A vörös szempár [ Jimin FF ] BEFEJEZETT

- 3 -

Suli után megbeszéltük Raevel, hogy írok neki, ha jöhet át készülődni a bulira. Egy darabig együtt mentünk és nagyon sok mindenről beszéltünk ezalatt a 10-15 perc alatt. Jimint nem akartam témának felhozni, mert akkor tényleg nem fog leakadni róla.

Pontosan úgy tettünk ahogy megbeszéltük, s lefordult az utcáról, ahol egészen eddig együtt jöttünk. Egyedül tartottam a hazafelé vezető úton, amikor úgy éreztem, hogy valaki követ, ezért megfordultam, hogy körbe nézzek, követ-e valaki, de nem láttam semmit és senkit. Egy árva lelket sem. Csak a levelek mozgása a földön..de hiszen nem is fúj a szél..

Haza értem, és elkiáltottam magam, hogy hazaértem, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nincsenek-e itthon a szüleim. Márpedig a házban csend honolt, ami azt jelentette, hogy nincsenek itthon. Nem meglepő..
Leöltöztem s kimentem a konyhába, majd összedobtam magamnak egy szendvicset, s a szobámba indultam. Átöltöztem egy melegítő-pulcsi párosításba, mert hát képes vagyok nyáron is fázni, nemhogy november végén.

Végül leültem tanulni a szendvicsem társaságában, és elindítottam egy lejátszási listát. Egész délután tanultam, egészen pontosan 2-től 5-ig. Miután elkészültem a házimmal, s aludtam fél 7-ig - mert nagyon fáradt voltam - , írtam Raenek, hogy jöhet készülődni.

10 perccel később meg is érkezett, két táskával. Ő az a lány, aki szeret a külsejére adni, nem úgy mint én. Nálam csodának számít, ha felveszek egy színes felsőt ami természetesen nem fekete. Ellenben velem, Rae mindig divatosan, színesen s szépen öltözködött. Nem hinném, hogy van olyan ruhadarab ami ne állna jól neki. Komolyan. Mikor kicsik voltunk és anya ruháival és cipőivel játszottunk, még a borzalmas párosítások is jól álltak neki.

-Te mégis hova készülsz? Elköltöztél otthonról? – kérdeztem tőle kacagva, miközben a kezében lévő táskákra néztem. Mikor felnéztem, Rae egy durcás pillantással keresztbe fonta karjait mellkasa előtt, majd mindketten felkacagtunk, és beengedtem. – Kérsz valamit? Nem vagy éhes vagy szomjas? – tettem fel neki a jól megszokott kérdéseket.

-Valami innivalót elfogadok. – mondta, mikor már a hűtőből vette ki a narancslevet. Ránéztem, és egy jót kacagtam rajta, ugyanis ezt a kérdést már régóta feleslegesen teszem fel neki. Nagyon sokat volt már nálunk, és a szüleim is nagyon szeretik, szinte már családtag. Megitta a pohárba kiöntött narancslevet, s a szobám felé vettük az irányt.

-Na mesélj mi történt. - intézte felém szavait, mire félig felvont szemöldökkel adtam tudtára, hogy nem tudom, hogy mire gondol. Tényleg nem tudtam.

-Jaaj, ne nézz már így! Tudom, hogy tudod, hogy mire gondolok..vagyis inkább kire. – nézett rám perverz vigyorral.

-Ahelyett, hogy ilyen burkoltan közelíted a témát, nem lehetne, hogy rátérsz a lényegre? – kérdeztem sóhajtva, mert tényleg nem tudtam, hogy miről beszél s így elég fáradt vagyok még mindig.

-Jiminre gondoltam te észlény. – mondta kacagva.

-Mégis mire gondolsz? Nem is beszéltem még vele. Sőt, még mielőtt bármit is mondanál róla, előttem már ígéretesen leszerepelt. – mondtam neki, miközben elkezdtem kipakolni a táskájából a ruhákat és sminkes cuccait. Komolyan, lány létemre nem tudtam volna megmondani, hogy melyik mire jó, max a szempillaspirált és a rúzst. A többiről halvány lila dunsztom sincs.

-Mit láttál, ami miatt máris leszerepelt előtted? – kérdezte, miközben mellém lépett, és elkezdte a ruhákat nézegeti, hogy mit vegyünk fel. Igen, ha bulira megyünk, nem engedi, hogy a saját ruháimból öltözzek fel, amit amúgy nem is értek. -Mi baja ennek a feketével? – kérdeztem magamtól mintsem tőle.

-Hát a drága Jimin biosz óra után egyből a mosdóban kötött ki Yuna-val. Majd mikor Yuna kissé csapzott hajjal jött vissza, míg a másik izzadtan és éppen az övét rendezgette, nem az jutott először eszembe, mintha amúgy csak beszélgettek volna. – mondtam neki, miközben megállt a pakolászásban és kérdőn nézett rám. – Jaaj, Rae hát digi-dugiztak egy jót a mosdóban. – mondtam neki kacagva, egy fej rázással együtt, mire megvilágosodva nézett rám.

-Oh, na akkor már értelek. Mondjuk azt megkell mondani, hogy valóban igenis jól néz ki. És fogadni merek, hogy Yuna vetette rá magát, és nem Jimin ment oda önszántából. – mondta kuncogva, mire egyetértően bólintottam, mert tényleg igaza volt mindkét esetben. Borzasztóan jól néz ki. Elég magas, vékony, mégis kellően izmos. Íriszeit gyönyörű, mély barna árnyalat színezte. Ajkai teltek, húsosak, s gyönyörű cseresznyeszínben pompáztak. Egyszerű, de mégis tökéletes. Na persze, meg ki az a hülye, aki maga megy oda Yuna-hoz, önként felajánlva magát neki.

-Igazad van, de mostmár készülődjünk, mert már mindjárt 7 óra. – néztem az órára, majd nekem dobott egy rövid babarózsaszín színben pompázó ruhát.

Elmentünk lezuhanyoztunk -én hajat is mostam- és felvettük a ruháinkat. Kézben elég rövidnek tűnt, majd mikor felvettem nagy meglepettségemre hosszabb volt, mint hittem. Nem volt túl rövid, de hosszú sem, anyaga pedig selyem. Éppen eleget mutatott. Lehetett volna kevésbé mély a dekoltázsa, de ez van. Egy szóval tökéletes. Míg én még magamra aggadtam egy pár kiegészítőt meg egy megkötős, magassarkú szandál mellett tettem le a voksomat cipő terén, s besütöttem a hajam. Ezt követően Rae-t figyeltem, hogy hogyan készülődik. Ő maradt egy szaggatott nadrágnál, fehér cropp toppnál meg egy farmerkabátnál s egy fehér cipőnél. Vett fel egy pár gyűrűt, egy nyakláncot s egy pár fülbevalót is. Amilyen egyszerű volt olyan csodálatos. Tudtam, hogy azért adott nekem ruhát, hogy felfigyeljenek rám a fiúk, amit nem mellesleg nem akartam. Jól meg voltam nélkülük eddig is, ezután is megleszek.

Kifestette magát és engem annyi különbséggel, hogy rajtam csak szempillaspirál volt és rúzs, addig rajta szemfesték is meg valamit kent az arccsontjára amit nem tudtam hova tenni. Miután elvégezte az utolsó simításokat, összepakoltunk. Lent a konyhában én ettem egy pár falatot még indulás előtt, majd egy utolsó pillantás a tükörben, s indulhattunk is. Bezártam a lakást, majd a garázst vettük célba. Kocsival mentünk ugyanis én nem tervezek inni, ezért haza tudom majd hozni, ha netalán megint holtrészeg lenne.