Love From Work | 𝘽𝙖𝙣𝙜𝙘𝙝𝙖𝙣 𝙛𝙛 ~

✨𝙏𝙞𝙯𝙚𝙙𝙞𝙠 𝙛𝙚𝙟𝙚𝙯𝙚𝙩✨

Reggel iszonyú fejfájással ébredtem. Muszáj voltam kimenni a friss levegőre, mert azt éreztem, hogyha bent maradok tuti kidobom a taccsot.
Felix még igen mélyen aludt, Jisung pedig tusolt mert hallottam hogy folyik a víz.
Kimentem az erkélyre, de nem számítottam senkire. Főleg nem Chanre.
- Jó reggelt! - köszönt vigyorogva.
- Jobbat! - mondtam morcosan, majd kifújtam a levegőt és megtámaszkodtam a korláton.
- Hogy vagy?
- Szerinted milyen a másnap? Egyébként miért vagy ilyen beszédes? - néztem rá flegmán.
- Jaa semmi-semmi. - mosolygott majd a kilátást nézte.
És ekkor beugrott a tegnap este. Újra játszottam a fejemben, majd döbbenten fordultam felé.
- Vártam hogy mikor esik le. - vigyorgott majd felhúzott szemöldökkel felém fordult.
- Ohh a picsába! - sziszegtem majd szégyenemben megindultam befele.
- Nem kell ám zavarban lenni! - fordult utánam és ezt még vigyorogva hozzá tette.
- Menj a francba! - mondtam majd bementem.

Felix ébredezett, Jisung pedig már felöltözött.
A haja még vizes volt és be kell vallanom nagyon jól állt neki.
- Jó reggelt Lix! - huppantam le az ágyára, majd megöleltem.
- Jó reggelt Mia! Ne nagyon szorongass különben lehánylak! - mondta Lix szenvedve.
- Ehh! - vágtam egy fintort, majd inkább elengedtem és leültem a saját ágyamra.
Ráneztem Jisungra, aki most először komolyan nézett engem, és az arcán jelét sem láttam a boldogságnak. Az a Jisung aki állandóan mosolyog, és hülyéskedik, eltűnt. Mintha soha nem is lettünk volna jóba.
Nem tetszett ez az énje, úgyhogy el is fordultam inkább.

Átmentem Binniehez, aki Hyunjin és Chan szobájában töltötte az éjszakát, ugyanis miután Jisung kirángatott a szobából, már nem kelt fel, hanem elaludt Minho ágyán, így ő kénytelen volt átmenni a harmadik szobába.
Amikor beléptem, Chan és Hyunjin az ágyán ült, de Minho is ott volt.
- Szép jó reggelt srácok! - léptem be vigyorogva a szobába.
- Jó reggelt ivós társam. - mondta Binnie miközben felállt az ágyról és megölelt.
Chan folyamatosan nézett, de nem foglalkoztam vele.
- Hogy aludtál? -kérdeztem tőle, mikor elengedett majd visszaült az ágyra.
- Jól aludtam, de ez a reggel pocsék. - dörzsölte meg az arcát.
- Átérzem. És szerintem Lix is. - nevettem.
- Tényleg ő hogy van?
- Hát azt mondta ne nagyon szorongassam mert le fog hányni. - nevettem, közben vágtam egy fintort.
- Te mindenkit ölelgetsz? - kérdezte flegmán Minho.
- Miért talán probléma? - kérdeztem vissza én is flegmán.
- Jaa nem, csak abba nem gondolsz bele esetleg, hogy akiket ölelgetsz azokat idegesíti?
- Figyelj már Minho! - szólalt meg Binnie. - szerinted ha nem szeretnénk hogy ölelgessen, nem utasítanánk vissza?
- Miért ilyen fasz mindenki ma reggel? - kérdeztem inkább magamtól, majd visszamentem a szobámba.
Chan konkrétan röhög rajtam a tegnapi után, Jisung nem szól hozzám és most meg Minho.

Csodálatos ez a reggel mondhatom.
A reggeli egész nyugis volt ahhoz képest. Egyedül Lixel és Binnievel beszéltem, a többiekkel szimplán nem volt kedvem foglalkozni.
Imádtam ezt a 2 fiút. Binnie mindig mellém áll akármi történik. És nem bírja ki hogy ne oltsa be azt aki engem bánt.
Lix pedig a legjobb barátom lett, Jisunggal együtt, aki jelenleg nem beszélt velem valamiért.
- Mia! - bökött oldalba Lix.
- Hmm? - fordultam felé.
- Tudunk beszélni?
- Persze.
- Én is jövök! - állt fel Binnie.
- Összevesztetek Jisunggal? - kérdezte Lix, mikor bementünk a szobánkba és a többiek már nem hallottak minket.
- Őszinte leszek, fogalmam sincs mivan! - huppantam le az ágyamra.
Leültek a velem szemben lévő ágyra és onnan figyeltek engem.
- Elmesélem hogy én szerintem miért ilyen. - kezdtem bele. - Binnie emlékszel? Tegnap este megöleltél, majd megbotlottál a lábadban, és ráestünk az ágyra. - nevettem, mert közben újra lejátszódott a jelenet a fejemben.
- Igen emlékszem. - Nevetett ő is.
- Na szóval Jisung bejött, majd felhúzott az ágyról, és leültetett kint az egyik székre, amíg bejött hogy megnézzen téged. - mutattam Lixre. - de Chan kint volt, így oda mentem mellé, és konkrétan kiabáltam vele. Elmondtam neki hogy arra számítottam, hogy ő lesz az első aki nyitni fog felém, de hogy nem így lett, és ez kurva szarul esik, és minden ilyen amit nem kellett volna elmondanom, majd Jisung kijött és elhúzott Chantől hogy mostmár elég lesz mert a végén olyat mondok amit megbánok..és Jisung úgy köszönt el, hogy azt mondta ma beszélnünk kell.
- Hát eddig nem úgy néz ki mintha beszélni szeretne veled. - mondta Binnie.
- Hát ja..de mindegy ma kb 3 emberrel vesztem össze eddig, és többel már nem szeretnék. - sóhajtottam majd mondtam a srácoknak hogy menjünk vissza a többiekhez.
- Hol voltatok? - kérdezte Hyunjin, mikor visszaértünk.
- Beszélgettünk. - válaszolta Binnie.
- Miről? - szólt bele Minho is.
- Közöd? - kérdeztem flegmán.
- Mia beszélj normálisan légyszives! - szólt oda a legfiatalabb.
- Majd ha ő normálisan tud hozzám szólni, akkor én is megválogatom a szavaimat. - mondtam és idegesen hátralöktem a széket, ami fel is borult, majd bementem a szobába.
Binnie utánam jött, majd szorosan magához ölelt. Itt eltört a mécses és elsírtam magam. Nem értettem miért ilyen utálatos velem mindenki. Olyan mintha csináltam volna valami rosszat amiről mindenki tud csak én nem.
Mikor Changbin érzékelte hogy sírok, még szorosabban ölelt.
Egy idő után megnyugodtam, majd elengedett.