Bᴀᴅ ᴀɴᴅ Gᴏᴏᴅ Bᴏʏ☠⊹ฺJikook

14. fejezet

Másnap elég érdekes szituáció zajlott le kettőnk között. Olyan hamar átterelődött az avokádó krémről a téma, valami egészen másra...
Megint csak kettesben voltunk, kint a faházunk előtt.

-Nyugi Jimin, nem foglak megcsókolni, csak szórakoztam veled.- kuncogott a hátam mögött a fekete hajú.

Ő hogy tudja ilyen könnyen kezelni a helyzetet hogy fél perce szinte össze voltunk préselődve. A szívemnek szerencse, hogy nem értek össze az ajkaink.
Jesszus mégis hogy gondolta ezt!

-Adj egy cigit!-tartottam felé a mancsom, várakozás képpen.

-Biztos nem, te nem is cigizel.- dorgált le.
Anyám 2.0

-Jeon, csak adj egyet és kész!- idegesen toporogtam előtte, nem semmi a srác, könnyen fel tud baszni idegileg.

Morgott egy olyasmit, hogy "mindjárt hozom őfelsége" aztán elsétált mellettem, a vállamat kicsit meglökve, otthagyott egyedül.

-Tessék, aztán nehogy rá szokj nekem, anyád biztos, hogy megölne amiért rászoktattam anyuci pici fiát a cigarettára. -morogta lekezelően.

Sértődötten hozzá vágtam a kezem ügyébe került ágat, a fiú csak meglepődve köpködni kezdte a szájába kerülő fa darabokat.

-Mond csak, te mindig ennyire szarkasztikus voltál? -érintettem az ajkaim közé a cigit.
Bosszantó abban a tudatban élni, hogy ennek a barom arcnak rohadtul jól áll a kezében, elmehet a francba az egész gyerek!

-Igen én így születtem, az orvosok is mondták anyámnak, hogy körülbelül négy éves koromban számíthatnak a szarkasztikus megjegyzéseimre.-hunyorított rám.

-Olyan bolond vagy!- nem bírtam megállni, kiszökött a számon egy hangosabb kacaj is.

-De te így szereted ugye?- megjegyzése hallatán félre nyeltem a füstöt, és köhögni kezdtem.

-De ritka szerencsétlen vagy, irány aludni, cigit meg nyomd el.

-M..mi van?-kerekedtek el a szemeim.
Sírni tudtam volna, marta a torkomat a füst, csak azért.

-Ohh Jézus gyere le! Ha ki köhögted magad, gyere be.

Én még kint maradtam, egy darabig, ez nem tartott hosszabb ideig mint öt perc, vagy egy kicsivel több.

-Na jó éjt hercegnő!

-Hercegnő az édes anyád te...

Az arca felé lendítettem a párnát, de persze neki a karomat is el kellett kapnia, milyen reflexei vannak ennek?

-Ha most azonnal nem csicsikálsz, kénytelen leszek reggelre lenyírni azokat a arany fürtjeidet, megértetted hercegnő?- fordult felém teljes testtel.
A kezemet a feje alá húzta, istenem tettem én valamit amiért ezt érdemlem?

Újjaimat cirógatta néhány hajtincse, "alig észrevehetően" meghúztam azokat amikor beletúrtam a hajába. Aha, konkrétan pár hajszála a tenyeremben maradt. Csak annyit akartam, a fejét végre levegye a kezemről.

-Jimin?-hangja kihúzott a önkívületi állapotomból.

-É..én nem ak..akartam. hátrébb húzódtam amennyire csak engedett a kezem. Sajnos nem volt elég hosszú.

-Most már aludj, oké?-csendesített el.

De a kezem...az az enyém, mégis ő fekszik rajta.
Brühühü.
Aishh, nehéz a feje, nagyon nehéz és így el fog zsibbadni.
Talán levágom, aztán oda adom neki ajándékba. Tessék JK, vidd és vissza se gyere.