Visszatért érzések/BEFEJEZETT

diez y siete

-Hát hol vannak az én kedvenc keresztgyerekeim?-rontott be szó szerint az ajtón Rachel Néni, mire Bran annyira megijedt, hogy beletenyerelt a zöld színű krémbe, amivel a maffinokat díszítette.

November 19. van, azaz a 18. születésnapunk. Délutánra grillezéssel, medencézéssel készülünk, este pedig a felnőttek lelépnek és hagynak minket ünnepelni.

Délelőtt fél 10 van, és már javában folynak az előkészületek. Apa a kertben foglalatoskodik, előkészíti a grillt, a medencét, a fényeket, és a Dj pultot. Anya a díszít és főz, így hármunkra maradt a sütik kidíszítése. És szokásunkhoz híven, ez sem megy egyszerűen. Kezdve azzal, hogy az egész konyha rózsaszín, kék és zöld maszatokkal van teli.

-Csak mi vagyunk a keresztgyerekeid....-jegyezte meg Bryan, miközben a keresztanyu átölelte.

Vagyis inkább megfolytotta...

-Boldog szülinapot kicsik!-vont egy hatalmas közös ölelésbe mindhármunkat, miután egyesével megszorongatott minket. Babakorunk óta így szólít minket-Istenem, olyan gyorsan felnőttetek!-törölgette meg a szemét, azt persze hozzá kell tenni, hogy három hete találkoztunk-Jajj gyertek ide!-vont egy újabb ölelésbe minket

-Paul és Ethan?-fordult körbe Bran, és a tekintetevel a keresztapánkat, és a közös gyereküket, a 15 éves Ethant kereste.

-Ők csak délután jönnek. Én meg beugrottam segíteni!-válaszolt, majd öntött magának egy pohár narancslét-Milyen érzés 18nak lenni?-foglalt helyet az egyik bárszéken, miközben mi visszatértünk az eredeti feladatunkhoz, a díszítéshez.

-Semmien?-vontam fel a szemöldököm-Ugyan úgy hulla fáradtan felkeltem, elbotorkáltam a fürdőbe, ahol egy hatalmas fekete műanyag pók fogadott a zuhanyzóban. Sikíottam. A barmok nevettek, ezért elfogyasztottam az összes melegvizet. Majd bekövetkezett az ördögi tervem, mivel kicseréltem a sót a cukorral.-mondtam halál nyugodtan-Semmi extra, csak egy szokásos reggel Milleréknél...-vontam meg a vállam, majd büszkén felelmeltem egy végre normálisan kinéző sütit.

-Ti sosem változtok!-ingatta meg a fejét nevetve-Na megyek megkeresem Ashleyt, meg köszönök apátoknak.-pattant fel-Jut eszembe Bran!-fordult a bátyám felé-Van egy kis krém az arcodon!-mutogatott a saját arcán

-A kertben és az emeleten vannak!-kiáltott utánna Bryan, mire válaszul egy feltartott hüvelykujjat kaptunk.

Imádom Rachelt!

-Én kész vagyok!-mostam meg a kezemet, majd a végeredményre pillantottam-Öhm...inkabb nem is mondom mire hasonlít....-forgattam meg a szememet

-Mintha lehányta volna egy unikornis!-nevetett Bran-Az enyémet meg Shrek, a Bryét pedig egy hupitörp....

-Jóezíííígy!-vonta meg a vállát Bry, elhúzva az "í,, betűt-Majd azt mondjuk Brook csinálta!-nézett rám ördögien-Csak vicceltem!-tette fel a kezét védekezően, miután meglátta a "jobbhamenekülsz" tekintetemet.

-Szia...sztok!-köszöntem az ajtóban álló legjobb barátnőmnek és Mclaynek, néhány órával később, miután mindent előkészítettünk és átöltöztünk-Gyertek be!-álltam félre

-Ha nem mondanád akkor is bejönnénk!-vigyorodott el Izy-Boldog szülinapot Brook!-ugrott a nyakamba, és csak egy picike választott el attól, hogy hátra ne essek.-Az ajidat majd odaadom a többiekkel együtt!-mutatott a kezében lévő ajándéktáskára-Snapchat streakbe láttam, hogy van abból az isteni nagyid féle sütiből!-vigyorodott el-Na meg megyek, köszönök a fiúknak is!-ölelt még egyszer át, majd eltűnt a konyhában, én pedig mosolyogva pillantottam utána.

-Boldog szülinapot!-ölelt át a fiú, mire én óvatosan beszippantottam a parfümjét, amit annyira imádok-Gyönyörű vagy!-mért végig, mire óvatosan lesütöttem a szemeimet.

Egy babarózsaszín koktélruhát vettem fel, amit már hónapokkal ezelőtt kiválasztottam erre a napra. Természetesen Izy segítségével. Hajamat apró, laza hullámokra vasalatam, hisz a medencézésnél úgy is vizes lesz, én meg utálok feleslegesen szenvedni.

-Köszönöm!-pillantottam fel rá, miközben eléggé zavarban voltam.-Te is jól nézel ki!-mértem végig ezúttal én, és magamban megállalítottam, hogy mennyire jól néz ki ingben.

-Itt van Mclay?!-csendült fel Bryan hangja a konyhából, majd kidugta a fejét az előtérbe.-Csá haver!-pacsizott le vele.

-Boldog szülinapot Bro!-veregette vállon a fiú, majd beszélgetni kezdtek. Én meg úgy döntöttem visszamegyek a többi vendéghez.

-Brook drágám!-csendült fel anya hangja-Nem láttad Brandont?

-Öhmm nem?!-vontam meg a vállam-Megkeressem?-kérdeztem, mire bólitott.-Oh!-suttogtam magam elé pár perc elteltével, amint kiszúrtam Izyvel a hintaágyon.-Akkor majd később visszajövök!

-Bethnek nagyon ízlik a limonádé!-lépett mellém a nyolc éves Lizzy, kezében egy barbieval. Lizzy, Ginny és Niall nagybácsim imádni való kislánya. Vagyis, ha épp nem bújik meg benne a kisördög... -És tetszik neki a ruhád...

-Nekem is nagyon tetszik az ő ruhája! És a tiéd is!-guggoltam le, hogy egy szintben legyek a kislánnyal-Megtalálta már az elveszett fiút?-kérdeztem. Lizzynél természetes volt, hogy úgy kezeli a babáját, mintha az is ember lenne. Éhes, fázik, és időnként beteg is szokott lenni. Na meg, hihetetlen magánélete van. Amikor utóljára találkoztunk, Beth a Barbie, a fiúját kutatta, és fogalmam sem volt hányadán allnak most.

-Megtalálta, de Eddie eg igazi seggfej!-suttogta az utolsó szót, hogy csak én halljam. Mégis holt tanulta ezt a szót?-Szóval most nem tudja mit csináljon...-forgatta meg édesen a szemeit

-Adjon egy esélyt Eddienek!-szólaltam meg némi töprengés után

-Aztmondod?-vonta föl a szemöldökét, mire bólintottam-Jó! Akkor elviszem Eddiehez!-mondta csillogó szemekkel majd elszaladt a szülei felé.

-Vizibombaaaaaaa!-kiáltott fel Bryan, mire mindenki a hang irányába kapta a tekintetét. Cseppet sem zavartatta magát azzal, hogy tele van az udvar vendégekkel, belevetette magát a medencébe, amiben hangosan csobbant.

-Legalább az ingedet vetted volna le!-forgatta meg a szemét anya, majd közelebb hozta, az előre kikészített törölközőket.

Igen, Bryan ruhával ugrott be a medencébe...

Percekkel később, Lizzy, Ethan, és Maya is a vízben voltak, és megkezdtek egy kisebb vizicsatát.

Szóval úgy döntöttem én is csatlakozom, ezért a szobámba vettem az irányt, hogy átvegyem a fürdőruhám.

-Brook!-csendült fel Lilian hangja-Várj meg!-kiabált utánnam, mjre megtorpantam, ő pedig sietősre vette a lépteit és beért.-Hoztam neked valamit!-nyújtott át egy babarózsaszín zacskót-Ezt vedd egy kis előajándéknak...-mosolyodott el. Lilian apa húga volt, aki nemrég töltött be a 28.születésnapját, a fiúkhoz hasonlóan egy energiabomba volt, ráadásul hihetetlen gyönyörű volt. Simán 22-nek gondolta az ember.

-Úristen Lil!-emeltem ki egy gyönyörű fürdőruhát, ami etüstösen csillogott ha rásütött a nap.-Ez gyönyörű! Imádom!-öleltem át a nagynénim- Elég keveset takar!-jegyeztem meg nevetve.

-Tizennyolc vagy! És úgy hallottam van itt valaki, akinek nagyon is tetszene!-kacsintott, mire én azonnal elvörösödtem

-Melyik seggfej mondta el?-kérdeztem felháborodva-Vagy anya volt?

-Titok!-vigyorodott el-Na vedd fel! Aztán gyere le!-mutatott az ajtómra.

-Oké én ebben le nem megyek!-mondtam a tükörképemnek, amint megláttam magam az imént kapott darabban.-Ki van zárva!-néztem farkasszemet saját magammal.

-Brook jössz már?!-kopogott be türelmetlenül az ajtómon Lilian-Brook...-kezdett el kopogni ismét-Ha nem jössz ki...-kezdte, de abban a pillanatban kinyitottam az ajtót-Aztakurva!-tátotta el a száját a nagynénim.

-Menjünk!-mutattam a kertre, és az egekben lévő pulzussal hagytam el a szobámat.

Az udvarra kiérve a tekintetemmel azonnal egy szőkésbarna hajkoronát kerestem, és amint szembetaláltam magam a tulajdonosávval, megállt körülöttem az idő.