Reggel 7 órakor az ébresztőm ébresztett, majd gyorsan kinyomtam hogy nehogy Mira felébredjen. Kimentem a fürdőbe és próbáltam a lehető leghalkabb lenni. Megmostam az arcom és a fogam, majd felkentem egy kis alapozót, és szempillaspirált. A mai választásom egy sima farmerre esett, és egy ingre amit betűrtem, hiszen úgy jobban néz ki.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Ránéztem a telefonomra, és már nem volt sok időm, így ideje volt elindulnom. Ránéztem Mirára, aki békésen aludt, így egy gyors puszit nyomtam a homlokára köszönésképp, hiszen tudtam hogy amikor haza érek már nem lesz itt, hiszen csak a hétvégéket tölti nálunk. - Szia hercegnő! - köszöntem el tőle suttogva. - Hétvégén várlak. Ekkor még nem tudtam hogy sajnos hétvégén már nem fogok vele találkozni.
Becsuktam magam után az ajtót, majd gyorsan lementem és bekaptam pár falatot. Anya már nem volt itthon, hiszen hétfő van, ami azt jelenti hogy neki is menni kellett dolgozni. Ezért csak Andrissal futottam össze. - Jó reggelt! - köszöntem neki mosolyogva. - Jó reggelt Mia! - köszönt vissza, majd kortyolt egyet a kávéjából. Gyorsan felvettem a fekete Vans cipőmet, és az ingre a bőr kabátomat, majd elköszöntem Andristól és elindultam.
Szerencsére nincs messze az üzlet ahol dolgozom, így 10 perc séta után már ott is voltam. Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam, lenyomtam a kilincset és beléptem. Nem szeretek itt dolgozni, ezért mikor beléptem, már azt kérdeztem magamtól mikor lesz vége ennek a napnak. Csak azért dolgozok még itt, hogy keressek egy kis pénzt és ne anyától kérjek kölcsön.
Amikor beléptem, az első ember akit megláttam, a főnököm volt akit ki nem állhatok. Állandóan csesztet, és nincs olyan nap amikor békén hagyna. - Jó reggelt kisasszony! - mondta gúnyos hangnembe, amint beléptem. - csoda hogy időben ide értél a múltkori után. Bár ahogy nézem 5 perce már megy a műszakod. - nézett a csuklóján lévő karórára. - Jajj Tomi hagyjál már! - forgattam meg szemeimet. - itt vagyok nem? Nem szólt semmit szerencsére csak elvonult. Hála istennek! Ha tovább cseszegetett volna, biztosan olyat mondtam volna amit később megbánok.
Egy csapat általános iskolás jött ma tablófotózásra, ami nagyrészt az én feladatom volt, ugyanis Alexa a munkatársam elkezdte, de közbe jött neki valami sürgős, így el kellett mennie. Úgyhogy rám maradt minden utána.
2 és fél óra után készen voltam mindennel. Végeztem a fotózással, és el pakoltam a kellékeket. Leültem hogy egy kicsit pihenjek, amikor is megcsörrent a telefonom. Sóhajtottam egyet, majd körbe néztem és láttam hogy nincs a főnök sehol, így kimentem az üzlet elé. Csak egy telefonszám volt amit nem értettem, hiszen minden fontosabb személy el van mentve név szerint.
Nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet, így nem is vártam sokat és felvettem.
- Igen tessék! - szóltam bele a telefonba határozottan. - Jó napot Wang Miát keresem! - szólt bele egy koreai férfi hang. Nem értettem mi történik, és miért hívott egy Koreai férfi, de kiváncsi lettem. - Én vagyok az! - válaszoltam kicsit bizonytalanul. - Egy álláslehetőség miatt telefonálok! - mondta a férfi. - Milyen álláslehetőség? - kérdeztem értetlenül. - Nos, egy fotós munkáról lenne szó. Az egyik banda, név szerint Stray Kids, egy Koreai turnéra indul, és éppen egy fotóst keresünk, aki végig kíséri őket, a turné ideje alatt, és mivel maga jelentkezett, és gyönyörűen fotóz, illetve tud koreaiul, úgy gondolom meg van a tökéletes személy. - vázolta fel a mukát a férfi. Hirtelen szóhoz sem jutottam. Teljesen döbbentem álltam, viszont válaszolnom kellett. Na de honnan tudja milyen képeket készítettem mikor én sehova sem adtam be a jelentkezésemet? És abban a pillanatba világos lett minden.
Ideges lettem, de egyben izgatott is, viszont az idegesség jobban úrrá lett rajtam. - Elnézést, itt valami félreértésről van szó, ugyanis én nem adtam be jelentkezést sehova, de van egy sejtésem ki lehetett. - mondtam a férfinek. - Ohh igazán sajnálom, ha valami átverésről van szó, de igazán szépek a képei, és 19 évesen azt kell mondjam hogy igencsak tehetséges. - mondta a férfi, és hallottam a hangján hogy mosolyog. - Köszönöm szépen. Ígérem hívom minél hamarabb. Viszonthallásra! - Remélem átgondolja és elvállalja! Viszonthallásra! Várom a hívását! - mondta a férfi majd bontotta a vonalat. Miután letettem a telefont, egyszerre voltam izgatott és ideges.
Hirtelen felindulásból, vissza mentem az üzletbe, össze szedtem a cuccomat, majd megkerestem a főnökömet. - Tomi! - kiabáltam. - Itt vagyok hátul! - kiabált vissza. Gyorsan oda mentem majd megszólaltam. - Figyelj ha nem lenne gond, sürgősen el kéne mennem. - Na ne viccelj. Alexa már elment te nem hagysz itt egyedül! - mondta mérgesen. - Kérlek Tomi! - néztem rá könyörögve. Látta rajtam mennyira zaklatott vagyok, majd sóhajtott egyet. - Rendben van. Menj! - mondta majd hátat fordított és elment. Tudtam hogy nem tetszik neki, de most jelenleg egyáltalán nem érdekelt.
Konkrétan rohantam haza, hogy minél hamarabb tisztázni tudjam a dolgokat. Haza értem ledobtam a cuccaim majd gyorsan felhívtam Levit. - Tudunk találkozni MOST? - hangsúlyoztam ki a most szót. - Először is neked is szia! Másodsz... - Legyél 10 perc múlva a szokásos helyen! - vágtam bele a szavába, majd rányomtam a telefont. Elindultam de előbb oda értem és várnom kellett még pár percet. Idegesen doboltam a lábammal ugyanis azt hittem felrobbanok.
Láttam hogy lassan közeledik felém. Mikor oda ért megakart ölelni, de én elléptem. Láttam az arcán az értetlenséget, de nem érdekelt. - Te voltál? -kérdeztem tőle idegesen. - Micsoda? - nézett rám értetlenül. - Te küldted el a fotóim egy koreai cégnek a tudtom nélkül? - kérdeztem egy "kicsit" idegesen.. Nem válaszolt csak sóhajtott egyet majd beletúrt sötét szőke hajába. Ebből én már tudtam hogy igen, és a megérzéseim nem csaltak. - Miért? - kérdeztem tőle karbatett kezekkel. - Figyelj Mia! Tudom hogy ez aljas húzás volt, de csak azért csináltam, mert tudom mennyire nem szeretsz abban az üzletben dolgozni. Tudom hogy szeretnél minél több helyre eljutni, és kipróbálni magad új dolgokba. Nem mellesleg folyékonyan beszélsz koreaiul. Kell ennél nagyobb lehetőség? - kérdezte félve. Be kellett ismernem hogy teljesen igaza van, akármennyire is aljas dolog volt amit csinált. - Teljesen igazad van Levi, csak az bánt hogy mindezt a hátam mögött, a tudtom nélkül szervezted. - mondtam kicsit nyugodtabban. - Tudom és ezt nagyon sajnálom Mia, de tudom hogy magadtól nem jelentkeztél volna. Fogalmad sincs milyen tehetséges vagy. És az, hogy kimehetsz dolgozni Koreába, ráadásul egy híres banda turnéján vehetsz részt, és több koncerten is ott lehetsz ingyen, szerintem ennél jobb dolog kevés van az életben. Megadtam a kezdő lökést, innentől te döntesz. De ez életed legnagyobb lehetősége. Szerintem ne hagyd ki. - mondta Levi, és végig a szemembe nézett. Ilyen határozottnak nem láttam mostanában. Nem tudtam mit mondjak. Könnybe lábadt a szemem majd hirtelen megöleltem, és csak szorosan tartottam. Annyira hálás vagyok hogy ilyen barátom van. Szorosan ölelt ő is. - Ez egy nagyon nagy lehetőség Mia. Ne hagyd ki. És gondolj a nagyszüleidre illetve apádra. Találkozhatsz velük. A gyomrom görcsbe rándult amikor Levi apáról beszélt de nem mutattam hogy ez egy kicsit felkavart. - De ha elmegyek nem fogunk találkozni. - mondtam szomorúan Levinek. - Tudom, de csakis téged tartalak szem előtt, hogy neked jó legyen. És amúgy sem örökre mész el. - mosolygott rám kedvesen. - Tegnap ezért voltál ilyen fura? - kérdeztem hirtelen. - Igen. - hajtotta le a fejét zavarában. Elnevettem magam, majd mégegyszer magamhoz öleltem jó szorosan. Elköszöntünk egymástól majd elindultam haza.
Amikor haza értem elmeséltem anyának a munkalehetőséget aki hallani sem akart arról hogy vissza menjek Koreába, így össze vesztünk elég szépen. Jó éjszakát kívántam majd ott hagytam a konyhába. Már fejben eldöntöttem hogy kimegyek. Ha tetszik, ha nem. Óriási lehetőség, igaza van Levinek, és kár lenne kihagyni.
Gyorsan lefürödtem, bebújtam az ágyba, majd úgy gondoltam utána nézek ennek a bandának, hiszen nem hallottam még róluk. Meghallgattam pár zenéjüket, és néztem róluk többféle videót. Rengeteget nevettem rajtuk. Nagyon szimpatikus volt mindenki, de volt egy személy aki egy kicsit jobban felkeltette az érdeklődésemet....
