Visszatért érzések/BEFEJEZETT

seis

-És hogy érzed magad a Wilistonban?-törtem meg a közöttünk kialakult kínos csendet

-Eddig nagyon jól! Másabb mint a Rogers. De jó értelemben! Még szoknom kell ezt a helyet, de szerencsére sok mindenkit ismerek, így nem olyan idegen. Na meg ott vannak a tesóid, mellettük meg nem lehet unatkozni!-utalt a reggel történtekre

-Tényleg nagyon sajnálom!-húztam el a számat-Ismered őket és tudod milyen barmok tudnak lenni!

-Semmi gáz! Őszintén szólva számítottam rá, hogy lesz valami!-nevetett fel halkan-És te hogy vagy? Rég beszéltünk normálisan-utalt a múlthétre, mire kínosan lehajtottam a fejem-Még mindig hatalmas ToyStory fan vagy?-kérdezte nevetve

-Jajj dehogy! Annak már évek óta vége!

-Pedig emlékszem, tele volt poszterrel a falad, és mindig egy Woody fej párnával aludtál!-mondta-El se lehetett szakítani a tévé elől. Kívülről tudtuk a szövegét, mert állandóan megkelett nézni veled.-nosztalgiázott

-Jól van!-temettem a kezembe az arcomat-Kicsit nagy fan voltam.-jelentettem ki, de a tekintetét látva inkább hozzátettem-Oké. Túlságosan is imádtam. De már tényleg vége!-tettem fel védekezően a kezem magam elé-Elzártam őket egy dobozba!

-Szegény Buzz!-sóhajtott fel-Pedig ő volt a kedvencem.

-És neked mi lett a nagy zöldség utálatoddal?-biccentettem a tányérja felé, amin egy adag saláta volt-Ki nem álhattad a zöldségeket! A világból is kilehetett volna kergetni vele....-emlékeztettem

-Változunk!-jegyezte meg-Na meg persze, ehhez-mutatott végig magán-muszáj egézségesen enni!

-Persze, persze! Csak vigyázz, az egód nehogy összenyomjon!-nevettem el magam.

Nehezen vallom be, de jó érzés volt vele fesztelenül nevetni. Az egyik legfontosabb ember volt az életemben, aztán egyszer csak teljesen eltűnt. Most pedig újra itt van.

-Hiányoztál!-jegyezte meg, miközben a folyosón sétáltunk, a csarnok felé. Mintha olvasna a gondolataimban. Nagy szemekkel pillantottam rá, majd elmosolyodtam.

-Ez az éned!-mutattam rá-A kedves, figyelmes, rendes éned, nekem is hianyzott egy kicsit.

-Egy kicsit?-vonta fel a szemöldökét-Au!-kapott játékosan a szivéhez

-Ez van Jay!-szólítottam a középső nevén, majd megvontam a vállamat-Na mi van? Azt hitted elfelejtem a nevedet, amit annyira utálsz Jayden!-hangsúlyoztam ki direkt az utolsó szót

-Egy percre sem feltételeztem Madelyn!-jött ezúttal az én középső nevemmel. Aztámmire feleszméltem, már a kihalt folyosón szaladtam előle.

Sietve szedtem a lábaimat a lépcsőn, majd hirtelen egy kezet éreztem meg a derekamon.

Elkapott.

Hátulról tartott a kezei között, miközben próbáltam kiszabadulni.

-Megvagy!-suttogta a fülembe, mire elnevettem magam.

Fogalmam sincs meddig álhattunk így, de a tesóim kiabálására feleszméltünk.

-Srácok!-kiabált mögöttünk Bryan, mi pedig abban a pillanatban szétreppentünk-Várjatok, itt meg mifolyik?-mutogatott kettőnkre

-Fogócskáztunk!-jegyeztem meg

-Ja ok! Akkor rendbe vagytok?-kérdezte, de meg se várva a válaszunkat folytatta-El sem hinnétek mi történt....

-Ugye nem csaptak ki? Nem akarom itt hagyni a sulit...-kezdtem, de közbevágtak

-Kidumáltuk magunkat!-jegyezte meg Brandon

-Sőt még be is vezeti hagyomanynak!-nevettek össze a tesóim-Tetszett neki ez az "üdv a suliban" szivatás....

-Istenem! Úgy izgultam, hogy ki ne csapjanak!-sóhajtottam, és mindkettőjüket megöleltem

-Szóval mostantól hivatalos a BB beavatás!-pacsiztak össze-Meghódítottuk a sulit!-kiabálta Brandon és elkezdett rohanni a folyosón

-Hülyék!-jegyeztem meg nevetve-Na de induljunk! Mert megint elkésünk!-toltam őket a csarnok irányába.

A fiúk baromkodásától zengett a folyosó, én pedig nevetve néztem végig a kis társaságon.

Kénytelen vagyok bevallani, hogy boldogsággal töltött el amikor vegignéztem magunkon. Mintha még most is tíz évesek lennénk, apró problémákkal, és hatalmas boldogsággal. Már csak Benji hiányzott.

Bármennyire sem akartam, rájöttem, hogy nekem is hiányzott Kol Jayden Mclay, a fiú, aki a világot jelentette nekem.

-Rendben!-csapta össze a tenyerét az edző-Ha mindenki megérkezett-nézett szúrós tekintettel ránk, miközben sunnyogva csatlakoztunk a többiekhez. Felesleges mondanom, hogx megint elkéstünk.-Elmondom a hétvégére vonatkozó infókat! Mint már mondtam a szezon második meccs-hétvégéje a héten lesz. A Krindale ellen fogunk elsőnek játszani, majd a Davidson ellen. Két váltott csapat lesz. Szombaton az egyes kezd, majd a félidő után a kettes. Vasárnap a kettes kezd és az egyes fejezi be. Mint említettem a héten három edzés lesz. A mai edzés végén odaadom a papírokat, mert mi utazunk el a Krindalehez. Egy diákszállón alszunk, és másnap ismét meccs. Aztán beülhetünk pizzázni vagy amit majd akartok és hazajövünk. A hétfői napot megkapjátok szünetnek, mert fáradtak lesztek, a hokitól, és az utazástól is egyaránt. Van kérdés?-pillantott körbe Roney edző

-Hogy lesznek a csapatok?-tette fel a kezét Wendy

-Remek kérdés!-mutatott rá az edző-Van pár újoncunk, szóval a következő felállás lesz. Egyes csapat: Kapuba áll Brandon, balszélső Alison, center Charles, jobbszélső Bryan, bal bekker Zoe jobb bekker Tom! Másik csapat kapusa így evidens, hogy Jules, balszélső Brooklyn, center Kol, jobbszélső Darren, bal bekker Wendy, jobb bekket Alex. A többiek lesznek a cserék!-majd intett, hogy álljunk be a saját csapatunkhoz-A meccsig lévő edzéseken egymás ellen lesztek, hogy szokjátok a csapatmunkát!-belefújt a sípjába mire mindannyian elhelyezkedtünk-Hajrá FARKASOK!-kiáltott, és abban a pillanatban elejtette a korongot.

A játék elkezdődött!