Visszatért érzések/BEFEJEZETT

veinte y tres

Az egész sportcsarnok a hangos szurkolók kiabálásától zengett. A lelátók teli voltak, és fogalmam sincs mikor láttam utóljára ekkora közönséget.

A Wilistonosok narancsárga-kékbe öltöztek, és folyamatosan lelkesen biztatták a pályán játszó csapatot.

Imádtam az ilyen pillanatokat.

Amikor a diákok egyszerre ugranak fel és kántálják, hogy Farkasok. Amikor nem számít, hogy ki vagy. Lehetsz sportoló, egy menő diáklány, egy emós srác vagy egy szürke kisegér.

A félidő előtt jártunk három és fél percel, amikor Alison kiegyenlített, így 3-3 ra álltunk a Rogerses sasok ellen.

Az első csapatunk már a pályán volt, mi pedig teljes felszerelésben álltunk a pálya egyik szélében, arra várva, hogy lefújják a meccset, és mi is méltón megküzdjünk az iskolánkért.

Tele voltam adrelalinnal, energiával, és  a hét második felére bőven összeszedtem magam, hogy újjult erővel álljak ma ide.

A bíró megfújta a sípját. A srácokat felváltotta a két kabalafigura, a sas és a farkas, akik a tízperces szünet alatt szórakoztatták az embereket.

-Gyertek ide!-ölelgettem meg egyenként a fiúkat-Olyan büszke vagyok rátok!-érzékenyültem el

-Na, héj! Nehogy itt sírni kezdj nekem!-borzolta össze a hajamat Bryan-Sok sikert és vigyázz magadra!-öleltek meg

-Na menjetek átöltözni!-toltam ki őket az öltözők felé, majd visszafoglaltam a helyemet a pálya szélén.

-Tudjátok!-emelte fel az újját Roney-Nem az a legfontosabb, hogy nyerjünk. A lényeg, hogy ne veszítsünk! Ha döntetlen marad az állás, simán továbbjutunk!-emlékeztetett minket-Sok sikert fiatalok!-veregette meg egyenként a vállunkat. A szünet végét jelző csengő felcsendült, és mindenki szép sorban a pályára siklott.

-Brook!-kapta el valaki a kezemet, mire megfordultam, és szembe találtam magam Mclayyel.-Sok sikert!-moslyodott el halványan, és akarva akaratlanul én is megeresztettem felé egy mosolyt

-Köszönöm!-pillantottam rá, majd én is csatlakoztam a többiekhez. Elfoglaltam a balszélső pozíciómat, és Hadeway Gilberttel néztem farkasszemet.

Mindig is utáltam a tagot, nagyképű arrogáns volt, ráadásul az oviba is mindig direkt fellökött, és előszeretettel kergetett meg békákkal.

-Brooklyn Miller!-ejtette ki gúnyosan a nevemet-Rég találkoztunk, kicsike!-húzta egy perverz mosolyra a száját, úgy hogy még a sisakon keresztül is láttam

-Hadeway Gilbert!-vontam fel a szemöldököm-Már majdnem elfelejtettem mekkora egy tuskó vagy!

-Készülj fel Brooklyn Miller, ma végleg lealázzuk ezt a putritelepet!-mutatott körbe az épületre, ami a Wiliston tulajdonába tartozott.

-Majd meglátjuk!-néztem mélyen a szemébe-Majd meglátjuk!-suttogtam.

Utoljára végignéztem a pályán, és próbáltam felmérni a helyzetet.

A két center lélegzetvisszafolytva várta, hogy a bíró megfújja a sípját és elsőnek szerezzék meg a fekete kis korongot.

Az első negyed órában kaptunk egy találatot a Rogerstől. De nem keseredtünk el. Sok volt még hátra, és bőven volt esélyünk.

Aztán a másodperc tört része alatt történt, hogy a 14-es játékos felbuktatta Darrent, én pedig azonnal a fiú felé kezdtem rohanni.

-Jól vagy?-guggoltam le mellé, ő pedig fájdalmas arccal pillantott rám