Love From Work | 𝘽𝙖𝙣𝙜𝙘𝙝𝙖𝙣 𝙛𝙛 ~

✨𝙏𝙞𝙯𝙚𝙣𝙠𝙞𝙡𝙚𝙣𝙘𝙚𝙙𝙞𝙠 𝙛𝙚𝙟𝙚𝙯𝙚𝙩✨

Most egy kicsit hosszabb időt töltünk itt mint az eddigi szállásokon. A mai nap még szabad és csak holnap indulunk tovább Hongkongba.
Reggel apró puszikra ébredtem, amiket Chan hagyott arcomon, miközben ébresztgetett. Mosolyogva nyújtóztam miközben szemem még mindig csukva volt, majd számra is adott egy puszit, amitől mégjobban mosolyogtam.
- Jó reggelt! - mondta suttogva, miközben kisimította hajamat az arcomból.
- Jó reggelt! - mondtam majd felültem.
Chan már fel volt öltözve és elég friss volt pedig még 8 óra sem volt. Nem szeretem ha felébresztenek, de ilyen ébresztőt akár hajnali 5kor is elfogadnék.
- Többiek? - kérdeztem tőle miközben hozzá bújtam. - hogyhogy ilyen korán fent vagy?
- Már egy ideje ébren vagyok. Minho rosszul lett hajnalban és rögtön felébredtem. Fogalmam sincs mitől, de már tegnap este is mondta hogy nem érzi jól magát és hányingere van. Hajnalban pedig arra keltem hogy rohan ki a wc-re. Szereztem neki gyógyszert, most pihen.
- És te nem vagy fáradt? - kérdeztem miközben fejemet oldalra döntöttem.
- Majd pihenek este! - mosolygott és kezemre simított.
- Pihenj most kérlek! Feküdj le ide, majd én figyelek Minhora. Úgyis szinte még mindenki alszik. Aludj még egy kicsit te is. - simítottam arcára, mire ő jobban belefúrta arcát tenyerembe.
- Biztos baba? - kérdezett vissza én pedig a becenév hallatán rögtön zavarba jöttem és lehajtottam fejem, de közben mosolyogtam.
Ez volt az első hogy becézett és nem a rendes nevemen szólított, így kicsit zavarba jöttem, de nagyon jól esett és tetszett hogy babának szólít.
- Naaa csak nem zavarba jöttél? - emelte fel a fejemet államnál miközben nevetett.
- Csak tetszik hogy babának szólítasz ennyi. - vontam meg a vállam majd újra lenéztem de végig mosolyogtam.
Elnevette magát reakciómon majd magához húzott. Szorosan bújtam hozzá és egyszercsak hallottam hogy egy hatalmasat ásít.
- Na ideje aludni! - mondtam majd elhúzódtam tőle.
Muszáj pihennie mert amúgyis mindig későn alszik el és keveset pihen. Rengeteget dolgozik és sokszor éjszaka is.
- Jóéjt! - mondtam majd adtam a szájára egy puszit és kisétáltam.
Visszafordultam majd láttam hogy már takarózik be és boldogan mosolyodtam el, hogy megfogadta a tanácsomat és pihen még. Látszott rajta hogy nagyon álmos így nem is hagytam volna hogy ne aludjon még. Amúgy sincs semmi konkrét terv mára, így mindenki addig alszik és azt csinál amit szeretne.

Átsétáltam Minhohoz aki éppen akkor feküdt vissza az ágyba.
- Jó reggelt! - köszöntem mosolyogva.
- Jobbat! - mondta majd betakarózott és felém fordult, közben én leültem a mellette lévő ágyra.
- Hogy vagy? Chan mesélte mi történt.
- Már egy kicsit jobban, de még mindig nem vagyok okés. Ahh úgy sajnálom hogy felébresztettem. Nem akartam.
- Semmibaj most nálam alszik. Mondtam neki hogy pihenjen még mert szüksége van rá és amúgy is szinte mindenki alszik még.
- Nagyon jó hatással vagy rá ugye tudod? - kérdezte Minho mosolyogva. - Nem azért vagy vele mert híres vagy hasonlók, hanem mert tényleg megszeretted azt, aki valójában. Nem a hírnévre mész és a kinézetre mint eddig bárki, hanem úgy szereted ahogy van. Nagyon jó hatással vagy rá és biztos vagyok abban, hogy nem lesz a munkába hátrány az, hogy együtt vagytok. Hiszen nem is hagynád szerintem hogy hanyagolja a fontos dolgokat. Nem vagy önző hogy ki akarod sajátítani, hanem tudod hogy ami fontos neki, azt előtérbe helyezed és utána a többi. Ezt nagyon becsülöm benned.
- Ez most nagyon jól esett Minho. - mosolyogtam rá majd folytattam. - egyáltalán nem érdekel hogy híres-e vagy egy átlagos ember. Egyáltalán nem ez számít. Azért szeretem aki valójában. Mert akkor látom hogy igazából milyen, mikor együtt vagytok és nincsenek kamerák, hanem csak ti vagytok és ennyi. Az csak hab a tortán hogy népszerű. - kacsintottam Minhora. - de nem ezért szeretek vele lenni. Hanem mert nagyon szeretem azt aki valójában. - mondtam majd mosolyogva lehajtottam fejemet.
- Nagyon összeilletek. És Channek is szüksége volt már egy ilyen lányra mint te. Úgyhogy köszönöm az ő nevében is.
Szemeimbe könnyek gyűltek majd megszólaltam.
- Minho ne sirass meg! - nevettem el magam majd megtöröltem szememet.
- Jajj ne sírj nem azért mondtam ezeket! - nevetett Minho majd átült mellém és szorosan megölelt.
Kis idő után elengedtük egymást, majd mondtam neki hogy pihenjen még és elindultam Jisunghoz.
Reggeli látogatást tartottam a szobák között.
Halkan léptem be, a srácokhoz mert nemtudtam hogy alszanak-e még.
Innie még mélyen aludt, Seungmin telefonozott, Jisung pedig éppen készülődött közben pedig halkan dúdolt valamit.
- Jó reggelt srácok! - mosolyogtam, majd Seungmin szintén mosolyogva integetett, Jisung pedig konkrétan a nyakamba borult.
- Szép jó reggelt Mia! - mondta majd egy szoros ölelés után elengedett. - hogyhogy ilyenkor fent?
- Volt egy csodás ébresztőm ma reggel. -néztem rá nagyokat pislogva és közben mosolyogtam.
- Mindent értek! - nevette el magát.
- Viszont az ébresztőm még alszik.
- Mii? Chan ilyenkor alszik? - nézett rám nagy szemekkel.
- Igen, mert korán felébredt, mivel Minho rosszul lett és mondtam neki hogy aludjon még, majd én figyelek rá.
- Ez de aranyos! - mosolygott Jisung.
- Szeretném ha kipihent lenne! Ígyis keveset alszik és rengeteget dolgozik.
- Igen ez igaz. Sokszor mi is aggódunk érte de hát nem nagyon hallgat ránk.
- Majd rám fog! Mostantól kipihent lesz mindig ezt garantálom..
- Helyes! - bólogatott határozottan Jisung. Viszont lassan kéne reggeliznünk. - mondta, majd meg is indult kifelé.
- Megnézem a srácokat. - mondtam majd én is elindultam, csak én a szobám felé.
Binnie és Lix már ébren voltak, viszont Chan még aludt. Elmosolyodtam hiszen nagyon boldog voltam hogy végre pihen.
A srácok csendesek voltak, hiszen ritka pillanatok egyike volt ez, hogy Chan aludt a legtovább.
- Sziasztok fiúk. - léptem be hozzájuk suttogva.
Mindkét srác megölelt, majd visszamentem az erkélyre, segíteni Jisungnak megteríteni a reggelihez.
Kb 20 perc múlva mindenki a reggelinél ült, kivéve Minho akinek nem volt étvágya és pihent, illetve Chan aki pedig mélyen aludt.
Már egy ideje reggeliztünk, mikor nyílt az ajtó és egy álmos Chan-nel találtuk szembe magunkat, aki hatalmasat ásított, majd leült mellém. Mosolyogva simítottam arcára, majd egy lágy puszit nyomtam szájára köszönésképpen.
- Jó reggelt álomszuszék! - nevetett Lix.
- Jó reggelt! - mondta Chan majd megdörzsölte álmos arcát.
- Kialudtad magad? - kérdeztem tőle lágyan.
- Igen. Köszönöm! - mondta majd egy puszit nyomott homlokomra.
- Innentől szeretném ha eleget pihennél rendben? Az egészséged mindennél fontosabb!
- Értettem főnök. - nevetett Chan.
- Komolyan mondtam!
- Oké Mia figyelek erre rendben?
Bólintottam egyet, majd nem sokkal később befejeztük a reggelit.
Miután végeztünk és elpakoltunk mindent, gyorsan felöltöztem, (igen egész reggel pizsamába voltam) majd tettem fel egy kevés sminket is.