Love From Work | 𝘽𝙖𝙣𝙜𝙘𝙝𝙖𝙣 𝙛𝙛 ~

✨𝙏𝙞𝙯𝙚𝙣𝙝𝙖𝙧𝙢𝙖𝙙𝙞𝙠 𝙛𝙚𝙟𝙚𝙯𝙚𝙩✨

Reggel mikor felébredtem minden eszembe jutott ami az elmúlt órákban történt.
A koncert utáni találkozás apával és az éjszakai kintlét Chan társaságában.
A többiek már ébren voltak és szerintem én voltam az utolsó aki felébredt, hiszen elég későn sikerült elaludnom.

Eléggé megviselt a tegnapi és éreztem magamon hogyha bárki olyat szól robbanni fogok.
Felkeltem majd megindultam a fürdő felé. A többiek kint voltak az erkélyen mert hallottam hogy beszélgetnek és nevetnek.
Leginkább Binnie nevetését hallottam és nem bírtam ki hogy ne mosolyogjak rajta.
Összeszedtem magam majd felöltöztem.
Sminket nem tettem fel mert tegnap is lefolyt az egész, ezért nem láttam értelmét. Ki tudja mi történik ma még...

Visszamentem a szobába, majd az asztalon lévő gépemre néztem. Eszembe jutott Minho akire még mindig nagyon haragudtam.
Nem beszéltünk azóta és úgy csinálunk mintha itt sem lenne a másik.
Ami tudom hogy nem helyes, de egyelőre még nem tudok rá úgy tekinteni mintha semmi sem történt volna.

Kimentem a srácokhoz, akik egyből elhallgattak mikor észrevettek.
- Jó reggelt! - köszöntem nekik.
- Szia Mia! - köszönt vissza Binnie.
- Szia! - köszönt halkan Chan is.
Senki más nem köszönt és mindenki kerülte velem a szemkontaktust.
A 8 emberből 2-en tudtak köszönni.
Binnie-re néztem aki szintén értetlenül nézett rám, majd visszafordult és folytatta a reggelit.
- Aha okés! Értettem a célzást! - mondtam, majd megindultam vissza a szobába.
- Mia! - kapott a kezem után Binnie de kirántottam és ott hagytam őket.
Amúgy sincs jó kedvem, de ettől sírni tudnék komolyan. Ennyire nem kiváncsiak rám? Nincs azzal baj, csak akkor legalább mondják meg. Valószínű hogy a tegnap történtek miatt voltak ilyenek, mert nem tudták milyen kedvem lesz, és hogyan viszonyuljanak hozzám.
Leültem az ágyra majd elkezdtem telefonozni.
Felléptem instára és már egy ideje nézegettem amikor bevillant az éjszaka.

Vajon Chan miért jött ki hozzám? Miért ölelt olyan sokáig és olyan szorosan? Vajon ő is élvezte annyira mint én? Esetleg lehet hogy többet érez irántam?

Gondolataimat Jisung szakította félbe aki lefeküdt a mellettem lévő ágyra és elkezdte a telefonját nyomkodni.

A fiúk kitalálták hogy lemennek fürdeni ugyanis egy hatalmas medence van lent és szerették volna kipróbálni.
Binnie hívott engem is, de nem volt
kedvem menni. Talán később.

Jisung sem ment le, hanem fent maradt velem. Mikor kiléptek az ajtón a srácok, egyből felült és felém fordult.
- Mia beszélnünk kell! - mondta határozottan.
- Miről? - kérdeztem de nem néztem rá hanem tovább nyomkodtam a telefonomat.
Jisung hirtelen kikapta a kezemből és lerakta maga mellé.
- Visszakapod ha beszéltünk!
- Ahh jó! - forgattam meg szemeimet és felültem törökülésbe vele szemben. - hallgatlak.
- Először is, ne haragudj azért hogy egy egész napig nem szóltam hozzád majd este elő álltam azzal a kérdéssel hogy neked tetszik-e Chan. Tényleg nagyon sajnálom csak meg kell értened Mia hogy féltettelek. Annyira imádnivaló lány vagy és ismerem Chant, mégis tartottam attól hogy csak kihasználna téged.
- Miért múlt időbe mondod? - kérdeztem mert nem értettem.
- Mert én figyeltelek titeket, és Chan nem úgy nézett rád mint aki csak egy kalandot akarna. Ha csak szórakozni akart volna veled, már rég bepróbálkozott volna. De nem. Egyelőre csak messziről néz téged. Illetve ha tegnap nem toppanunk be valószínűleg megcsókolt volna, és ki tudja lehet hogy még....
- Elééég! - kiabáltam rá nevetve majd hozzávágtam egy párnát.
Nevetve dobta vissza, majd hirtelen komoly lett.
- Most pedig beszéljünk rólad.
- Rólam mit? - kérdeztem és zavarombam a hajamat kezdtem el piszkálni.
- Érzel valamit Chan iránt? - kérdezte Jisung olyan barátságos mosollyal hogy lehetetlenség lett volna nem elmondani neki mindent.
Azt éreztem hogy neki bátran elmondhatok bármit, mert nem fog elítélni hanem támogat, és ott segít ahol csak tud.
- Szerintem elég egyértelmű! - nevettem fel.
- Jó ez igaz. Mármint én is csak azért vettem észre mert sokat figyeltelek titeket. A többiek nem foglalkoznak ezzel. Ők inkább egymással vannak elfoglalva. - mondta Jisung. - szóval tárd ki a szíved és mesélj el mindent. - pislogott nagyokat és várta hogy elkezdjem.
Sóhajtottam egyet, majd belekezdtem.
- Amikor megtudtam hogy titeket foglak fotózni, rengeteg videót néztem rólatok, és szerintem meghallgattam majdnem az összes zenéteket is. Ahogy néztelek titeket Chan egyre jobban felkeltette az érdeklődésemt és a végén szinte csak őt néztem mindenhol. Nagyon hamar a legszimpatikusabb taggá vált számomra, így mikor megérkeztem ide, arra számítottam a videók alapján hogy ő lesz az első aki nyitni fog felém. - kezdtem el mesélni.
- Mi fogott meg benne? - kérdezte hirtelen Jisung miközben mosolygott.
- A pozitív kisugárzása. A természete, hogy olyan barátságos személyiség, aki állandóan mosolyog és segít másoknak. Hogy maga elé helyez mindenkit és az az első neki hogy ti jól legyetek. Tetszik benne az hogy cuki is és férfias is egyben.  Amikor csak ti vagytok és nincsenek fellépések akkor mosolygós és bolondos, de a fellépéseken komoly és koncentrált. Néha olyan mintha 2 oldala lenne. A cuki kisfiú és a felnőtt férfi. Tetszik a kinézete. A stílusa, ahogyan öltözködik. A haja, a testalkata és úgy minden. Számomra ő a tökéletes.
Abbahagytam majd ránéztem Jisungra akinek 1000 wattos mosoly volt az arcán.
Hirtelen befogtam a számat, ugyanis lehet egy kicsit sokat mondtam.
- Folytasd csak! - mondta bíztatóan Jisung.
Elvettem a kezemet a számtól majd folytattam.
- Amikor beléptem hozzátok a próbaterembe, Chan volt akit kerestem a tekintetemmel. De nagyon ellenséges volt. Most érzem azt hogy kezd jobb lenni a kapcsolat köztünk.
- Mi történt pontosan az öltözőbe? - kérdezte Jisung miközben a szemöldökét húzogatta.
- Hát felidegesítettem. Amikor Minhoval volt az a veszekedés, még aznap éjszaka kijött hozzám Binnie az erkélyre és hozott borogatást a nyakamra, amit Chan valószínűleg észre vett. Mondtam neki hogy igazán közbe léphetett volna mikor Minho a gépemet rángatta, mert mindenki csak állt és nézett, majd hozzám vágta hogy hiszen utána volt aki ápolt engem.
- Féltékeny volt. - mondta mosolyogva Jisung. - azért vágta így hozzád mert idegesítette hogy Changbin ott volt veled.
- De ő nem csinálta volna meg azt amit Binnie. - néztem rá felvont szemöldökkel, hiszen Chan nem jött volna ki hozzám. Akkor még nem.
- Nem hát, de akkor is idegesítette hogy egy másik srác volt kint veled mégha az csak Changbin volt akkor is.
- Viszont Jisung! - hajtottam le a fejem.
- Igen? - nézett rám nagy szemekkel.
- Tegyük fel hogy kölcsönösek az érzések. Nem szeretném elvonni a figyelmét se rólatok se a fellépésekről és semmiről se ami fontos.
- Figyelj Mia! - ült át az én ágyamra Jisung! - hidd el hogy ez egyáltalán nem lenne hátrány. Persze benne van a pakliba hogy szétszórtabb lesz és hanyagol minket, de az utóbbi nehéz ha együtt élünk. És nem gondolnám hogy annyira szétszórt lenne. Csak akkor kezd bele a dolgokba, ha tudja hogy 100%-an oda tudja tenni magát. Ha elvonod a figyelmét nem fog bele kezdeni semmibe, mert tudja hogy úgyse menne neki. Nagyon jó szíved van és biztos vagyok abban hogy csak segítenéd nem pedig hátráltatnád. És nem is hagynád hogy félvállról vegye a fontos dolgokat.
- Igen ez igaz! - mondtam Jisungnak. - Tegnap éjszaka egyébként kijött hozzám az erkélyre és szorosan magához ölelt mert sírtam apa miatt megint. - mondtam szomorúan.
- NEM MONDOD? BANG CHAN KIMENT AZ ERKÉLYRE HOZZÁD ÉS MAGÁTÓL MEGÖLELT?? - kérdezte tátott szájjal kicsit túltolva.
- Igen Jisung így volt! - nevettem el magam.
- Azta! Szépen haladtok! - bólogatott büszkén.
- Ugye? Szerintem is? - nevettem. - na de mindegy. Majd meglátjuk hogyan alakul.
- Tudod mit Mia? - nézett rám. - Kapd fel a fürdőruhád és lemegyünk a srácokhoz. Megnézzük Chan reakcióját.
- Te teljesen hülye vagy! - nevettem fel hitetlenül.
- 2 percet kapsz! Na! Nyomás! - húzott fel az ágyról majd elkezdett lökdösni a fürdő felé.

Egy sima fekete fürdőruhát hoztam magammal, de szerintem ez is jól nézett ki.
A fekete a kedvenc színem úgyhogy szerintem érthető.^^

Kimentem a fürdőből és Jisungnak nem túlzok ha azt mondom hogy tátva maradt a szája. Nem értem miért. Egy sima fekete fürdőruha de hát ő tudja.
Magam köré tekertem a törölközőt hogy mégse így menjek végig az egész hotelen.

- Apukám neked mondom ettől Channek leesik az álla.
- Olyan bolond vagy! - nevettem és játékosan vállon csaptam.
Lementünk a srácokhoz és azt kell mondanom Jisungnak igaza lett.

Chan már akkor nézett mikor odaértünk és a törölköző még rajtam volt.
Jisungra pillantottam aki csak egy önelégült vigyorral nézett engem.
Megforgattam a szemeimet majd Chanre néztem aki még mindig nézett, így szép lassan levettem a törölközőt, majd mikor már nem takart semmit Channek igen látványosan tágra nyílt a szeme és egy hatalmasat nyelt.
Majdnem elnevettem magam de mégsem. Jisung viszont nem bírta ki és hangosan elnevette magát.
Mögöttem állt így pont hasba csaptam amitől egyből abbahagyta a nevetést és rögtön összehúzta magát, miközben szenvedett.

Bementünk a vízbe majd a fiúk egyből elkezdtek hülyéskedni de én nem akartam teljesen vizes lenni így arrébb mentem.
Egyszercsak azt éreztem hogy valaki telibe pofán fröcskölt. Na ki volt az? Hát persze hogy Chan..
- Ahh Chan nemár! Direkt azért jöttem arrébb hogy ne legyek teljesen vizes.
- Egy medencében vagyunk! Mégis mit vársz? - nevetett fel.
- Hát mostmár semmit! - dünnyögtem.
- Hogyvagy a tegnapi után? - nézett rám hirtelen igen nagy komolysággal.
- Hát nem jól, de nem mutatom ki! - néztem rá mosolyogva.
- Tudom hogy nem vagy jól! - nézett mélyen a szemembe.
A medence szélén támaszkodtam amikor hirtelen kezemért nyúlt és összekulcsolta ujjainkat.
Meglepett de nem voltam ellene. Jól esett az érintése.
Elmosolyodtam majd ránéztem.
- Ennyire tetszik? - kérdezte mosolyogva.
- Csak azt néztem hogy mennyivel kisebb az én kezem! - nevettem el magam.
- Igen! És pont passzol az enyémbe! - mondta végig komolyan a szemembe nézve.
- Srácok ne különcködjetek már! Gyertek szórakozni! - jelent meg hirtelen Binnie.
Chan rögtön elengedte a kezemet, ami kicsit rosszul esett bár megértem. Én sem szerettem volna ha meglátják a többiek de azért valahol mégis örültem volna annak ha tovább fogja a kezemet.

Visszamentünk a srácokhoz és még egy ideig hülyéskedtünk, majd mikor meguntuk, összeszedtük a cuccainkat és visszamentünk a szobákba.
Megszárítkoztunk és leültünk vacsizni.
Szerencsére jó volt a hangulat nem olyan mint reggel. Kicsit borozgattunk is, de most nem vittük annyira túlzásba mint múltkor.
1 óra körül mindenki lefeküdt aludni. Éppen bebújtam az ágyba amikor jött egy értesítésem Chantől.

bang.chan
Jó éjszakát!❤️
miawang
Neked is!^^

Kezdtem azt érezni hogy mostmár sínen vagyunk Channel, és jó irányba haladunk. Boldogan takartam be magam, és végül mosolyogva nyomott el az álom.