BTS - Love Yourself - TEAR - Note Magyar Fordítás

Taehyung - 4/4

Év: 22
Július 17

Úgy éreztem, hogy az oldalam mindjárt szétszakad a fájdalomtól.
Csorgott rólam a verejték.

A rejtekhely.
A vasútnál.
A sarki bolt mögött.
A felüljáró alatt.
Minden helyet bejártam, de nem találtam meg a gyereket.

Elfutottam a buszmegállóig és ott vártam, de ott sem találtam. Az emberek óvatosan néztek rám.
Mi történt?

Nem ígértük meg egymásnak, hogy találkozunk ma, de akkor is furcsa volt, hogy sehol sem találtam a gyereket.
Mindig felbukkant valahol és körülöttem volt.
Mondtam neki, hogy idegesítő, hogy követ, de hiába.
Minden helyet megnéztem ahol voltam a gyerekkel, de nem jártam sikerrel.

Megálltam amikor elértem ahhoz a falhoz ahol az első közös graffitinket csináltuk.
Egy nagy piros X borította az alkotásunkat.
Nem tudtam mit szóljak.
Lehetetlen, hogy egy járókelő meg tudja mondani, hogy ki rajzolta ezt a nagy X-et.
Egyszerű volt.
Átlagos.

De tudom, hogy ő volt.
Ő lehetett az egyetlen, aki ilyet tesz.

A rajznak történetei voltak, képekben bemutatva, egymásra helyezve.
Mondhatnám, hogy szimbolikus.

Nevettek azon a napon mikor a síneken feküdtem és beütöttem a fejem.
Segítettek miután elestem.
A kifejezés az arcukon mikor elloptam a kenyerüket, hogy elkergessem az éhemet.
Ahogy az arckifejezésük elhomályosodott mikor családi portré üzletek mellett haladtunk el.
Ahogy a szemük követte az elhaladó diákokat.

- Ha a dolgok nehézzé válnak, ne szenvedj csendben. Mondd el. - ezt mondtam neki miközben a falat festettük.

Az X most elutasította minden közös emlékünket.
Mintha az X azt mondaná, hogy a dolgok amiket átéltünk most már hamisak.
Úgy éreztem, mintha azt mondaná, hogy minden egy hazugság volt.

A dühtől összeszorítottam az öklöm.
Miért?
Természetesen, most nem volt válasz a kérdésemre.

Elsétáltam a faltól.
Az emlékeinktől.
Az életünktől.

Most egyedül voltam.
Ő is egyedül volt.
Újra mindketten egyedül lettünk.