BTS - Love Yourself - TEAR - Note Magyar Fordítás

Hoseok - 3/4

Év: 22
Május 20
2.rész

Az első alkalom mikor láttam Taehyung hátán lévő sérüléseket, akkor volt, mikor találkoztam vele Namjoon konténer rejtekhelyén.
Taehyung mindenkit szó nélkül hagyott az aranyos mosolyával, miközben felvette az új felsőjét.

A szívem egy darabja összetört attól, hogy milyen boldog egy ilyen jelentéktelen dologtól amit adtunk neki.

Nem voltak szüleim.
Nem is igazán emlékszem az anyámra vagy az apámra.
Csak hét éves koromig voltam az anyámmal.

Mikor arról beszélünk, hogy a szüleink milyen fájdalmakat okoztak nekünk kiskorunkban, én eleget kaptam egy egész életre.

Az emberek azt mondják, hogy le kell küzd a fájdalmad,
elfogadni, hogy mi történt és hozzászokni.
Ki kell békülj vele és meg kell bocsátanod.
Ez az egyetlen út, hogy élj és tovább lépj.

Nem mintha én nem tudnám ezt.
Ez tényleg nem arról szól, hogy én nem akarok megbocsátani nekik.
Vannak dolgok, amik nem mennek csupán próbálkozással.

Senki sem mondta el nekem, hogy hogyan kell megbocsátani és tovább lépni.
Mielőtt a világ megerősített volna, azzá, aki most vagyok,
friss sebeket adott.

Remélem, hogy nincs több olyan jelszó, ami nem adott volna valamilyen érzelmi sebet.
Megtanítanak, hogyan kell kitartani.

De miért ilyen mély sebekkel?
Miért annyira szükséges ez?
Miért kell így éljünk?

-

Mikor elértünk az útkereszteződéshez, Taehyung végre megszólalt:
- Minden rendben van hyung. Innen egyedül is haza tudok menni.

- Tudom. - válaszoltam és tovább vezettem.

- Tényleg minden rendben. Nézd, jól vagyok! - Taehyung mosolygott.

Nem válaszoltam.
Lehetetlen, hogy ennyi idő alatt jól legyen.
Nagyon nincs jól.
De azt hiszem, hogy hogyha nem fogadja el, hogy rosszul van, akkor jól lesz.

Figyelmen kívül hagyja.
Ez már szokásává vált.

Taehyung lehúzta a kapucniját a fejéről és utolért, követett engem.

- Tényleg nem vagy éhes? - kérdeztem mikor elérkeztünk a házához.

Taehyung némán vigyorgott és bólintott.
Néztem ahogy végigsétál a háza folyosóján, aztán megfordult.

Hamar visszafordítottam a kulcsot.

A háza folyosója és az út amin most sétáltam, mind a kettő keskeny volt és elhagyatott.

Mindketten egyedül voltunk.

Már épp meg akartam fordulni, hogy még egyszer láthassam Taehyungot, mikor a telefonom csöngött.