Love From Work | 𝘽𝙖𝙣𝙜𝙘𝙝𝙖𝙣 𝙛𝙛 ~

✨𝙉𝙚𝙜𝙮𝙚𝙙𝙞𝙠 𝙛𝙚𝙟𝙚𝙯𝙚𝙩✨

2 nappal később

Fel-alá járkáltam a szobámban, és az ágyamon lévő telefont néztem.
- Vissza kéne hívnom! - mondtam magamnak.
- De nem merem. - estem kétségbe.
Pár nap alatt igencsak megszerettem a fiúk zenéit és a személyiségüket is. Mindenkiről ki alakult egy kép, és hogy mire számítsak majd ha találkozok velük.
Hirtelen fogtam magam, majd lehuppantam az ágyra és elterültem rajta.
Határozott személyiség vagyok, de most nagyon bizonytalan voltam.
Pár másodperc múlva felkeltem az ágyról, lementem a nappaliba és ott lent is elterültem a kanapén, majd az arcomhoz szorítottam egy párnát és bele sikítottam. Mikor úgy gondoltam, hogy kiadtam magamból mindent, elhajítottam a párnát felültem majd ránéztem anyára, aki nem tudta hova tenni ezt a cselekedetemet.
- Kislányom mi ütött beléd? - kérdezte miközben az ebédet készítette.
- Fel kéne hívnom a céget, de nem merem. - mondtam anyának halkan.
Időközben anya megbékélt azzal hogy kimegyek Koreába minden áron. Hosszas beszélgetések után mondta csak azt hogy rendben van. De csak úgy ment bele hogy a repülőtérre mindenképp ők visznek ki amit egyáltalán nem bántam, ugyanis nem volt kedvem a buszon rángatni a nagy bőröndöt.
- Kicsim, ahelyett hogy itt szenvedsz, menj fel és hívd vissza őket végre. Arra várnak hogy telefonálj. - mondta anya.
- Ahh igazad van! - mondtam majd felkeltem és elindultam a szobámba.
Amint felértem a telefonomért nyúltam.
Rányomtam a hívás gombra és a szívem egyből hevesen kezdett verni. Nem bírtam leülni, ezért folyamatosan mászkáltam a szobámban.
- Igen tessék! - szólt bele ugyanaz a férfi hang, aki múltkor is hívott.
- Wang Mia vagyok! Az álláslehe....
- Igen emlékszem! - nevetett a férfi. - Vártam a hívását.
- Nos, azért hívtam mert úgy döntöttem hogy szeretném elvállalni a munkát. - mondtam félénken a férfinek, ugyanis nem voltam biztos abban hogy még él a lehetőség.
- Ezt örömmel hallom! Reméltem hogy elvállalja. - hallottam a hangján hogy mosolyog. - Mi álljuk a repülőjegyet és a szállást is. Viszont holnapután indul a gép. Örülnénk ha előbb ide érne, és jobban megismerné a fiúkat, mielőtt elindulunk a turnéra.
- Ohh rendben persze. Köszönöm. Még egy kérdésem lenne. -mondtam a férfinek. - Ha leszállok a repülőről, várni fog valaki rám? - kérdeztem félénken.
- Természetesen. Méghozzá én, személyesen. - nevetett fel a férfi.
- Rendben. Köszönöm! Viszonthallásra, és akkor 2 nap múlva találkozunk! -
- Így van! - felelte a férfi, majd bontotta a vonalat.

2 nappal később

Hajnali 4kor indult a gép, így 2 órakor fel keltem. Mivel 8 órás eltolódás van a 2 ország között, és 8 órás út várt rám, szerintem érthető miért kellett ilyen korán indulnom. Előző délután összepakoltam mindent, de még szerettem volna átnézni hogy biztosan megvan-e minden. Gyorsan felöltöztem egy kényelmes ruhába, hiszen több órányi repülő út állt előttem és farmerbe nem igen lett volna kényelmes.
Gyorsan magamra kaptam egy leggingset,  egy egyszerű pólót és rá egy világos szürke színű hosszított belebújós pulóvert.

Most egy kicsit több sminket tettem fel, mert ma már lehet találkozok a fiúkkal is, és szeretnék szimpatikus lenni nekik. Elvégre elég hosszú ideig fogunk együtt dolgozni.
Nemcsak szempillaspirált tettem fel, hanem egy kis alapozót is, illetve tusvonalat is csináltam. A hajamat laza kontyba kötöttem és készen is voltam.

Levittem a cuccom, ettem pár falatot, majd felvettem a Vansemet, és a bőrkabátomat. Átnéztem a bőröndömet hogy minden meg van-e ami fontosabb, és indulásra készen voltam. Körbe néztem a házban gyorsan, hiszen fogalmam sem volt mikor jövök haza. Anya mellém állt, ránéztem és szomorúan mosolygott. Megszorította a kezem, majd megfordultunk és kiléptünk a házból.