Love From Work | 𝘽𝙖𝙣𝙜𝙘𝙝𝙖𝙣 𝙛𝙛 ~

✨𝙏𝙞𝙯𝙚𝙣𝙝𝙖𝙩𝙤𝙙𝙞𝙠 𝙛𝙚𝙟𝙚𝙯𝙚𝙩✨

Hatalmas vigyorral indultam vissza az öltözőbe, de mielőtt beléptem volna, megálltam és vettem egy mély levegőt, mert nem szerettem volna ha a srácok esetleg rájönnek.
Nem arról van szó hogy szégyellném ami történt, csak először is közvetlen egy fellépés előtt vagyunk, másodszor pedig nem lenne kedvem a folytonos beszólogatásukat hallgatni.

Befordultam az öltözőbe és hatalmas hangzavar fogadott. A srácok eléggé felpörögtek így estére, azt kell hogy mondjam. Külön-külön is tele vannak pozitív energiával. Így 8-an meg pláne. Mellettük nem lehet unatkozni.
Megtámaszkodtam a falnál és csak néztem őket.
Azt hiszem nem bántam meg hogy elvállaltam ezt a munkát. Sőt mondhatom hogy életem legjobb döntése volt.

Korán örültem..

-Na mizu? - állt meg mellettem Hyunjin, zsebre tett kézzel és igen lazának tűnt.
-Te ilyenkor már fel-alá járkálsz és gyakorolsz. Most meg igen laza vagy. Mi van veled? - néztem rá felvont szemöldökkel.
-Most jobban érdekel hogy te veled mivan. - válaszolt fél oldalas mosollyal.
Mosolyogva néztem fel rá, hiszen tudtam miért mondja ezt.
-Mit szeretnél tudni? - tártam szét a karomat és elnevettem magam.
-Tényleg csókolóztatok? - kérdezte kicsit sem zavartatva magát.
-Shhh egy kicsit halkabban Hyunjin! - csaptam mellkason.
-Ahh ez fájt! - húzta össze magát.
-Jajj ne drámázz már! - forgattam meg a szememet.
Kihúzta magát majd folytatta.
-Na de tényleg megcsókolt? - kérdezte csillogó szemekkel.
-Igeeen! - nevettem el magam. - de neki nem hiszed el vagy mi?
-Hát olyan hihetetlennek tűnt, hogy ő csókolt meg téged, azok után, ahogy viselkedett veled.
-Jó ez jogos, de tényleg megcsókolt. - vigyorogtam.
-Na és milyen volt?
-Hyunjin miez? Valami kihallgatás? - nevettem el magam.
-Neem dehogy csak érdekel neked milyen volt.
-Miért neki milyen volt? - kérdeztem vissza.
-Mintha kicserélték volna. - fordult hátra, mire én is ránéztem és láttam hogy folyamatosan nevet Jeonginnel.

Igen azt hiszem ezt a Chant szerettem volna látni mióta betoppantam a próbaterembe.

Hyunjin visszament a többiekhez, mire Jisung hirtelen megjelent mellettem.
-Mizu? - kérdezte mosolyogva de valami nem volt okés vele. Ez nem az az igazi boldog mosoly volt.
-Minden rendben! - válaszoltam. - nem készülsz?
-Ja most nem. Úgyis tudok mindent.
-Ez igaz! - nevettem el magam de Jisung csak komolyan nézett rám.
-Merre jártál az előbb amikor nem voltál itt velünk? - kérdezte teljesen komolyan.
-Jaa csak kimentem levegőzni egy kicsit és felhívtam anyát. - mosolyogtam rá.
-Aha értem! - mondta, majd hátat fordított és elment.

Nem értettem mitörténik, de nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. Úgy voltam vele hogyha a koncert után is ilyen fura lesz, akkor majd beszélek vele.

Chan éppen jött, amikor Jisung fordult és egymásnak ütköztek.
-Jajj ne haragudj! - mondta Chan nevetve és megveregette a vállát, majd ment is volna tovább, ha valaki nem tartja vissza.
-Ember nézzél már szét! - förmedt rá Jisung kicsit sem kedvesen.
-Mi bajod van? - kérdezte Chan teljesen értetlenül.
-Az hogy olyan nagyra vagy magaddal hogy észre sem veszed a másikat! - mondta villámló szemekkel Jisung.
-Na ezt most be is fejezheted! Vegyél vissza a hangnemből de rohadt gyorsan míg szépen mondom! - mondta Chan egy fokkal idegesebben, de még mindig nyugodtnak tűnt.

Tetszett ez az oldala (is). Ilyenkor határozott és kicsit félelmetes. Persze ok nélkül nem bántana senkit, de ilyenkor tekintélyt parancsol magának. Elvégre ő a leader.
Bár ahogy látom Jisung most telibe leszarja hogy ki milyen pozíciót tölt be a bandában.