Úgy terveztem hogy reggel békésen alszok, mivel nem kellett mennem ma dolgozni. Nos ez nem jött össze, ugyanis szombat reggel volt, ami azt jelentette hogy Mira, a "kishugom" jött hozzánk, és szokás szerint nálunk töltötte a hétvégét. Nagyon szeret velem lenni, ezért nem is hagyta hogy sokáig aludjak. Mikor megérkezett, rögtön feljött a szobámba és felébresztett. Kicsit nehezen ébredtem és tudtam volna még aludni, de nem tudtam rá haragudni. - Mia ébresztő! - ugrált az ágyamon Mira. - Jó reggelt hercegnő! - mosolyogtam rá. - Ma is mész fotózni?- nézett rám tündéri mosollyal. Láttam a szemében az izgatottságot ezért nem tudtam nemet mondani. - Persze hogy megyek. Szeretnél velem jönni? Elvégre több szem többet lát - mondtam neki végig mosolyogva. Mikor feltettem a kérdést hogy jön-e velem, a szeme egyből felcsillant, és hevesen bólogatni kezdett.
Kikeltem az ágyból, és megindultam a fürdő felé. Azonban mielőtt bementem, oda fordultam Mirához. - Menj le reggelizni. Én is megyek mindjárt. - Rendben. - Mondta majd felpattant az ágyról, és kiszaladt a szobából. - Csak óvatosan! - kiabáltam utána, de már nem hallotta. Mosolyogva léptem be a fürdőbe, majd elvégeztem a reggeli rutinomat, ami annyiból áll, hogy megmostam a fogam és az arcom. Mikor végeztem vissza mentem a szobámba, és kiválasztottam a ruhám. A választásom egy szürke melegítőre, és egy szürke haspólóra esett.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Egyszerű, de otthon mindig lezser ruhákba vagyok. A hajamat felkötöttem és el is készültem.
Lementem a konyhába, és mindenki ott ült az asztálnál. - Jó reggelt! - köszöntem anyáéknak. - Jó reggelt kicsim! - mosolygott anya. Andris nagyon el volt foglalva valamivel, ezért észre sem vette hogy lementem. - Mellém ülsz ugye? - kiáltott fel hirtelen Mira. - Persze! Hát hova máshova ülnék? - mosolyogtam rá. Leültem és elkezdtem én is reggelizni. Hamar be is fejeztem, mert elég pár falat és máris jól lakok. - Köszönöm a reggelit! - mosolyogtam anyára, majd felálltam az asztaltól. - Kicsim alig ettél valamit. Biztosan jól laktál? - kérdezte anya aggódva. - Igen anya tele vagyok. Tudod hogy mindig keveset eszek. - néztem rá értetlenül. - Igen, igaz! - sóhajtott egyet anya. - Felmehetünk a szobámba, vagy kell valamibe segíteni? - Menjetek nyugodtan! - mosolygott anya rám, majd Mirára. Úgy döntöttem elpakolok kicsit a szobámba, és kidobom azokat a dolgokat amiket feleslegesnek találok. Miközben pakoltam, bekapcsoltam Mirának a laptopomat, ő pedig zenéket indított. Énekeltünk, táncoltunk, és rengeteget nevettünk.
Az idő hamar eltelt, és egyszer csak azt vettem észre hogy már délután van.
~ 𝟏𝟓:𝟎𝟎 ~
- Mira készen vagy? - kiabáltam fel az emeletre. - Igen, jövök! - sietett le a lépcsőn. - Sziasztok! - kiabáltunk be anyáéknak a nappaliba. - Este felé jövünk! - Rendben, vigyázzatok magatokra! - kiabált ki Andris. - Vigyázunk! - válaszoltam, majd elindultunk. Kiléptünk az ajtón, és arra mentünk, amerre a lábunk vitt. Bár már jó idő volt, este fele lehűl a levegő, ezért mindketten hoztunk pulcsit.
Órák óta sétáltunk már, és láttam Mirán hogy kezd fáradni, de az izgatottság eluralkodott rajta. Biztos voltam benne, hogy este hamar el fog aludni. Éppen egy katicabogarat nézett, amikor mellé léptem és megszólaltam: - Szeretnéd lefotózni? - néztem rá mosolyogva - A...a te gépeddel? - nézett rám meglepődötten. - Persze, szivesen oda adom, csak előtte megmutatom hogyan kell, rendben? - néztem rá, és vártam a reakcióját. - Ühüm. -bólogatott hevesen. Kicsit meglepte hogy felajánlottam a gépemet, ugyanis ilyenre még nem került sor, hiszen tudni kell hogy nem szeretem másoknak oda adni. Félek hogy tönkre teszik. De Mirának annyira tetszett ez az egész, hogy úgy gondoltam most az egyszer félre teszem a félelmemet és oda adom neki hogy kipróbálja milyen.
Elmagyaráztam neki mindent, majd oda adtam a kezébe. - Szóval melyik gombot kell megnyomnod hogy fotózzon? -kérdeztem tőle, tesztelve hogy mennyire figyelt. - Ami itt van fent. - mutatott a gép tetején, jobb oldalt lévő gombra. - Így van! - bólogattam. -Na hajrá. Csak ügyesen. Addig megyek szét nézek egy kicsit. - Rendben! Vigyázok rá ígérem! - mondta Mira a szemembe nézve. Válaszul csak mosolyogva bólintottam egyet. Elindultam de Mira utánam szólt. - Mia! - Igen? - fordultam hátra értetlenül. - Köszönöm hogy fotózhatok vele egyedül. Tudom mennyit jelent neked ez a gép, és hogy mennyire félted. - nézett rám zavartan. Vissza sétáltam és leguggoltam elé. - Igen ezt jól tudod, de láttam mennyire élvezted a mai napot, szóval gondoltam fotózhatsz vele és kipróbálhatod milyen, hogy még jobb legyen ez a nap. - mondtam neki mosolyogva, végig a szemébe nézve. Válaszul csak hirtelen megölelt, amire nem számítottam, így elvesztettem az egyensúlyom, és majdnem elestünk. Mindketten nevettünk majd megszólaltam. - Na gyorsan csinálj pár képet mert kezd sötétedni. Gyorsan vissza szaladt, majd láttam hogy különböző szögekből, többször is lefotózza a bogarat. Nem azért mentem el, hogy szét nézzek. Hanem hogy messziről tudjam figyelni, mennyire élvezi. Elvégre én is akkor tudok igazán szép képeket készíteni, amikor egyedül vagyok.
10 perccel később elindultunk haza, majd egy 20 perc séta után már a kapunál voltunk. Mira előre ment és egyből elújságolta anyának hogy mi történt ma. Anya hálásan nézett rám, hiszen tudta mennyire nem szeretem oda adni másoknak a gépemet.
Jó éjszakát kívántam anyáéknak, majd fel mentem a szobámba és eldobtam magam az ágyamon. Mira gyorsan elment fürdeni utána pedig én is, majd bebújtunk az ágyba hulla fáradtan. Még egyszer megköszönte a mai napot, én pedig válaszként csak magamhoz öleltem, és így aludtunk el.
