- Mia ideje felkelni és reggelizni mert hamarosan indulunk. - huppant le az ágyamra Jisung. - Ahh hagyjál! - nyöszörögtem, és a fejemre húztam a takarót, majd el is fordultam. - Néha nagyon nehéz eset vagy! - sóhajtott egyet, majd lehúzta rólam a takarót. - Jisung esküszöm ha most innen felkelek, úgy seggbe rúglak hogy holnap is érezni fogod! - nevettem el magam a végére. - Hmmm csábítóan hangzik. - nevetett ő is. Nem tudok mérges lenni rá. Túlságosan imádom. Gyorsan összekészültem, és tettem fel sminket. Ha már egyszer az egyik tagnak nem vagyok közömbös, miért ne használjam ki ezt és csípjem ki magam. Csak viccelek..rettentően félek a szemébe nézni. Nem tudom hogyan kéne viszonyulnom hozzá a vallomása után.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Visszamentem majd leültem az ágyamra, és elkezdtem a telefonomat nyomkodni. - Mia gyere! - szólt be az erkélyről Jisung. - Nem vagyok éhes. - ráztam meg a fejem de nem néztem a szemébe. - Mia! - jött be Jisung és leült az ágyamra, majd a lábamra tette a kezét. - elmeséled mi a baj? Mi történt tegnap? Egy ideig némán néztem magam elé, miközben az ujjaimat tördeltem, majd hirtelen felpattantam és bele kezdtem miközben fel-alá járkáltam és kezemmel hadonásztam. - Tegnap mikor elmentetek, kimentem Chanhez az erkélyre és kiakadtam rá hogy végre azt éreztem hogy minden jó és tudunk egymással normálisan beszélgetni, de megint egy bunkó faszként viselkedik, majd hozzám vágta hogy nem veszem észre, de nem értettem mire gondol, ezért visszakérdeztem hogy mit kéne észre vennem, mire hozzám vágta, hogy kurvára nem vagyok neki közömbös. Ránéztem Jisungra aki nyitotta a száját hogy szóljon de leintettem. - Még nem végeztem! Azt mondta hogy már akkor tetszettem neki mikor beléptem hozzátok az ajtón. Megkérdeztem hogy akkor mégis miért volt ilyen bunkó, mire azt válaszolta hogy nem akarta hogy kiderüljön és nem akarja egy lány miatt tönkretenni a karrierjét. Erre megkérdeztem hogy akkor most mégis minek mondta el, mire azt válaszolta, hogy már nem bírta magában tartani, és mivel minden egyes napot együtt töltünk, ez az érzés egyre jobban erősödik. Mindezt úgy mondta mint egy idegbeteg. Folyamatosan a korlátot szorongatta és ilyen idegesnek még sosem láttam. Komolyan olyan volt mint aki bármelyik pillanatban felrobban. Vettem egy mély levegőt majd lehuppantam Jisung mellé. - És most nem tudom hogyan kéne viszonyulnom hozzá. - néztem szomorúan Jisungra. - Szóval ha jól értelmezem mindketten többet éreztek és Chan végre vette a bátorságot és őszinte volt. Na akkor drágám rajtad a sor. - Kösz szépen Jisung. Éppen a lelkemet öntöm ki neked és azt magyarázom hogy nem tudom hogyan kéne viszonyulnom Chan-hez, erre te azzal jössz hogy legyek őszinte. - akadtam ki egy kicsit. - Nyugi Mia csak vicceltem. - nevetett és közben magához ölelt. - szerintem ezen ne stresszelj. Majd minden úgy alakul ahogy lennie kell. Az idő eldönti mi lesz veletek. Ha az élet úgy hozza, úgyis együtt lesztek. - Igazad van! - mondtam neki. - na menjünk reggelizni.
30 perccel később
A reggeli egész békésen telt. Chan tetőtől talpig végig mért és mintha egy apró mosoly suhant volna át arcán mikor meglátott. Utána viszont már nem nézett rám.
