Love From Work | 𝘽𝙖𝙣𝙜𝙘𝙝𝙖𝙣 𝙛𝙛 ~

✨𝙏𝙞𝙯𝙚𝙣𝙝𝙚𝙩𝙚𝙙𝙞𝙠 𝙛𝙚𝙟𝙚𝙯𝙚𝙩✨

- Mia tudunk beszélni majd reggeli után? - kérdezte Lix.
- Persze. - mosolyogtam rá, de nem kaptam viszonzást. - Hé Lix! Ugye nincs baj? - léptem közelebb.
- Hát ezt még nemtudom! - húzta el a száját.
- Megijesztesz! - túrtam bele a hajamba.
- Menjünk reggelizni utána megbeszéljük! - küldött felém egy bátorító mosolyt, majd végig simított karomon.
Bólintottam egyet, majd elindultam a srácok felé, ki az erkélyre.
Tegnap este Chan-el átbeszéltük az egész napot, és azt kell mondjam nagyon jó hallgatóság. Őszintén megtudtam neki nyílni, nem szakított félbe illetve nem kötött belém, bármit is mondtam.
Ismét kellemesen csalódtam benne és csak remélni merem hogy ez a későbbiekben is így lesz.

Az erkélyen Jisungot pillantottam meg először, aki háttal állt nekem, így nem vette észre, hogy nézem. Jelenleg Binnie-vel és Lix-el vagyok egy szobában, ugyanis a tegnapi után nem gondoltuk, hogy jó ötlet lett volna, ha Chan és én egy szobába kerülünk. Jisung pedig nagy ívben került, így egyértelmű volt kikkel leszek egy szobában. Chan, Hyunjin illetve Minho a mellettünk lévő szobában vannak és az utolsóban pedig Jeongin, Seungmin és hát Jisung.

Chan hirtelen le vágta magát mellém.
Nagy szemekkel néztem rá, ugyanis a lendület túl nagy volt és majdnem felborult.
Mikor rendbe szedte magát rám nézett.
- Csak azért, hogy nehogy valaki elfoglalja ezt a helyet! - villantotta ki fogait.
- Hidd el hogy meghagytuk volna neked! - nevetett Minho.
- Én pedig amúgy sem akartam odaülni! - dünnyögött Jisung.
- Ne rontsd el a pillanatot és inkább tartsd meg magadnak a véleményed! Ha normálisan tudsz beszélni, akkor szólalj meg. - mosolygott Chan Jisungra úgy, mintha egy kedves mondatot mondott volna neki.
- Megint kezded? - kérdezte Jisung idegesen.
- Dehogyis! Pont hogy megakarom előzni a bajt, ezért mondtam neked, hogy maradj csendben, mielőtt még bármi történik.
- Chan! - tettem kezemet a combjára. Megvártam míg rám néz és folytattam. - Elég lesz. Ne idegesítsd direkt. Mert tudom hogy arra megy. Reggelizzünk. - mosolyogtam rá lágyan, mire bólintott egyet, majd elkezdtük a reggelit.
A tegnap történtekhez képest, egész jó hangulat volt. Jisung csak csendesen reggelizett és nem kommunikált senkivel sem. A tegnapi viselkedése egyáltalán nem volt fair..
Meg sem hallgatott...egyáltalán nem rohantam Hyunjin-hoz, hanem ő jött oda hozzám és kérdezett rá, mivel Chan elmondta neki és tudott mindenről.
Tudom hogy hazudtam neki, de azért mert nem ott akartam vele megbeszélni. Szó sincs arról, hogy esetleg el akartam előle titkolni. Basszus a legjobb barátom..Mégis milyen barátság lenne ha nem mondanám el neki, a legfontosabb dolgot ami velem történik?

A másik dolog pedig az agresszív viselkedése. Ha szándékosan lökött el, ha nem, a csuklóm megérezte...de ezt nem mondtam senkinek sem. Chan tuti balhét csinálna, az pedig nem hiányzik.

Gondolataimból a telefon csörgése zökkentett ki, ami az asztalon pihent.

Apa

Ennyi állt a kijelzőn. A szívem hevesen dobogott, de nem az izgatottságtól, hanem az idegességtől. Kinyomtam a hívást és ki is kapcsoltam a telefonomat. A többiek feszülten figyeltek és kínosabb nem is lehetett volna.
- Srácok minden rendben! Folytassuk! - mosolyogtam rájuk.
Bólintottak és folytattuk a reggelit.
- Ígyvan! Egy hívástól nem áll meg a világ! - szúrta oda Jisung.
- Ugye? - mosolyogtam rá, de ez a mosoly kis mértékben sem volt őszinte.
- Mostmár komolyan elég lesz! - csapott az asztalra, ezúttal Binnie. - nem hiszem el hogy nem bírod befogni a szádat.
- Neked is problémád van? Akkor menj el az asztaltól. - nevetett Jisung.
- El is megyek, de előtte behúzok egyet, mit szólsz hozzá? - kérdezte Binnie és olyan hirtelen állt fel hogy a székét hátra döntötte.
Kezdett felmenni bennem a pumpa. Ha nem szólok közbe tényleg összeverekednek.
Felállítottam a székét, majd én is felkeltem.
- Binnie kérlek! - nyúltam karjához, hogy visszaültessem.
- Hmm tetszik az ötlet! - állt fel Jisung is.
Nem tudtam mit csináljak, így maradt az őszinteség.
- A kurva életbe srácok mostmár tényleg elég lesz! Nem hiszlek el titeket de komolyan! Mi a fasz bajotok van!? Egy normális reggelit nem lehet összehozni mert valaki mindig balhézik. Üljetek le mindketten de kurva gyorsan, vagy húzzatok el az asztaltól most! Jisung ha tegnap meghallgattál volna, nem lenne ez..
- Nehogy már az én hibám legyen! - pattant fel megint. - neked kellett volna őszintének lenni.
- El is akartam mondani de nem ott..egy kibaszott koncert előtt álltatok és nem akartam senki figyelmét sem elvonni. Nem mellesleg nem rohantam Hyunjin-hoz hanem ő jött oda, ugyanis Chan neki mindent elmondott és érdekelte hogy mi volt. Ja és még annyi, hogy a tegnapi kis agresszív mutatványodat a csuklóm igencsak megérezte..
- Micsoda? - pattant fel Chan is.
- Nem mondtam mert nem ez volt a lényeg. Jisung rohadtul örültem volna ha meghallgatsz nem pedig bevágod a hisztit és faképnél hagysz.. de mostmár kurvára elegem van ebből az egészből. Eddig Chan és köztem volt folyamatos feszültség. Most vele végre jó minden, erre megint van egy újabb balhé. Én ezt itt befejeztem. Fejezzétek be a reggelit nélkülem, vagy csináljatok amit akartok nem érdekel. - hagytam őket faképnél.
Becsaptam az erkély ajtót és idegesen járkáltam fel-alá.
Chan jelent meg mellettem, aki rögtön kezemért nyúlt, hogy megnézze.
- Chan nem lényeg! - mondtam és kihúztam kezem.
- De igen!! - szólt határozottan majd újból kezem után nyúlt.
- Au! - rántottam el a kezem, ugyanis pont úgy fordította ami nem volt a legkellemesebb.
- Basszus ne haragudj! - nézett rám.
Rámosolyogtam és pont ekkor toppant be Lix.
- Chan! Minho vár! - mutatott az erkély felé Lix.
- Megyek! - mondta Chan.
Lehuppantam az ágyamra, majd velem szemben Lix is helyet foglalt.
- Bele vágok a közepébe. Nem gondolod hogy Jisung azért viselkedik így mert többet érez?
- Úristen Lix hogy jut ilyen az eszedbe? Biztos hogy nem! - ráztam a fejem mert nem akartam elhinni.
- De Mia gondold végig logikusan. Ha tényleg csak az lenne a baja hogy nem mondtad el neki, akkor nem akart volna neki menni Chan-nek.
- De Lix te is tudod hogy közbe meg támogatott mindenbe. Ha esetleg többet érezne, nem mondta volna hogy menjünk le a medencéhez és nézzük meg Chan reakcióját, és azt sem hogy beszéljek vele és valljam be én is az érzéseimet.
- Jó ez igaz, csak akkor is furcsa az egész. Most az egyszer remélem nincs igazam. - nevette el magát.
- Hát én is. - mosolyogtam rá.
- Srácok! - rontott be az ajtón Binnie. - ma este elmegyünk bulizni. - jelentette ki Binnie.
Eszembe jutott még a múltkori jelenet, így nem lepődtem meg, hogy pont Binnie vetette fel ezt az ötletet.
- Oké, én benne vagyok! - mondta Lix.
- Én is! - nevettem el magam.
- Na a 3 piás összefog megint! - nevette el magát Minho, mire csak hozzávágtam egy párnát.
- Mivel egy szórakozóhelyre megyünk, sokkal jobban kell figyelnünk. - mondta Chan és rögtön előjött az apai védelmező énje.
- Értettem apuci! - mondtam mire a többiek rögtön felém kapták a fejüket.
És ekkor esett le hogy mit mondtam.
Chan-re néztem aki csak beharapott ajakkal figyelt engem miközben mosolygott.
Csak kicsit volt kínos a szituáció.