-A kedvességed semmit sem változott Brook!-mosolyodott el pimaszul
-Ha már itt tartunk Kol... te se változtál semmit!-néztem fel mogyoróbarna szemeibe-Még mindig ugyanakkora seggfej vagy, mint voltál!-feleltem egy győztes vigyorral és elrugaszkodtam...
Másfél éve, hogy Kol és én egy párt alkotunk. Másfél éve, hogy megtapasztaltam milyen az igazi szerelem. Milyen igazán szerelmesnek lenni, rózsaszínben látni a világot, és milyen érzés, amikor olyas valakit tudhatsz magad mellett, aki viszont szeret téged.
Voltak hullámvölgyeink, mint minden normális kapcsolatban, de túlléptünk rajtuk, és boldogabbak vagyunk mint valaha.
Tudom, ezt rengetegszer mondtam már. De napról napra újra rájövök, hogy mennyire szeretem ezt a fiút. A reggeli fáradt hangját, a szemtelen mosolyát, és minden kis apróságot, ami hozzá köthető. Egyszerűen képtelen vagyok betelni vele.
Szeretem ezt a fiút, és el sem tudom képzelni milyen lenne nélküle az életem.
Hogy mi is történt időközben?
Kezdjük azzal, hogy a Wiliston csapatával megnyertük a bajnokságot, és több neves csapatfőnök is megkeresett bennünket a jövővel kapcsolatban. Kol és én pedig az egyetemes éveinkre szerződést kötöttünk a Whitbyvel, Kanada egyik leghíresebb csapatával.
Időközben végeztünk a tizenegyedikkel, és egy felejthetetlen nyarat tudhatunk magunk mögött.
Bran és Izy azóta is együtt vannak, bár minden kisebb vitánál szakítanak, valahogy mindig visszakeverednek egymáshoz. Bry és Maya kapcsolata viszont közel sem volt ilyen erős, és még a tizenegyedik vége előtt szakítottak. De Bryant sem kell sajnálni, mivel a nyáron ő is megtalálta a párját, Tiffanyt, akivel azóta együtt vannak, és boldog párkapcsolatban élnek.
Az idő vészesen repült, és már csak azt vettük eszre, hogy leadtuk a jelentkezésünket az egyetemekre, megvolt a szalagavatónk, a keringő, és sikeresen leérettségiztünk.
Most már, csak a postán megérkező levelek kibontása maradt hátra, amiben kiderül, hogy hogyan folytatjuk a jövőnket.
Ha minden a tervek szerint alakul, Izy és Bran Cincinnattibe költözek, és ott fognak egyetemre járni. A legjobb barátnőm divattervezőnek, a bátyám pedig pszhiológusnak szeretne tanulni. Mindenkit meglepett, amikor a jelentkezési határidő előtt pár nappal bejelentette a terveit. Felhagy a jégkoronggal, és pszhológusnak akar továbbtanulni. Hihetetlenül Büszke vagyok rá! És be kell vallanom-bármennyire is sajnálom, hogy felhagy a hokival-tökéletes pszhiológus lesz belőle.
Tiffanynak már kiskora óta komoly tervei vannak, és Jogásznak akar tanulni az Ottawai egyetemen. Bryan én és Kol továbbvisszük a szüleink hagyományát és sport és marketing szakra jelentkezük, arra az egyetemre Ottawába, ahol a szüleink is megismerkedtek.
Kol és én pedig közösen tervezzük a jövőnket. Vagyis miközben Bryantól eltérően, levelezőn végezzük az egyetemet, a Whitby csapatában építsük a karrierünket.
Ezen a meleg tavaszi napon arra várunk, hogy mindenki összeszedje magát, és együtt kibontsuk azokat a bizonyos borítékokat, amik hajnalban érkeztek.
-Ki kezdi?-könyökölt fel az asztalra Bran, de válsz helyett mindenki csak körbe körbe nézett. Egész idő alatt hatalmas gyomorgörccsel ültem, és abban reménykedtem, hogy mindannyiunknak teljesük az álma -Oké akkor én kezdem!-vette el a saját borítékját az asztal közepéről.
Gyorsan végigfutotta a sorokat, majd mintha semmi se történt volna, halál nyugodt tekintettel felnézett.
-Hát úgylátszik egy ideig megszabadultok tőlem!-mosolyodott el pimaazuk-Cincinati! Itt vagyok!-ugrott fel, mire a széke egy hatalmas csattanással hátra esett.
-Oké én jövök!-vette a kezébe a fehér papírt Izy. Branhez hasonlóan az ő szemei sem árultak el semmit-Hát srácok-kezdte és egy hatalmasat sóhajtott, mire én azonnal a legrosszabrakra gondoltam-A jövő egyik nagy divattervezője ül itt előttetek!-jelentette ki-Bocsi kicsim, de egy jó ideig nem szabadulsz tőlem!-ölelte meg nevetve a bátyámat.
-Csak szólók!-kezdte bontogatni a sajátját Bry-Ha nem vesznek fel, kukásnak állok....-forgatta meg a szemeit, mire mindenki nevetni kezdett.
-Na?-haraptam be az alsó ajkamat, és tűkön ülve vártam a válaszát.
-Azt hiszem egy ideig nem leszek kukás!-fordította felénk a lapot, mire egyszerre sóhajtottunk fel. Felvették!
-Asszem teljesült az álmom!-szólalt meg Tiffany, amint ő következett a sorban.-Jogász leszek!-jelntette ki, de még ő maga sem hitte el-Jogász leszek!-ölelte meg a barátját nevetve és még a könnye is kicsordult, annyira örült.
-Okés, ti jöttök!-mutatott ránk Bran-Na?-ráncolta össze a szemöldökét-Kol? Hugi?-kérdezgetett minket felváltva, miközben mi egymásnak mutattuk meg a lapjainkat, amiken hatalmas betűkkel állt az, hogy: Gratulálunk, Ön Felvételt nyert!
-Felvettek!-szólaltunk meg egyszerre a barátommal, mire mindenki egyszerre fújta ki a benntartott levegőt.
Hello Egyetem, hello csapat, hello jövő!
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
