Az udvarra kiérve a tekintetemmel azonnal egy szőkésbarna hajkoronát kerestem, és amint szembetaláltam magam a tulajdonosával, megállt körülöttem az idő.
Míg Kol tekintete égette a bőrömet, én alig egy pillanatra pillantottam rá, annyira zavarban voltam, és erre még a csupasz, izmos felsőteste is rátett egy lapáttal.
De az idilli pillanatnak, hamar vége szakadt, ugyanis egy hatalmas csobbanással, a medencébe landoltam.
-Te nem vagy normális!-jöttem fel prüszkölve a vízből, és amint kitisztult a látásom szúrós tekintettel néztem Bryanre, aki ekkor már, vígan mellettem lubickolt.
-Ez csak ez kis víz Brook!-pancsolt a kezeivel, mint valami ötéves kisgyerek. Nem akartam tovább vitatkozni vele, elvégre szülinapunk van, és tele van vendéggel a ház, szóval válaszként csak megforgattam a szemeimet és a medence széléhez sétáltam. Még szerencse, hogy ez a fele nem olyan mély, így pont leért a lábam. Mint említettem a fiúkkal ellentétben én nem tudok úszni.
-Segítek!-nyúlt felém egy izmos kar, amit mosolyogva elfogadtam, majd kihúzott a vízből.-Tessék!-terített egy törölközőt a hátamra Kol, majd két üresen lévő napágyhoz mentünk.-Jól vagy?-pillantott le rám
-Ühüm...-bólogattam, de továbbra sem mertem a szemébe nézni.
A múltkori majdnem-csók óta eléggé megváltozott a hangulat közöttünk.
Ha egy társasagba keveredtünk-ami szinte elkerülhetetlen volt-feszélyezve voltunk. Kerültünk minden fajta érintést, és megpróbáltunk minnél kevesebbszer kettesben lenni.
Félre ne értsen senki! Nem negatív értelemben alakult ki ez a helyzet.
Inkább túlságosan is hirtelen történt minden, és egyikünk sem tudta, hogy hogyan viszonyuljunk a másikhoz.
Bonyolult egy helyzet, de úgy döntöttem nem siettetem. Sodródom az árral, és várok.
-De én is maradni akaroook!-hisztizett Lizzy az előszobában, miután megünnepeltük családi körben a szülinapunkat.
-De értsd meg Kicsim, hogy most nem lehet! Brooklyn és a többiek már nagyok!-guggolt le hozzá Ginny, és megigazította a kislány frufruját, hogy ne lógjon a szemébe.
-De már én is nagy vagyok!-erősködött-És nem akarok elmennni!-mondtha határozottan, és a drámai hatás kedvéért még dobbantott is egyet az apró lábával, mire mi csak mosolyogva pillantottunk körbe.
-Na gyere hercegnő!-kapta fel az ölébe az apja, mire a kislány ficánkoli kezdett a karjaiba-Ha nyugton maradsz még lehet szó egy mekiről!-egyezkedett vele Niall
-Mekiii!-kiáltott fel a kislány, mire mindenki egyszerre nevetett fel.
-Jók legyetek!-adott egy puszit anya, miután egyesével minden rokonunktól elköszöntünk-És ne barmoljátok szét a házat! És ne igyatok sok alkoholt, és ne csináljatok semmi hülyeséget!-kezdte a szokásos monológját
-Annyaaa!-kiáltottunk rá egyszerre
-Nyugodj meg Ashley!-vette át a szót Izy-Nem robbantjuk fel a házat, nem hányjuk össze a kanapét, nem csinálunk semmi rosszat, és Brooklyn sem lesz terhes!-vigyorgott a lány
-Izy!-kiáltottam rá, mire rajtam kívül mindenki nevetni kezdett még anya is.
-Jól van jól van! Tudom hogy már nagyok és felelőségteljesek vagytok! Oké megyünk!-forgatta meg a szemét, a tekintetünket látva, majd beszállt apa mellé az autóba.
-Sziasztoook!-kiáltottunk utánnuk, majd megvártuk, hogy elhajtson mindhárom kocsi a feljárónkról-Ah végre!-sóhajtott Brandon, majd visszaterelt minket a házba.-Már azt hittem sosem mennek el.....-csukta be a bejárati ajtót
STAI LEGGENDO
Visszatért érzések/BEFEJEZETT
Storie d'amore-A kedvességed semmit sem változott Brook!-mosolyodott el pimaszul -Ha már itt tartunk Kol... te se változtál semmit!-néztem fel mogyoróbarna szemeibe-Még mindig ugyanakkora seggfej vagy, mint voltál!-feleltem egy győztes vigyorral és elrugaszkodtam...
