt le mellém.

Vettem a fáradságot és inkább kikeltem az ágyból, hogy felvegyem az ő pólóját. Jungkook illata volt, próbáltam nem feltűnően megszagolni mielőtt a székre terítettem.

-Szeretsz?- nyújtózkodott egyet az ágyon még jobban elfoglalva az egész helyet.
Felnevettem kérdésén, miféle ez?

-Nem Jungkook, utállak.- kuncogtam el magam, viszont a mosolyom azonnal lefagyott a következő pillanatban.

-Szeretsz Jimine, de szerelemmel is?-pislogott rám nagyokat.
Ez csak álca és valójában remekül mulat rajtam.

-Hahh, beléd ki lenne szerelmes?- horkantottam fel.

Milyen gyorsan megváltozott a légkör.

-Szóval azt mondod belém senki sem szerelmes?-komorult el az arca.

Nagyokat pislogtam, nem igazán értettem.

-Válaszolj Jimine.-búgta a fülembe.