Bᴀᴅ ᴀɴᴅ Gᴏᴏᴅ Bᴏʏ☠⊹ฺJikook

8. fejezet

Mindig mi lesz abból ha én azt mondom nem megyek bulizni?
Aha most is itt ülök a lépcsőn kezemben egy olyan telefonnal ami nem is az enyém hanem Jackson-é, ráadásul a hátam mögött részeg diákok próbálnak táncolni, egy full rossz zenére ami réges régen lejárt. Mi lehetne ennél jobb ha nem az hogy, most öntötte a nyakamba valaki a félig megivott italát.

-Mi a jó istent csinálsz te barom! -keltem ki magamból.

-Bocs angyalkám.-tipegett el előlem még mielőtt kiverhettem volna az összes fogát.
Nagy mákja van!

A fehér pólóm ami most már nem fehér hanem rózsaszín a piától, lekaptam magamról hogy aztán kidobjam a mellettem lévő kukában.
Kész, most már félmeztelenül fogok ide fagyni.
Kezemben lévő telefonnak hívás jegyzékét kezdtem el nézegetni hátha benne van Tae telefon száma de sehol sem találtam, basszus de csak őt ismerem.

Doyun
Seojun
Siu   
Minjun   
Yejun    
Juwŏn   
Yujun
Jiho   
Junu
K.Juno
Jungkook
Yoongi
Jin
Mingi

Felcsillantak a szemeim amint megláttam egy ismerős nevét a kijelzőn. Vagyis remélem hogy ő az.

-Szia Jungkook, el tudnál értem jönni megfagyok. -karjaimat magam köré fontam mert szó szerint vacogtam.

-Jimin? -a hangja még készüléken keresztül is mély. Ez elképesztő.

-Igen basszus, akkor el tudsz innen vinni?-kérdeztem kissé hisztérikus hangon.

-Jól van már drámakirálynő, hol találom meg őfelségét? sóhajtott.

-Jackson hozott ide, nem tudom hol vagyunk, vannak fák meg...meg egy kert. néztem körbe kétségbeesetten.

-Jimin bazdmeg. De azt hiszem tudom hol vagytok, fél óra talán és ott vagyok, szedd össze Jacks-t is.

Jackson szerencsére össze tudtam szedni, igaz részeg, és majdnem lefejelt de lényegében semmi gond nem volt míg vártuk hogy a sötétből megjelenjen a kék autó. 

-Jacks-t ültesd be hátra te meg ülj előre.- rám sem nézett úgy mondta ezeket.
Most dühös?
És mi lett a szemöldökével?

Amint beszáltam az anyós ülésre Jungkook rám vagyis inkább a felső testemre nézett.

-Mért vagy te fél pucér, megfázol te kis hülye!-"szidott le" engem, anyák módjára.

-Leöntöttek piával, most mit csináltam volna?-vágtam vissza dühödten.

-Hagyjuk, vedd fel ezt. -vette le magáról a jól megszokott fekete kabátját.
A bőrkabátok a gyengéim, meg Jungkook, de az már más tészta.

Bekapcsolta a zenét hogy ne legyen azért olyan nagy csend, de mivel ez egy kabrió autó nem vette hangosra.
Miután az orrát is kifújta, végül csak elindultunk.
Aludni nem mertem, az milyen lett volna ha elalszom miközben a éjjelek éjjelén fogta magát és csak a kedvünkért eljött értünk, én megfognám és pofátlanul bealudnék.

-Na én kisegítem Jacks-t, aztán szépen elmondod hol laksz.-szállt ki az autóból.

Már éppen mondtam volna, hogy van busz is nem kell fáradnia, de aztán történt aminek történnie kellett, bólintottam egyet miszerint megértettem amit mondott.
Néha elég mogorva az a srác, főleg most, lehet megzavartunk valamit.

-Na itt vagyok, Jacks majdnem lehányta a cipőm, a kutyája pedig azt hitte betörő vagyok, és megharapott, úgy érzem nem az én napom.-dőlt hátra az ülésen anélkül hogy beindította volna a kocsit. Nagyot sóhajtott.

Végig figyeltem az arcát amin apró fájdalom jelei jelentkeztek, talán fáj a szemöldöke ami fel van szakadva, mibe keveredett ez?

-Hé jól vagy?- aggódóan néztem rá és most már teljesen felé fordultam. Meg akartam simogatni a karját, vagy csak egy kicsit hozzáérni a szemöldökéhez, végül ez kudarcba fulladt.

Nem volt igazán jó színe, sápadt volt az ajkai is cserepesek voltak, homlokán izzadság cseppek jelentek meg.

-Persze, minden a legnagyobb rendben van. -a kocsit beindította én pedig nagyot nyeltem, így akar vezetni, túléljük majd?

Egész úton figyeltem őt, ő pedig egyre gyengébben szorította volna a kormányt.
Hazaértünk épségben és egészségben, azonnal kivettem a kulcsát a gyújtásból majd zsebre vágtam.

-Mit csinálsz?-fordult felém kérdőn.

-Nem mehetsz így haza, beteg vagy.- ráztam a fejem ellentmondásos hangvételben.
Ezt anyától tanultam, sosem gondoltam azt, hogy ennek hasznát veszem majd.

Szerencsére nem ellenkezett vagy legalábbis nem volt annyi ereje, amint kisegítettem a kocsiból, ő belém kapaszkodva, mentünk az ajtó elé hogy valahára otthon lehessek.

-Várj Jimin.-lökött el egy picit hogy aztán kihányja a mai ebédjét, vagy vacsoráját.

-Ne essél össze, hallod Jungkook.- kaptam utána kétségbeesetten.

Amennyire csak tudtam be cipeltem őt a nappaliba, hogy rádőlhessen addig a kanapéra, míg én bezárom az ajtót.
Amint visszatértem, ő félig lelógó testtel feküdt, holt sápadtan, és betegen.
Muszáj lesz anyát felébreszteni, nem vagyok se orvos, sem jártas ebben.
No meg aztán azt sem tudom mi a baja, abban a pillanatban arra nem gondoltam, mit fog szólni anya, Jungkook váratlan személyére.
Talán megengedi, itt maradhasson, vagy haza küldi?
Jajj....