Reggel kipihenten ébredtem, ugyanis este hamar elaludtunk Mirával. Mikor felkeltem, ő még mélyen aludt. Csendben kiosontam a szobámból, hogy ne ébresszem fel, majd lementem anyához. Andris már nem volt otthon, mert reggel hamar el kellett mennie, ugyanis taxisofőrként dolgozik. - Jó reggelt anya! - köszöntem miközben a szememet dörzsöltem. - Szia kicsim! - köszönt anya mosolyogva, miközben kortyolt egyet a kávéjából, és tovább nézte az újságot, amit eddig lapozgatott. Oda mentem a konyhapulthoz, majd én is készítettem magamnak egy kávét, és leültem anya mellé. - Kicsim ha nem lenne nagy gond el tudnál menni a boltba pár dologért? - nézett rám anya. - Persze szívesen, csak írd össze mi kell. - mosolyogtam rá. - Már össze írtam, ott van a konyhapulton a lista. Vidd Mirát is, úgyis unatkozna itthon. - Rendben, de még elég mélyen alszik, szóval nem most indulunk el. - nevettem fel. 1 órával később Mira felébredt így elmondtam neki hogy ma a mi feladatunk a vásárlás. Egyből felpattant és neki is állt készülődni. Ma úgy döntöttem egyszerű de stílusos outfitet választok. (Legalábbis szerintem az) Egy szürke pulcsit kaptam fel, egy fekete szaggatott farmerrel. A hajamat hagytam kibontva és tettem fel egy kevés szempillaspirált is.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Mira is gyorsan elkészült, és már mentünk is le a konyhába. Lent felvettem a fehér Nike-mat, majd a pulcsira a farmer kabátomat, gyorsan vissza mentem a konyhába a listáért, megöleltem anyát és el is indultunk.
A közeli plázába mentünk, mert ott megtalálható minden amit anya összeírt. Gyorsan össze kaptuk ami kell, majd úgy döntöttem veszek valamit Mirának, így bementünk az egyik ruhaboltba.
Éppen az ő méretében nézegettem a ruhákat, amikor megszólaltam. - Mira, ez nem tetsz...? - fordultam meg hirtelen amikor is észre vettem hogy nincs mögöttem. Lábujjhegyre álltam és szememmel gyorsan végig pásztáztam az üzletet, amikor is leesett hogy nem csak a közelembe nincs, hanem a boltba se. Sietve lépkedtem ki az üzletből, ugyanis nagyon megijedtem hogy hol vesztettem el. Kiléptem majd szét néztem és az üzlettől nem messze megláttam hogy Mira előtt egy fekete ruhás alak guggol aki igencsak kedveskedett neki. Nem tudtam ki ez a faszi, de a megérzéseim azt súgták hogyha nem lépek közbe valami rossz dolog fog történni. Határozott léptekkel indultam meg feléjük, majd mikor oda értem megragadtam Mira kezét és húzni kezdtem. - Gyere Mira menjünk! - szóltam rá határozottan, majd a férfire sandítottam és láttam rajta hogy nagyon nem tetszik neki hogy közbe avatkoztam. Megijedtem de nem mutattam semmi jelét. Nem akartam hogy Mira lássa rajtam a félelmet. Mira szó nélkül megindult velem együtt, de a férfi hirtelen felállt és a karom után kapott, majd határozottan maga felé fordított. Mira hirtelen felsikkantott és rögtön magam mögé toltam. - Ne siessetek annyira! - mondta ijesztő mosollyal az arcán. - Mit akar tőlünk? - sziszegtem a fogaim között, ezzel is leplezve a félelmemet. Hirtelen megjelentek a biztonságiak, és már messziről oda kiabáltak, hogy mi folyik itt. A férfi hirtelen elengedett és elszaladt. Amikor oda értek hozzánk, megkérdezték mi történt, majd elmeséltem nekik az elejétől egészen addig amíg meg nem jelentek. - Ilyen eset még nem fordult elő, de nagyon sajnáljuk hogy nem tudtunk előbb jönni. - Nem tudom mi lehetett a szándéka, de abból kiindulva hogy elszaladt mikor meglátta magukat, semmi jó! - mondtam miközben hátra fordultam és az ajtót néztem ahol kiszaladt. Rá néztem Mirára aki még mindig szorosan bújt hozzám a félelemtől. Elköszöntünk a biztonságiaktól majd elhagytuk a plázát.
A buszmegálló felé tartottunk amikor is éreztem Mirán hogy mennyire fél még mindig. Megfogtam a kezét és így mentünk tovább.
Mikor haza értünk, anyának gyorsan elmeséltem mi történt ő pedig annyira megijedt hogy hívni akarta a rendőrséget, de végül lebeszéltem róla, mondván hogy én se tudok erről a férfiről semmit, ő meg pláne nem, úgy hogy ott sem volt. Szorosan megöleltem anyát, és végül én nyugtattam meg őt.
~ 𝟏𝟒:𝟎𝟎 ~ Minden vasárnap találkozunk Levivel, ezt már ilyen rutinnak mondanám. De most mégis írtam neki, hogy ma is a szokásos helyen tali-e.
𝐏𝐫𝐢𝐧𝐜𝐞𝐬𝐬🙆🏼♀️💕 Akkor fél 3kor a szoki helyen?
𝐏𝐫𝐢𝐧𝐜𝐞🙆🏼❤️ Ahaam
𝐏𝐫𝐢𝐧𝐜𝐞𝐬𝐬🙆🏼♀️💕 Szuper ❤️ ~Látta~
Fura..mindig szokott vissza küldeni szívet. Gyorsan elkészültem, majd elindultam, és a közeli parkba mentem, ahol mindig szoktunk találkozni. Leültem a padra majd pár perc múlva láttam hogy sétál felém. Nem siette el a dolgokat. De ez pont tökéletesen passzolt is hozzá. Nálam magasabb, és pont annyira izmos amennyire kell. Sötét szőke haja a szemébe lógott, majd felnézett, és mikor meglátott, halvány mosoly ült ki az arcára.
Gyorsan lepattantam a padról majd szorosan megöleltük egymást, hiszen pár napja már nem találkoztunk és nem is beszéltünk. Leült mellém és elkezdtünk beszélgetni mindenféléről.
Egy idő után kezdett zavarni, hogy nem néz a szemembe és nem olyan beszédes mint szokott. Kezdtem aggódni hogy valami baj van, vagy esetleg a régi dolgok miatt ilyen. - Levi baj van? - vágtam közbe hirtelen mikor éppen beszélt. Félbe hagyta a mondatot, majd rám nézett, de nem szólt semmit csak nézett. - Levi? - szólítottam meg újra. - Ja, ja nincs semmi baj, minden rendben! - mondta majd el is nézett másik irányba. Gyanús volt nekem..olyan volt mintha titkolna valamit, de nem akartam faggatózni.
1 órával később elköszöntünk egymástól, mert hamarabb haza kellett mennie. Én is elindultam haza, és egész úton a történteken gondolkodtam. Nem tudtam hova tenni a viselkedését és ez zavart, mert nem értettem miért ilyen.
Hazaértem, megvacsiztam, gyorsan lefürödtem, majd bebújtam az ágyba és Mira is csatlakozott hozzám. Ő már rég elaludt én viszont nem tudtam de végül addig-addig gondolkodtam, hogy elnyomott az álom.
🧸 Guys ez egy kicsit hoszabb rész lett remélem nem baj! 🧸
