Visszatért érzések/BEFEJEZETT

once

-Most őszintén? Mi volt ez az egész?-tértem a lényegre,amint haza értünk a suliból. Egész nap hulla fáradtak voltunk, a hosszú és eseménydús hétvégenk és a hajnali kelés miatt. Nem csodálkoznék, ha egy ilyen reggel után Kol soha többé hozzánk se szólna.

-Micsoda?-kérdezték egyszerre a fiúk, mintha fogalmuk se lenne miről beszélek.

-Jajj ne szórakozzatok már!-csaptam idegesen a konyha asztalra-Nagyon is jól tudjátok miről van szó!

-Csak poén volt!-tette fel védekezően a kezét Brandon, és megforgatta zöld szemeit.

-Poén mi? Akkor ezentúl én is poénkodni fogok, valahányszor Izy a közeledben van!-mutattam felé, mire szólásra nyitotta a száját, de feltartottam az ujjam, hogy még nem fejeztem be-Vagy amikor a telefonodba bújva üzengetsz azzal a lánnyal!-fordultam Bryan irányába ezúttal, aki tágranyílt szemekkel nézett vissza rám-Azt hiszed nem vettem észre, hogy Krindale óta, le sem szakadsz a telefonodról. Hogy úgy viselkedsz mint egy rózsaszín ködben úszó tini!

-Mi?-kérdezték egyszerre, az már csak más kérdés, hogy ki mire értette

-Elegem van belőletek! Egyszerűen képtelenek vagytok belegondolni, hogy a másiknak, hogy esik a "poénkodásotok"...-mutattam idézőjelet a levegőbe

-De nem is mondtunk semmi olyat.-forgatta meg a szemét Bran ismét

-Aha..persze én meg az angol kiralynő vagyok..."milyen kis cukik" "lejátszom az esküvőjükön" stb.-emlékeztettem őket a hajnalra

-Most ezen vagy úgy kiakadva?-támaszkodott neki az asztalnak Bryan és ő is kezdett ideges lenni

-Igen! Inkább örülnétek, hogy jóba vagyunk. Eddig végig azt hallgattam, hogy "miért haragszol rá" "miért nem tudsz normálisan hozzáálni ehhez az egészhez?" "Ne utáld már ennyire" és még sorolhatnám...

-Megjött? Vagy miért vagy ennyire ideges?-vigyorgott Bry továbbra is

-Szerintem meg te is azt érzed, mint amit mi gondolunk, ezért vagy felháborodva. Mert még magadnak se mered bevallani, hogy Mclay kiskorod óta bejön..-tért rá a lényegre Brandon. Bármennyire is hasonlítottak egymásra, kettőjük közül Brandon volt a szabadszájúbb, és kertelés nélkül kimondta, amit gondolt. Vagyis az Izys téma kivételével....

-Ez egyaltalán nem így..-kezdtem volna, de ezúttal ők szakítottak félbe

-Mindenki, aki ismer titeket tisztában van ezzel, csak te vagy ilyen..-mondta Bryan, de a mondatvégét nem fejezte be.

-Milyen? Ha? Na milyen vagyok?-kérdeztem kissé megemelt hangon és láttam ahogy a fiú állai megfeszülnek előttem

-Nem akarok veszekedni.-forgatta meg a szemét és karba tett kézzel hátrébb lépett egy lépést

-Pedig pontosan azt teszük-szólt közbe a harmadik-Milyen lányról van szó?-fordult hirtelen Bryan felé, mintha most esett le volna neki teljesen, amit nemrég mondtam.

-Nincs semmi, Brook csak kitalálta!-hazudott. Pedig igazam van. Napok óta le se szakad a telójáról, és két alkalommal is láttam egy lány chatfejét a képernyőjén.

-Komolyan ezzel vádolsz? Na akkor most ki is tagad?-vontam fel a szemöldököm

-Nemár Bry...és velünk meg se akartad osztanin hogy csaj van a képben?-háborodott fel Bran

-Nincs semmien csaj! Ha lenne se kötném egyikőtökre se! Tudjátok, MAGÁNÉLET-hangsújozta ki az utolsó szót-De ha már itt tartunk, foglalkozz inkább a kis vámpíroddal.. Te magyarázol Brooknak, de te se mered bevallani, hogy Izy kurvára bejön...-mindhárman néma csendben emésztgettük a hallottakat, és a legjobb megoldás az lett volna, ha három különböző irányba elvonolunk és kidühöngjük magunkat.