A vörös szempár [ Jimin FF ] BEFEJEZETT

- 20 -

Hirtelen valaki beugrott az ágyba, de nem jöttem rá ki az. Amint a kezemre érkezett, kipattantak a szemeim. Taehyung..

-Éhes vagyoook! Choo, csinálsz valami reggeliit? – mozgolódott Tae köztem és Jimin között, aki, ahogy beugrott közénk ez a nagy gyerek, egyből elhúzódott az ágy másik végébe, brummogások közepette.

-Ugye tudod, hogy most meghalsz? – néztem rá, nehezen, de sokat pislogva. Egyből kipattant az ágyból, s szaladt kifelé a szobából. Én utána szaladtam, majd a folyosó végén rávetettem magam, ami miatt elterültünk a földön. Amint felé kerekedtem csiklandozni kezdtem.

-Elég máár! Choo! Elég! Feladom! Sajnálom! – kiabált nevetve, ami engem is mosolygásra késztett. A csikizést pár perccel később hagytam abba. Majd mikor győzedelmes vigyorral az arcomon visszaindultam a szobába, az út felénél nemes egyszerűséggel kapott fel a vállára, mint egy krumplis zsákot.

-Yaah! Ennek nem lesz így jó vége Tae. Tegyél le! Hallod amit mondok? – kapálództam hátán sikertelenül. Egyszer csak a konyha pulton tett le, mire durcásan keresztbe fontam magam előtt a kezem.

-Készítesz valami reggelit? – kérdezte egy hatalmas vigyorral az arcán.

-Nem. – vágtam rá egyszerűen, majd leszálltam a pultról, de visszafordultam felé. – És garantálom, hogy nem játszok veled a Forzán, ha még egyszer megteszed ezt. – fenyegettem meg, mire csak megszeppenve nézett rám. Azzal fogtam magam és visszaindultam a szobámba, ahol bezártam az ajtót, és ráfordítottam a kulcsot.

-Na de Cho.. – szólalt meg hirtelen az ágyból Jimin, mire mellkasomhoz kaptam.

-Te sem vagy normális. – bújtam vissza a paplanom védelmébe.

-Nem kéne aludnod már. Kookie mindjárt itt lesz. – suttogta a fülembe, mire borzongás futott végig rajtam.

-Hagyjál már. Te is meg akarsz halni? – húztam a fejemre a takarót.

-Csak ha a puszta kezeddel ölsz meg. – húzta le a fejemről, majd fordított szembe magával.

-Akkor halott vagy! – kiáltottam el magam, majd ráültem s csikizni kezdtem. Ugyanolyan csikis mint volt.

-Áááh, Choo, eléég! Nem kapok levegőt! Végeem, feladoom! – kiáltozott nevetve, miközben lemásztam róla és nevetni kezdtem, oly annyira, hogy a könny is folyt a szememből.

-Jó újra így látni. – szólalt meg valaki az ágy végéből, aki nem Jimin volt. Felnéztem és Jungkookot pillantottam meg, aki egy széles mosoly kíséretében engem figyel. Pár perc múlva alább hagyott a nevetésem s kiszálltam az ágyból.

-Hát te hogy-hogy itt? – kérdeztem egy puszi kíséréteben.

-Tudod, a hétvégét most nálunk töltöd. Elfelejtetted megint? – kérdezte mosolyogva.

-Megint? – szólalt fel Jimin halkan.

-Igen, tudod Chonak elég rossz memóriája van. – kacagott Kook, mire Jimin csak értetlenül nézett rám, hol a férfire.

-Elmegyek zuhanyozni. Szólnál Taenek, hogy pakoljon össze egy pár ruhát nekem? – néztem Kookra, aki bólintott egyet. Sebesen vettem célba a fürdőt, hogy letusolhassak. Gyorsan végeztem is. Miután felöltöztem, kiszaladtam a szobába, ahol csak Jimint találtam.

-Sokszor jártál át? – kérdezte halkan.

-Igen. Miért? – ennek meg mi baja?

-Csak kérdeztem. Nem lenne gond, ha elmennék én is tusolni? – kérdezte újból, mire csak megráztam a fejem, majd bevonult az említett helyiségbe.

Jimin szemszöge:

Tudtam, hogy Jungkook miért jött, de mégiscsak rosszul esett. Főleg mikor megpuszilta Kookot Cho. Fájt, de mit vártam? Hogy tárt karokkal fog várni és engem fog ölelgetni meg puszilgatni? Túl sokat szenvedtem Amerikában nélküle s mivel rájöttem, hogy belezúgtam, mindent megteszek, hogy megbocsásson nekem és együtt lehessünk.

A zuhanyzással hamar végeztem, majd mikor Tae is összepakolt Chonak Jungkook kocsijába szállva indultunk el hozzánk.  A kocsiban egyszer csak Kook törte meg a hosszadalmas csendet.

-Yonghot nem hívjuk át? – kérdezte Chotól, aki egészen eddig magában merenghetett, mivel hirtelen kapta fel a fejét.

-Ne haragudj, nem figyeltem. Mit is elmondtál? – simított a kezére, ami a a sebváltón pihent. Megfogta kezét a fiú, majd a sebváltóra tette, hogy azzal együtt váltson.

-Azt kérdeztem, hogy Yonghot hívjuk-e át. Mit gondolsz róla? – mosolygott kedvesen Kook. Túl gyanús ez nekem. Ki az a Yongho? És miért jönne át? Ez is csak a gyanúmat támasztja alá, miszerint túllépett rajtam és még barátja is lett. Nem is csodálom, hiszen úgy itt hagytam, mint annak a rendje. De azért mégis rosszul esik, hogy míg ő túllépett rajtam, én nap mint nap gondoltam rá. Hogy éppen mit csinálhat. Sose gondoltam volna, hogy míg ő az újdonsült barátjával van, én csak rá gondolok. Azért, legbelül még reménykedem, hogy van esélyem még helyre hozni a hibáimat.

-Nem rossz ötlet. Fel is hívom. – kotorta elő telefonját, pötyögött rajta majd füléhez emelte. Meglepően hamar fel is vette az illető.

-Szia Cho! Mi újság? – kérdezte a vonal másik végéről az illető.

-Szia Yongho! Nincs kedved átjönni a fiúkhoz?

-De persze. Ott találkozunk. – bontotta a vonalat, mire idegesen kifújtam a levegőt.

-Baj van Chim? – kérdezte Kook, miközben a visszapillantóból rám nézett.

-Semmi. Egyébként ki ez a fiú? – kérdeztem, mire Kook arcán egy mindensejtő mosollyal nézett vissza rám. – Most mi az?

-Semmi, semmi. Majd meglátod. – szegezte vissza tekintetét az útra.

-Hát jó. Egyébként.. Cho melyik szobában alszik? – kérdeztem.

-Hát, lett egy saját szobája. Az egyik vendégszobát átalakítottuk neki. – magyarázta Kook, miközben leparkolt a ház előtt. – Az én szobám mellettit kapta. Így nem kell másnál nyomorognia. – nézett hátra rám.

-Értem. – bólintottam, majd kiszálltunk az autóból. Mindenki elindult befelé, de én megtorpantam az ajtóba. Akarom én azt látni, hogy Cho üdvözli a pasiját? Nekem ettől felfordulna a gyomrom..

-Minden oké? – kérdezte Tae, visszarántva a valóságba, mire bólintottam és újra elindultam a nappaliba.

Cho szemszöge:

A házhoz érve amint beértünk, Jin ölelgetett agyon, utána Hobi, majd Nam. Yoongi szokásához híven adott egy ököl pacsit, ezzel letudva a köszönést. Vele is elég jó kapcsolatom lett, volt hogy ő vigasztalt mikor éppen Jimint hiányoltam. Erre visszatérve, most, hogy itt van, még sem tudok a karjaiba borulni. Nagyon kedvelem még mindig, de nem szeretném, hogy kárba vesszen ez az egész, amit nehezen segítettek nekem felépíteni.

-Na, szóval. Nem vagy éhes? – csapta össze a kezét Jin, mire én felé néztem, ő meg rám.

-Oh, dehogynem. Meg Tae is. Egész reggel azzal rágta a fülem, hogy csináljak neki. Még a konyhába is levitt. – tettem a sértődöttet.

-De hát ha egyszer éhes vagyok.. – szólt közbe Tae.

-Jó, akkor csinálok reggelit. Majd szólók ha kész. – azzal elvonult a konyhába.

A nappaliban a kanapéra vetettem le magam, mire Kook ült le mellém. Fáradtan dőltem az ölébe, mire tincseimmel kezdett játszani, igazgatni. Jimin a fotelbe ült le s onnan figyelte Kookot. A fiú felé fordultam, s hasába fúrtam fejem.