Honey (Taekook ff)

5.RÉSZ

Reggel arra ébredtem, hogy Jungkook ellepi az arcom puszikkal, miközben a hasam cirógatja lágyan ujjaival. A szemem lassan nyitogatni kezdtem és szembe találtam magam kócos és nagyon aranyos lényével.

-Jó reggelt édesem. -dörmögte reggeli rekedtes hangján a fülembe.
-Jó reggelt Kook. -mondtam, de már kaptam is egy apró csókot a számra.
-Minden egy éjszakás kalandod így ébreszted reggel? -kérdeztem a szemébe nézve, de nem tudtam sokáig tartani a szemkontaktust.
Ő volt az első akinek fontos volt, hogy én is elélvezzek.
-Nem. Csak a személyes kurváim. -mondta, miközben felállt az ágyról és öltözni kezdett.
-Személyes kurva? Szóval én az vagyok? És több is van? -ültem fel.
-Csak egy van. Tegnap találkoztam vele és eldöntöttem, hogy az enyém lesz, mert élveztem vele a szexet.
-Te most rólam beszélsz? -mutattam magamra.
-Nem. Azt hiszem Kim Taehyung a neve. -mosolygott.
-Nahát...engem is pont így hívnak. -forgattam meg a szemem, majd kikeltem az ágyból és öltözni kezdtem.
-Komolyra fordítva a szót. -mondta már felöltözve -Tényleg élveztem és már a buliban megfogtál. Nem tudtam levenni rólad a szemem.
-Én is élveztem. -mondtam elnézve oldalra, miközben a nadrágom húztam fel.
-Ennek örülök. Egyébként komolyan gondoltam azt, hogy a kurvám lehetnél. Ezt úgy értem, hogy abba hagyod a ribancoskodást és csak az enyém leszel. -mondta full komoly fejjel.
-De nekem abból van a pénzem, ha az nincs akkor nem lesz semmire pénzem, mert anyámék nem adnak. -mondtam, már felöltözve.
-Nekem bejönne egy daddy és babyboy kapcsolat. -harapta be a száját végig nézve rajtam.
-Most ezt komolyan mondod? -maradt tátva a szám.
-Igen komolyan, ha bele mész lesznek szabályok.
-És, ha nem megyek bele?
-Akkor gondolom folytatod a ribancoskodást én meg keresek más kurható ribancot.
-Ez nem tetszik. -vágtam rá.
-Melyik része?
-Hogy keresel mást. -mondtam és éreztem, hogy elpirulok.
Valahogy nem akarom, hogy más legyen vele helyettem. Lehet csak azért, mert ő volt az első aki ilyen volt velem.
-Akkor legyél velem édesem. -húzott magához a derekamnál fogva.
-Rendben. Veled leszek. Mik a szabályok? -simítottam végig a mellkasán a kezemmel, de ekkor a szemem sarkából láttam, hogy valaki hív. Ugyebár le van némítva a telóm. Elvettem a telefont az éjjeli szekrényről és ott helyben fagyott meg bennem a vér. Az óra délelőtt tizenegyett mutatott és anya pont akkor nyomta ki, így láttam, hogy van 20 nem fogadott hívás Jimintől, 25 anyától. 15 apától. És összesen 10 sms...

Megástam a sírom...

Először Jimint hívtam vissza, bár tudom, hogy miért hívott...

-Szia Chim... -szóltam bele halkan.
-Taehyung! A szüleid rajtam keresnek! Basszus eszednél vagy? Miért nem mentél haza nyolcra? Kurvára hazudtam a szüleidnek, hogy ott vagy nálam csak tudod hamar rájöttek, hogy hazudtam, mert rohadtul nem mentél haza. Ezen felül én is beszoptam, mert felhívtak anyámékat, hogy szóljanak neked, hogy indíts haza felé, mert Jennieék már nálatok vannak, de ekkor anyám közölte a te anyáddal, hogy én küldtem neki egy olyan üzit, hogy nálad vagyok! Kurvára Yoonginál voltam! És most szobafogságba vagyok! -kiabált Jimin.
-Ne haragudj...elaludtam.
-Csak menj haza! Majd hívj fel mi volt. -mondta, majd rámcsapta a telefont.

Megértem, hogy mérges és igaza van. Haza kellett volna mennem.

-Én...nekem most mennem kell. -mondtam lehajtott fejjel, majd kiviharoztam a szobából.
-Várj! Haza viszlek! -jött utánnam Jungkook.
-Nem kell köszi. -mondtam miközben magamra kaptam a cipőm.
-De kell! Első szabály! Ne vitatkozz velem! -nyúlt az állam alá és a szemembe nézett.
-Ahh, jó. -mondtam.
Kocsival úgyis gyorsabban haza érek. Bár ezek után nem akarok vissza menni abba a pokolba...

Jungkook is gyorsan felkapott egy cipőt, majd a kocsikulcsot levéve a helyéről ment az autóhoz, én meg utánna. Gyorsan elmondtam neki hol lakom és már mentünk is.
-Sajnálom. -mondta.
-Mégis mit? -néztem rá értetlenül.
-Hogy nem vittelek haza időben. Fel kellett volna keltenem.
-Nem a te hibád.

Közben haza is értünk...Kookal gyorsan váltottunk teló számot meg insta nevet és egy csókkal el is köszönünk egymástól. Nos akkor nézzünk szembe a pokollal...