Bᴀᴅ ᴀɴᴅ Gᴏᴏᴅ Bᴏʏ☠⊹ฺJikook

9. fejezet

Szerencsére anya megértette hogy mit szeretnék, és nem akadt ki amiért ide hoztam egy olyan fiút, aki úgy néz ki mint aki rengeteg embert lemészárolt.
Bocs Jungkook de tény, hogy úgy nézel ki mint egy gyilkos.
Ezzel a felszereléssel nem csoda.
Nyakában a lánc elcsúszott így óvatosan megigazítottam neki, bár feleslegesen. Míg ő aludt addig csináltam neki valami ételt, hát ha méltóztatik enni is valamit, amikor felkel.

-Ah, kurva élet!-kiáltott, nem a legszebb szó használatot alkalmazva.
Lehetetlen volt ezen nem felnevetnem hiszen Jungkook nem a szép beszédről híres.

-Nyugi van, Jungkook. -szaladtam oda hozzá ő pedig felült, majd megszakadt a szívem, olyan elesettnek tűnt.

-Elraboltál, remek.-zsörtölődött.
A kockás pokrócot amely eddig rajta volt most félig lehúzta magáról, aztán  jelentőségteljesen rám meredt.

-Hoztam neked reggelit művészetis srác.-huncutul néztem a reakcióját de nem volt túl kreatív azt elnézve hogy csak megforgatta a szemeit.
Így viccelődjön vele az ember…

-Add ide a kaját ha már voltál olyan tündéri és hoztál nekem enni. -nyújtotta a kezeit.

-Mondd hogy kérem szépen.- incselkedtem.
Újabban is szemforgatást kaptam válaszul.

-Ne húzd az időt. -a hangja nyugodt maradt.

-Nem húzom, csak mondd, hogy kérem szépen. ráztam a fejemet.

Ilyenkor minden olyan hirtelen történik, sosincs idő gondolkodni az embernek, már csak a végeredményt látja.
Elkapott engem a derekamnál ragadott meg, és a combjára ültetett.

-Engedj el Jungkook! -ficánkoltam, de nem eresztett.

-Nyugodj már le, nem foglak megenni.-csitítgatott.-Nem eszem kisfiúkat.

-Nem vagy vicces. törődtem bele a helyzetbe.

-Egy kicsit sem?-pillantott rám.

-Kicsit sem.-vágtam rá.

Lebiggyesztette ajkait aztán végre valahára neki fogott a zsemlének, már már durván hosszú ujjaival tépte azt darabokra.

-Nem kérsz?- ajánlotta fel, felemelte kezében a zsemlének egy darabját.

-Nem, edd csak meg. Mondd csak, jobban vagy már? -utaltam haloványan a tegnap esti eseményekre.

Próbáltam úgy helyezkedni az ölében, nehogy kényelmetlen legyen neki.

-Mondták már hogy elképesztően dögös lábad van? -simított végig az említett testrészemen.

Ó, ne…lélegezz Jimin!

-Miért tereled a témát Jungkook?

Megvonta a vállát, nem hiszem, hogy erre akkor már választ kapok valaha is.

-Ömm, zavarok?- jött be anya ezzel a lendülettel kiszálltam Jungkook öléből.

-Nem dehogy, és már jobban is van Jungkook ne aggódj anya. -mosolyodtam el, és sürgősen elléptem messzebb ahol Jungkook feküdt, mert ő szemtelenül rá simított a fenekemre. 
Idióta! Barom! Seggfej!
Azt hiszi mindent megcsinálhat!