Bᴀᴅ ᴀɴᴅ Gᴏᴏᴅ Bᴏʏ☠⊹ฺJikook

10. fejezet

Mikor már úgy véltük, hogy Jungkook jobban van, útjára engedtem, anyám hozzátette: ha bármi van akkor, idézem: "a fiamat bármikor felhívhatod."
És baszki megadta neki a telefon számomat, minden szó nélkül. Azért nem csináltam volna hisztit ha netán meg is kérdezi tőlem.
Azt hittem ott helyben péppé verem amikor rám mosolygott Jungkook, tudatta velem, hogy mindenképpen keresni fog.
Erre vágyom a legkevésbé...

Edzés után, hittem, hogy most azonnal meghalok a fáradságtól. Szinte vergődve téptem fel az ajtómat hogy végre le dőlhessek az ágyra.
Borzasztóan fájt a lábam, a nagy lábujjam meg szerintem mindjárt letörik.
Amint a telefon érzékelte hogy van internet kapcsolat azonnal pittyegett, és rezgett a csomó üzenettől.

Tae:
Ha van időd mindenképpen hívj fel, fontos!

Taemin:
Hogy vagy haver?

Osztály Csopi⚰️:

Lizzie: az a kilencedikes csaj nem normális 😂

Mark:
Mintha te az lennél 🌝

Lizzie:
Holnap jobb ha nem leszel iskolában!

Jack:
Uhh jobb ha félsz Mark 😳!

Már inkább tovább sem olvastam, hisz nem vagyok kíváncsi a hülyeségekre, nem mintha nekem több eszem lenne egy tengerimalacnál.
Olvasgattam a sport híreket, legjobban teljesítő focistákról, mikor felugrik egy kis ablak hogy üzenetem érkezett egy bizonyos Jungkookxx18-tól.

Jungkookxx18:
Szia Jimin!

Jimin:
Ömm ki is vagy?

Jungkookxx18:
A sírásó, szerinted?🤨
Jeon Jungkook
Akinek fényesebb az egója mint a te jövőd.
Akit minap úgy bámultál mintha muszáj lenne.😏😌

Jimin:
Jó...jó most már tudom!
Anyád faszát bámultam, te alvilági köcsög!😒

Jimin:
Mellesleg valami baj van hogy nekem
írtál, történt valami?

Jungkookxx18:
Ez ám a gyors váltás...
Alvilági köcsög...ez nevezem😂
Szomorú vagyok.🙁

Jungkookxx18:
vagyis nem!
Hülye autokorrekt 😤

Jimin:
Ahaaaa..
Akkor hogy hogy írtál nekem?
Nem elérhetőek a nők vagy mi?

Jungkookxx18:
Csak unatkozom, nem vidítanál fel?🥺

Jimin:
Jungkook nekem erre nincs időm
tanulnom kell, te is tedd azt inkább
mint hogy engem zaklass!😒

Jungkookxx18:
De most miért vagy ilyen, jobban tetszik a kedves Jimin.

Jimin:
Mert idegesítesz?
Neked ne tetszen semmi, ami én vagyok.

Jungkookxx18:
Pedig kedvesen szóltam hozzád 😒

Jimin:
Nagyfiú vagy, ne aggódj ki fogod heverni ezt a nagy veszteséget.

Jungkookxx18:
Kinyitnád az ajtót, hideg van kint🥶
No meg aztán, hamar megfázok, gyenge az immunrendszerem.

Jimin:
Jungkook, ezt nem gondolhatod komolyan!
Te ide jöttél?
Ezt nem hiszem el!

Jungkookxx18:
Ne kiabálj velem mert isten bizony hogy elverem a segged!
Nyisd már ki ezt a kibaszott ajtót.

Jimin:
És ha nem teszem?🙂

Jungkookxx18:
Nem lesz ajtótok, pedig ez egy létfontosságú a háznál 😊

Jimin:
Hívom a rendőrséget 🤷

Jungkookxx18:
És mit mondasz nekik, hogy egy törött vallú fasza gyerek be akar jutni a házatokba?
Huh? Azt megnézem.

Jimin:
Megsérültél??
Máris megyek!
Barom.

Jungkookxx18:
Ohh baszki...

Amennyire gyorsan csak tudtam szaladtam le a lépcsőn és azzal együtt rontottam ki a házból ahol Jungkook-ba ütköztem, na jó... szó szerint neki rohantam szegény gyereknek aki ha nem lenne erősebb kicsivel, akkor valószínűleg el estünk volna a betonon.
Az arca néhány helyén karcolások voltak, szeme kicsit piros, haja fésületlen.
Hát persze, nyilván nem ugrik be a fodrászhoz, miután agyonverik.
Elléptem tőle és megköszörültem a torkomat, mielőtt bármit mondtam volna neki.

-Mi történt veled?- aggódtam érte, hiszen amikor múlt szerdán is össze volt verve.
Akkor még hányt is, vagyis tulajdonképpen az a betegség miatt lehetett.

-Ohh, mégiscsak aggódsz értem, ez aranyos.-csipkedte meg az arcom, de én elrántottam onnan.
Nem vagyok kisgyerek, ő meg nem öreg néni.

-Mit csináltál magaddal, te barom!-löktem egyet a ép vállánál fogva.

-Összeverekedtem egy cicával, ő nyert.-rántott vállat majd minden szó nélkül bement a házunkba.
Azt az istenverte gyereket!

-Van kólátok?-kérdése után rögvest meg is lelte a keresett italt. A hűtőben kutatva kivette.

Ráérősen iszogatni kezdett míg én azon agyaltam miként kéne lekezelni a sebeit, mert ez így nem maradhat. Elfertőződik, és utána minden baj nagyobbodik.

-Hé törpe, itt vagy még?- dobott meg az üres kólás dobozzal.

Mosolygott amikor oda néztem, mindjárt letörlöm a képéről! Megkerülve a konyhapultot felé indultam és már lendítettem a kezem de ő szimplán csak lefogta azt.
Szemeiben harag csillant, szorítása pedig erősödött, fogait kivillantotta de nem úgy mint egy vámpír csak úgy mint egy idegbeteg.
Szinte felkent, a konyhában lévő falra, esze ágában sem volt elengedni.

-Jun.. Jungkook, nyu..nyugi. és talán itt éreztem azt hogy elvetettem a sulykot.

-Állandóan csak vernek, már te is kezded!-morrant fel.

És mint akit nyakon csaptak, elengedett és remegve hátrálni kezdett tőlem.
Nem hagyva magam, hozzá tapadtam, igaz botladozva de a karjaiba találtam magam és szorosan húztam a saját testemhez az övét. Itt és mindenek előtt, meg akartam őt nyugtatni, védeni, szeretni. Ha más erre képtelen, akkor én képes leszek rá.

-Bazdmeg törpe.- mormogta a pólómba, keze alatt reccsent az anyaga, éreztem egyfajta szakadást rajta, ahol a lyuk keletkezett, ott szellősebb lett.
Elszakította, talán a nagy hév miatt, nem figyelt az önkontrollra.