BTS - Love Yourself - TEAR - Note Magyar Fordítás

Jungkook - 1/4

Év: 20
Szeptember 30

- Jeon Jungkook, válaszolj nekem. Még mindig jársz arra a helyre?- kérdezett a tanár idegesen.

Nem válaszoltam.
A cipőm orrát néztem, közben reménykedve, hogy elenged.
Megütött a részvételi papírral, de ez után sem válaszoltam.

A hyungok és én találtuk azt az osztálytermet és nem volt olyan nap, hogy el ne mentem volna oda.
Talán ők sem tudták, hogy minden nap elmentem.
Néha nem tudtak róla...
Néha ők sem jöttek el.
Olyankor biztosan elfoglaltak volta, vagy más programot terveztek.
Részmunkaidős állásaik is voltak.

Seokjin hyung és Yoongi hyung már napok óta nem voltak az osztályban.

De minden rendben.
Néha egyikünk sem ment.
Rendben van.
Még ha nem is jönnek ma.
Majd holnap jönnek.
Ha holnap sem, majd az azutáni napon.
Rendben van.

A tanár megint megütött.
- Azok a fiúk akikkel együtt szoktál lenni rossz hatással vannak rád.
Felnéztem a tanárra ahogy megint megütött.
Abban a különleges pillanatban, eszembe jutott Yoongi hyung aki pont olyan erővel ütött meg, mint most a tanár.

Összeszorítottam a fogam és mozdulatlanul állta, tűrtem az ütéseket.
Sosem hazudnék.
Sosem tagadnám le, hogy elmentem abba az osztályterembe.

Azon a napon, iskola után az osztályterem ajtaja előtt álltam, abban reménykedve, hogy az össze hyungot bent találom és épp társasjátékot játszanak.

Vagy talán...

Namjoon és Seokjin hyung olvasna.
Yoongi hyung zongorázna.
Hosek és Jimin hyung táncolna.

Mikor belépnék megkérdeznék, hogy miért késtem.

De ehelyett, mikor kinyitottam az ajtót, csak Hoseok hyung volt odabent.
Azokat a dolgokat szedte össze amiket szanaszét hagytunk az üres osztályteremben.

Mentegetőző mosolyt küldött felém miközben felém sétált.
A kezét a vállamra tette és kivezetett a teremből.

- Menjünk. - bezárta mögöttünk az ajtót és végigsétáltunk a folyosón.

A gyomrom fordult egyet mikor hirtelen rájöttem mi is történt.
Azok a napok amiket együttöltöttünk az osztályteremben.
Mint egy csapat barát.
Testvérek.

Azok az idők elmúltak.
És már sosem fogjuk őket visszakapni.