4. fejezet

1K 80 21
                                    

-Nem tudom ti hogy vagytok vele de néhány ember olyan mint az Enter, minden mondat után legszívesebben leütném.-emelte az ég felé a tekintetét Jackson, mikor már sikeresen kijutottunk és engem szerencsére nem öltek még meg.  MÉG.
Ha van szerencsém továbbra is így marad.
   Még élek, szóval eddig nyert ügyem van.
Ők ketten mentettek meg attól, hogy ezek elkapják a grabancomat.

-Khm, szóval mivel megmentettetek engem a szorult helyzetből, talán meg hívhatnálak titeket valamire.-játszottam a pulcsim ujjával, ez egy rögtönzött játék, én találtam ki.
A neve: HOGYAN JÁTSSZUK EL HOGY FOGYATÉKOSOK VAGYUNK ANÉLKÜL HOGY ELMONDANÁNK.

-Hát figyelj Jimin, otthon kell legyek vacsira szóval majd később behajtom rajtad, de JeonGuk igen ráérős, most hogy minden nő nemű ember az életében lekopott róla.-paskolta meg a barátja vállát és egy mindentudó mosoly kíséretében intett nekünk, jelezve, hogy ő bizony kettesben hagy minket.
Amit a filmekből is megfigyelhető ez a pillantás azt jelentette hogy "dugd meg haver még érett".

-Ültél már mocin?-fordult felém teljes testével.

-A micsodán?- értetlenül meredtem a kék kontaktlencsét viselő szemébe.

Úgy nézett rám mint aki menten agyon csap, valamivel ami a keze közé kerül.
Megértem én is agyoncsapnám saját magamat.

-Motor, tudod Jimin a két kerekű, van kormánya meg ilyenek, meg jobbik esetben fékje is.-nézett el a vállam felett, talán az a valami sokkal érdekesebb mint én.

-Jaa, még sosem ültem, miért van olyan érzésem hogy pont egy motorra akarsz te engem feltuszkolni?-rémülten kerestem a tekintetét, ki akar ez engem csinálni?!
Tuti sőt 100 százalékig biztos vagyok benne, hogy őt azért teremtették, hogy engem ki csinálhasson.
Köszi isten remek vagy!

-Egy igazi Sherlock Holmes vagy, na induljunk mert két óra múlva kezdődik nekem a művészet órám.-mondta Picasso, aztán intett nekem hogy jó lenne ha végre feltenném a seggem a motorjára, mert különben itt hagy a faszba.

Minden művészlélek ekkora gyökérkezelt?
Vagy ez csak minden második művész.

Jungkook igazi őrültek módjára kerülgette ki az autókat amik hozzánk képest lassan mentek, nem mondom rendesen begörcsöltem ott a hátsó ülésen, csodálkozom hogy Jungkook még életben maradt míg én ott fojtogattam szegény derekát.
Már ott tartottam hogy ideje le szédülni, látványosan a járműről mikor is megszólalt:

-Leszálhatsz Jimin, megérkeztünk a kívánt helyre, ez a kedvenc helyem.-mondta egyhangúan.

Majd szórakozottan felnevetett amikor úgy vélte, én innen biztos nem fogok leszállni, túlságosan beállt a derekam. Lefejtette a kezeimet tulajdon törzséről, aztán pedig óvatosan leszállt a járműről nehogy az eldőljön, kitámasztotta a támasztóval.

-Jössz vagy megvársz itt?-kérdezte.
Nem bazdmeg majd megvárlak itt mint egy jó kutya.

-Megyek csak ez egy kicsit kifújom magam Picasso,, úgy vezetsz mint egy pszichopata.-motyogtam majd lemásztam az ülésről.
Aha, inkább mondanám úgy hogy leestem.

-Pszichopata az anyád.-motyogta.

-Köszi de anyám rendesen vezet nem úgy mint te, konkrétan halálfélelmem volt de téged az ne zavarjon.-zsörtölődtem.

-Magadban beszélsz?

-Persze hogy magamban beszélek, néha szükségem van egy szakértő tanácsára.-forgaok szemet, lassan az is kiesik a helyéről.

-A nagy Jeon egoista.-sóhajtottam reménytelenül.

-A kicsi Jeon is.-kacsintott pajkosan.

-Annyira hülye vagy Jeon!-durcásan meredtem rá miután leültünk egy asztalhoz, én is követem a példáját.

-Nem hülye, csak limitált kiadású.-mutatta fel a mutatóujját.


Bᴀᴅ ᴀɴᴅ Gᴏᴏᴅ Bᴏʏ☠⊹ฺJikookWhere stories live. Discover now