Visszatért érzések/BEFEJEZETT

diez y seiz

-Hallod Brandon! Mostmár elég az üzenetekből!-dobtam fejbe egy párnával a kedves aranyos bátyámat.

A helyzet az, hogy Bryan végre elhívta moziba Mayát.

Mi csak annyit vettünk észre rajta, hogy órákon át idegesen járkált a lakásban, és takarítani kezdett.

Igen, Bryan Mark Miller takarított.

Mint később kiderült, Maya válaszára várt végig. A lánynak edzése volt, mert végre ő is játszhat a csapatával, és ezért nem látta estig az üzenetét. Bryan azonnal kivirult, és felhagyott az elkeseredettséggel, mivel a lány igent mondott és  nagyon örült annak, hogy Bry elhívta.

Szóval kb egy órája, ha elindult a buszmegállóba, és az utóbbi fél órában Brandon üzenettekkel bombázza, én meg azon csodálkozok, hogy a másik hogy nem tiltotta még le.

"Minden oké" "hogy van a sógornőm?" "Lezuhanyoztál?" "Ugye megmondod neki hogy üdvözlöm?" "Hallod" "mi van ha a csaj bérgyilkos" "nemár tesó" "válaszolj" "Rip" "Na látom életben vagy" "Hogy megy a randi?" "Nagybácsi leszek?" "Ettem sajtostésztát" "Fini volt" "kérsz?" "A lányak is adok" "persze ha nem bérgyilkos" stb..

-Auu!Te nem vagy normális!-kapott az arcához, majd pár pillanattal később egy határozott mozdulattal visszadobta.

-Hagyd már szerencsétlent! Így is tiszta ideges!-ugrottam rá, és kikaptam a kezéből a mobilt.

-Add már visssza!-változtatta el a hangját, úgy, mintha egy ötéves beszélne, és lebiggyesztett ajkakkal nézett rám-Légysziii!-nyújtotta a kezét felém

-Csak akkor kapod meg a békén hagyod!-figyelmeztettem, mire heves bólogatásba kezdett. Átpasszoltam neki a telefont, majd levágódtam mellé a kanapéra és a csatornák között kezdtem kapcsolgatni.

Az elmúlt néhány nap alatt az időjárás, 180°-os fordulatot vett. Beborult és egyre hidegebb lett. Szóval miután a szüleink dolgozni vannak, Bryan randizni, mi ketten bekuckóztunk a házba és egésznapos punnyadásba kezdtünk...

Meleg takaró, sajtostészta, forrócsoki, Ps4, netflix, és millió nasi....

-Kész végem!-terült szét a kanapén Brandon három és fél óra folyamatos videojáték után.

-Nekem is...nézzünk valamit?-mutattam a tévére, mire Bran hevesen bólogatni kezdett. Végül egy akciófilmnél állítottam meg, de mivel az utolsó 15 percnél tartott, inkább csak háttérzajként funkcionált.

Mindketten hanyatt dőltünk a kanapén, és elmerültünk a gondolatainkba.

-Nekem is elkéne hívnom Izyt?-törte meg a "csendet" Brandon, mire nekem abban a pillanatban hatalmasra nyíltak a szemeim.

-Hívd el!-néztem fel rá, és szembe találtam magam a kételyekkel teli zöld tekintetével.-Na nemár! Úgyis tudod, hogy igent mond!-kételkedő arckifejezését látva folytattam-Mint Izy legjobb barátnője, nem úgy mint a testvéred, biztosítalak róla, hogy igent fog mondani. Sőőt! Percekkel később eláraszt az üzeneteivel, hogy mit vegyen fel, milyen illatú tusival fürödjön, meg ilyenek-mondtam full komolyan

-Oké....Erről szerintem jobb ha nem tudok!-tette fel védekezően a kezét maga elé-Köszönöm hugi!-ölelt át-És te?-kérdezte

-Mi én?-vontam fel a szemöldökömet

-Látom hogy van valami... Bryan is látja.. amióta volt az a kis délutánotok Mclayyel, mintha folyton máshol járnál...-jegyezte meg

-Fogalmam sincs mi van. Azt tudom, hogy ez már baromira nem egy sima barátság....-sóhajtottam

-Ti sosem voltatok csak barátok!-jegyezte meg-És ezt mindketten nagyon jól tudjátok...-tette hozzá

-Pont, ezaz... Tegyünk tönkre több évnyi barátságot, csak mert nem bírunk az érzéseinkkel?-vontam fel a szemöldököm

-Igen. Egy próbát megér nem? Megpróbáljátok, aztán ha mégsem megy, maradtok továbbra is       "barátok"-mutogatott idétlenül idézőjeleket a levegőbe

-Mintha ez ilyen egyszerű lenne..

-Az is...Figyu Brook!-váltott komoly hangnemre-Teljesen megértem, hogy félsz, de az nem megoldás, hogy esélyt sem adsz a dolgoknak...

-Nem szeretnék csalódni.-pillantottam rá

-Én sem szeretném. De ez sem jó. Meg kell találnod az arany középutat... vagy csak sodródj az árral...-vonta meg a vállát-El sem hiszem, hogy a kishúgom felnőtt-törölgette meg játékosan a szemét

-14 perc, Brandon...14 perccel vagyok fiatalabb....-forgattam meg a szemeimet

-Bryan is olyan hamar felnőtt-sóhajtott, mint valami idős nagypapa. Komolyan, a nagyszüleink se szokták ezt csinálni.-De Brook!-fogta meg a kezemet-Mindegy hogy döntesz, vagy mit csinálsz, a legfontosabb, hogy neked jó legyen, én melletted állok...-Bekönnyeztem.-Jajj ne sírj!-ölelt át

-Inkább nézzünk Star Warst!-kaptam ki szipogva a kezéből a távirányítót, hogy előkerítsem a filmet.

-Miaz hugi? Nem bírod a lelkizést?-nevetett fel és ismét elterült a kanapén.

-Túlságosan össze vagyok zavarodva! Azt sem tudom mit érzek...-nevettem fel kínomban és letöröltem a pulcsim ujjával, az arcomon lefolyó könnycseppeket-Fontos számomra. Épp annyira mint ti vagy Izy.
Bele se merek gondolni, hogy ismét elveszítem. Hogy nem hallom többé a hangját, hogy nem ölelhetem. Szeretek vele lenni, mellette önmagam vagyok, és úgy érzem ennél jobb már nem is lehetne. Imádom az egoista fejét, a szörnyű humorát, a figyelmességét, és hogy mennyire törődik velem. Az elmúlt időszakban mintha visszakaptam volna egy részem, egyszerűen nem tudom elmondani, hogy mit érzek. Teljesen összezavarodtam...-hadartam összevissza, amit Brandon, mosolyogva követett végig.

-Szereted.-jellentette ki a bátyám, mintsem kérdezte, mire akarva akaratlanul is egy aprót bólintottam.

Viszont közel sem voltam biztos benne. A gondolatok csak úgy marcangoltak belülről, és úgy éreztem magam; mintha egy süllyedő hajó közepén lennék...

-Jó lesz a Sithek Bosszúja? Az a kedvencem...-mutattam a tévére, mire Brandon beleegyezően Bólintott...

Kitartást mindenkinek ehhez a nagy meleghez.

Én lassan úgy érzem magam mint egy grillezett csirke....

Ui. A héten Star Wars maratont tartottam, szóval ezért történt a névváltoztatás...