Honey (Taekook ff)

8.RÉSZ

Eldöntött a kanapén és azonnal a nyakamat vette célba. Durván szívni kezdte, ami egyszerre fájt és egyszerre volt élvezetes. Karjaim a fejem fölé ejtettéem, mert így kevésbé fájt a csuklóm, de ez nem tartott sokáig... Jungkook a csuklómnál akart lefogni, de ahogy a törött csuklómhoz ért, azonnal egy fájdalmas kiáltás hagyta el a szám.
-Áh. -rántottam magamhoz a kezem és szorongatni kezdtem.
-Ne haragudj...de...ennyire fáj még a pénteki? -vette magához a kezem, amit már könnyes szemmel szorongattam.
A szívem hevesen kezdett verni, ahogy Jungkook felhúzta a karomon a pulcsit.
-Taehyung... -nézett rám kérdőn, majd a másik csuklóm is megnézte.
Látványosan fel volt dagadva a bal csuklóm a jobbhoz képest.
-Nem hiszem, hogy ennyire megszorongattam volna a bal csuklód. Elvan törve. Miért nem mentél kórházba?
-Én...én nem mehettem vele kórházba. -valltam be az igazat.
Nem érdemes neki hazudnom, mert már a kocsiban is levette, hogy valami van. Pedig nem is csináltam semmi feltűnőt.
-Mi az, hogy nem mehettél vele kórházba? -nézett rám értetlenül, de én csak lehajtottam a fejem.
-Taehyung! Mit nem mondasz el nekem? -húzott az ölébe, úgy hogy szembe üljek vele és a combom cirógatta, míg én a csuklóm szorongattam.
-Nem tehetem Kook. Nem mondhatom el. -ráztam meg a fejem és úgy éreztem mindjárt elsírom magam.
-A szüleid tették? -kérdezett rá, mire rá kaptam a tekintetem és sírva bújtam hozzá. Ő szorított magához, ami nagyon jól esett.
-Apa eltörte a csuklóm, mert nem mondtam el, hogy ki szorongatta meg a csuklóm és mit csináltam péntek este. -mondtam el egy levegővel, majd folytattam a sírást.
Éreztem, hogy Jungkook izmai megfeszűlnek a testem körül, egyenesen áradt belőle az idegesség.
-Elmegyünk a kórházba. -jelentette ki ellenkezést nem tűrő hangon.
-Ne! Jungkook ne! Ha meglátják, hogy voltam vele kórházba, ki tudja mit csinálnak velem!
-Megoldjuk, de nem hagyom, hogy a törött csuklód csak úgy legyen a semmiben. -állt fel velem az ölében, majd kifelé vette az irányt a házból.

...

A kórházban ellátták a kezem és megkérdezték, hogy történt. Még az autóban megkértem Jungkookot, hogy ne mondjon az orvosoknak semmit, majd azt fogom hazudni, hogy legurultam a lépcsőn. Ha apámék megtudnák, hogy más is tud arról, hogy mi megy otthon szerintem képesek lennének agyon verni.

A kórház után mikor, Jungkook lakásához tartottunk akkor azt mondta, hogy még egyszer merjenek a szüleim bántani és feljelnti őket. Amivel egyébként csak annyi a problémám, hogy nem lenne hol lakom, ha elvesznek a szüleimtől, de Kook azt mondta elintézné azt is, hogy nála lakjak. De jelenleg a legnagyobb bajom az, hogy mit fognak velem tenni otthon, ha meglátják, hogy bevan gipszelve a csuklóm.

...

-Nem szeretnék haza menni. -bújtam Kookhoz.

Nem rég lett vége a filmnek amit néztünk és most újra nem tudok másra gondolni csak arra, hogy nem akarok haza menni. Itt akarok maradni Jungkook ágyában...meg úgy amúgy Jungkookal akarok maradni.

-Én sem szívesen engedlek oda vissza, de muszáj. De ígérem, hogy kihozlak onnan. -simított az arcomra, majd óvatosan ajkaimra hajolt.
Érzékien faltuk egymás ajkait, miközben ő a pocim és az oldalam simogatta ujjaival.

Sokat kérnék, ha azt mondom, hogy bárcsak Jungkookal élhetnék és nem a szüleimmel, akik folyton bántanak!? Sokat kérnék, ha azt mondom bárcsak előbb találkoztam volna Jungkookal, hogy így nem kellet volna kurvának lennem. Ő megmutatta nekem, hogy milyen ha veled is foglalkoznak szex közben és nem csak a saját élvezetüket hajszolják. Lehet nem nagy dolog, de én képes voltam ennyitől vonzódni hozzá. Csak őt akarom már és senki mást.

-Imádlak. -suttogta a fülembe miután elváltunk egymástól, majd ezt követően picit meg is harapta.
-Én is. -mondtam, amit meg mosolygott, majd még egy gyors puszit nyomott a számra és felkelt az ágyból.
-Haza viszlek. -mondta, mire csak bólintottam egyet, majd én is kimásztam az ágyból.

...

A kocsiban ülve azon gondolkodtam, hogy vajon Jackson és a többi kuncsaftom, hogy fog rá reagálni, hogy többet nem kurogathatnak kedvükre. Remélem megértik.

-Holnap elviszlek suliba. Meg haza is hozlak.
-Nem kell minden szabad időd rám elbaszni.
-Mondom holnap elviszlek suliba és haza is hozlak.
-Rendben apuci. -mondtam egy sunyi mosoly kíséretében, és Kook pedig vett egy mély levegőt.
-A te szádból ez rohadt izgatóan hangzik, szóval kérlek ne akkor használd, mikor épp vezetek.
-Ne haragudj...Kookie. -mondtam a számat beharapva és direkt olyan hangon.
-Taehyung...Szeretnél egy gyors menetet lenyomni a hátsó ülésen? -nézett rám szúrósan.
-Nem, köszi. Megint hagysz rajtam valami sebet. -egyébként nem bánnám..khm...
-Akkor légyszives ne ejtsd ki a nevem ilyen izgatóan.
-Oké Jungkook. -mondtam eltorzított hangal, mire Kookból kitört a nevetés és ezek után belőlem is.
De nem tartott sokáig a boldogság, hiszen meg is érkeztünk a pokol kapujába....ahol ott állt az ördög az ajtóban.
Egy mély levegőt vettem, majd egy gyors csókot váltottunk Jungkookal, és egy vigyázz magadra, és ha baj van hívj után kiszálltam az autóból és Kook el is hajtott.
-Szia apa. -köszöntem lehajtott fejjel, majd beakartam menni, de nem engedett.
-Tudod ma előbb elengedett engem a főnök. Anyád még egy óra múlva jön csak. De mikor beléptem a házba, feltűnt, hogy nem vagy itthon. Senki nem engedett el! Hol voltál? Miért van begipszelve a kezed? És ki volt az a férfi? És miért csókoltad meg? Buzi vagy? -rángatott meg apám a vállamnál fogva.
-A barátnőmnél voltam és el mentünk kórházba, mert feltűnt neki, hogy elvan törve a kezem. És az a férfi a barátnőm bátyja és haza hozott. Nem csókoltam meg, nem tudom mit láttál. -hazudtam a legelső dolgot ami eszembe jutott.
-Ilyen hülyének nézel fiam? -tépett a hajamba apám, ami nagyon fájt és úgy rángatott be a házba.
A padlóra hajított, de szerencsére nem estem rá a törött kezemre. Gyorsan felálltam, de megláttam, hogy apám idegesen tűri fel az inge ujját. Remegő ajkakkal haraptam bele alsó ajkamba, félve a következményektől.

Ugye nem akar megverni?