Harmadszorra írtam újra ezt a részt, mivel a kedves kis aranyos telefonom bekattant és törölte az egészet. :)
Tegnap éjfél körül újra kezdtem írni, erre reggelre megint eltűnt...
Szóval az esetleges helyesírási hibákért, vagy elírásokért bocsánat!
Mindenki ismeri azokat az ötleteket, amik hirtelen jönnek a semmiből, és fenekestül felforgatnak mindent.
Hétfő reggeli nyolc óra van, és a kis társaságunk az alvás helyett úton van, mivel Bryan fejecskéjéből kipattant egy fenomenális ötlet. A szomszéd városban, Rossouwilleben van egy új szabadulószoba, ami tökéletes program erre a kissé borús hétfői napra, amikor épp nem kell iskolába mennünk.
A hétvége nagyon jól sikerült, mindkét iskola ellen nyertünk, és szerencsére a sofőr sem utált meg minket annyira, hogy otthagyjon minket a világ végén lévő Krindalebe. Sőt, mielőtt kirakott minket a Wiliston előtt, Jules elcsípett egy beszélgetés foszlányt, Federic és Roney között, amiből azt szűrtük le, hogy szívesen vállalná a csapatunk sofőrjének a szerepét. Ennek persze egytől egyik mindenki örült, mert a két nap alatt, mindenki nagyon megkedvelte a férfit.
A mai napot, megkaptuk szünetnek, hogy kitudjuk pihenni magunkat a hosszúra sikeredett hétvége után, de nekünk sokkal jobb programunk akadt. Izy is velünk tartott, és bár ő neki suliba kéne lennie, megengedett magának egy szabadbapot.
Természetesen reggel amikor felvettük a házuk előtt, azonnal elkapta a lelkiismeret furdolás, és majdnem meggondolta magát. Még szerencse hogy három Millerrel és egy Mclayyel volt körülvéve.
Apropó Kol...
A hétvége alatt rengeteget hülyéskedtünk, és végre úgy érzem visszakaptam a legjobb barátomat.
-Itt kéne balra fordulni!-néztem fel a telefonomból, amin megvolt nyitva a GPS. Végül rám hárult ez a megtisztelő feladat, mert mindenki más passzolta.
-De itt nem lehet balra menni...-lasított le Brandon, a főúton
-Hát pedig itt azt irja, hogy tizenöt méter után forduljon balra... Ugye?-nyomtam Kol kezébe a keszüléket
-Tényleg balra kell menni!-értett velem egyet a fiú, mire mindenki nézelődni kezdett, hogy nem-e tovább mentünk véletlenül
-Na ne szivassatok!-húzódott félre az autóval-Itt nem lehet balra menni!Itt csak fa és bozót van!-mutogatott körbe-Nem lehet hogy rosszul navigáltál?-kérdezte a drága batyám-Máskor is volt már, hogy eltévedtünk miattad. Mondjuk amikor anya kiállítására mentünk New Yorkba.-gyanusított és hozta fel a sztorit, amit inkább jobb lenne elfelejteni.
-Akkor tényleg én voltam a hibás, de most figyeltem!-forgattam meg a szemem-Biztos rossz helyen fordultál le...-tamadtam ezúttal én
-Srácok fejezzétek be!-szolt közbe Bryan
-Ha nem tetszik, ahogy navigálok, miért nem a többiek csinálják?-keltem ki magamból
-Srácook!-szólt közbe Kol is
-Öhmm figyu!-fordult felénk Izy-Azt hiszem megtaláltam az utat!-mutatott balra, ahol egy kavicsos út vezetett át az erdőn keresztül
-Na én oda biztos, hogy nem megyek be kocsival!-jelentette ki Brandon
-Egyetértek! Még a végén megkarcolja valami kilógó faág!-helyeselt Bryan
-Biztos arra kell menni?-kérdeztem, majd közös megegyezés alapján-ami amúgy eleg ritka nálunk-félreálltunk a kocsival, és sétálva folytattuk.
YOU ARE READING
Visszatért érzések/BEFEJEZETT
Romance-A kedvességed semmit sem változott Brook!-mosolyodott el pimaszul -Ha már itt tartunk Kol... te se változtál semmit!-néztem fel mogyoróbarna szemeibe-Még mindig ugyanakkora seggfej vagy, mint voltál!-feleltem egy győztes vigyorral és elrugaszkodtam...