Visszatért érzések/BEFEJEZETT

veinte

-Csak éljem túl a matekot!-sóhajtottam egy hatalmasat, miközben elfoglaltuk a szokásos kanapénkat, a folyosón.

-Én meg kémiát!-fintorgott egyet Bry-Az a nő komolyan nem nomrális! Múltkor is kísérletezett, erre berobbant neki valami katyvasza....

-Akkor azért van lezárva az egyes terem?-hajolt felé mellettem Izy

-Azért. Na mindegy! Mit csináljunk délután? Kinél legyünk, vagy menjünk valahova?-nézett körbe várva az ötletekre

-Sziasztok!-lépett mellénk Kol-Miújság?-nézett végig rajtunk.

Megbeszéltük, hogy a suliba még nem nagyon hozzuk nyílvánosságra ezt az egészet köztünk. Egyrészt senkinek semmi köze, másrészt, nem szeretnénk hogy nagydobra verjék az emberek. Egyenlőre másfél napja vagyunk együtt, várunk még egy kicsit, hogy elméjüljön a kapcsolatunk.

-A délutánt tervezzük. Most hogy Roney áttette holnapra az edzést, szabadok vagyunk...-válaszolta Bry-Szóval?-nézett körbe ismét

-Nálunk lehetünk.-vontam meg a vállam

-Ja! Anyaék úgyis csak később jönnek!-bólintott Brandon-Fent van a Netflixen az az új Zombis film....Tudjátok...-magyarázta, mi pedig egyet értve bólintottunk-Megnézhetnénk...

-Nekem jó!-egyezett bele a legjobb barátnőm

-Kol?-néztem kérdőn a barátomra

-Nekem nem jó!-vonta meg a vállát, mire mind a négyen, egyszerre pillantottunk felé-Apa kollégája jön, aztán nekem is otthon kell lenni...

-Oohh!-vontam meg a számat

-Akkor majd leszpojlerezzük a Zombieászt!-vigyorodott el Bran

-Az Zombivadász te idióta!-löktem oldalba, és ha nem szólal meg a csengő, tuti, hogy vissza lök.

Sikeresen túléltem mind a hat órát, köztük a matekot. A kémiatanár ezúttal nem robbantott, és viszonylag nyugis napunk volt. Leszámítva persze a tesit, ahol kiütőztünk. Azzal pedig, mindenki tisztában van, hogy a mi osztályunk cseppet sem finoman játsza a játékot.

-Jajj letört az egyik körmöm!-vékonyította el a hangját Brandon, és Jessicát kezdte utánnozni, aki tesin sikeresen elhagyta az egyik körmét. Ezért volt egy kisebb hisztirohama, és úgy viselkedett mintha legalább eltört volna a karja.

Oké, én is tudom mennyire fájdalmas tud lenni egy letört köröm, de akkor sem kell túldrámázni.

-Fogd be!-tapasztotta a kezét Izy, a fiú szajára-Nézzük a filmet!-bújt hozzá, a jelenetet látva pedig azt hittem elolvadok.

Annyira aranyosak.

Több mint két évnyi civakodás után végre összejöttek, és olyan jó őket együtt látni. Ráadásul jobb párt nem is kívánhatnék sem a legjobb barátnőmnek sem a tesómnak.

Magam mellé pillantottam, és elfogott a hiányérzet, hogy Kol nincs itt. Ma alig találkoztunk, mivel szinte egész nap a suli két ellenkező végében voltunk.

Sunyiba elővettem a telefonomat, és amíg egy zombi kinyírt egy embert, küldtem neki egy üzit.

Me: Szia
Remélem jól telik a délután, ha végeztetek felhívsz?
Hiányzol...

Az alsó ajkamat beharapva figyeltem a chatet, ahol zölden villogott, hogy Kol elérhető.

De nem látta...

Biztos elfoglalt.....-bizonygattam, és nem is idegesítettem tovább magam, lezártam a telefonomat, és minden erőmmel azon voltam, hogy a filmre koncentráljak.