A vörös szempár [ Jimin FF ] BEFEJEZETT

- 9 -

Cho szemszöge:

Aznap délután nem történt semmi extra. Sétáltunk szótlanul egymás mellett sokáig. Majd miután haza jöttünk, jócskán 8 óra volt, így elmentünk letusolni és egy vacsi után, ágyba is bújtunk.

Szerdán Jimin elment délután, ugyanis "dolga akadt" , így hát neki álltam tanulni. Az egyik pillanatban éppen a töri leckét másoltam, mikor csörögni kezdett a telefonom, viszont nem írt ki telefonszámot, de felvettem, mert idióta vagyok, aki minden jött-ment hívást felvesz.

-Igen? – szóltam bele a készülékbe.

-Óóó, hát egy lány az. – kacagott fel egy férfi. – Rövid leszek. Gyere ki a címre amit elküldök SMS-ben, és ajánlom, hogy hozz magaddal kötszert. – nevetett egyet öntelten, s mielőtt letette volna valaki belekiabált, aki jóval távolabb volt a telefontól.

-Cho, nehogy kimerj ide jönni! – kiabálta a vonal túlsó feléről... Jimin?

Nagyon berezeltem, hogy mi történhetett, és tényleg Jimin volt-e az, akit hallottam. Gondolkozni sem volt időm, jött az SMS, a címmel. Fogtam az elsősegélydobozból kötszert meg fertőtlenítőt, s elindultam a címre a kocsival, hiszen nem 10 percre volt. Beültem a kocsiba, beütöttem a címet, s elindultam.

A cím egy park volt, egy játszótérrel a közepén. Kellemes kis, családias park volt, épp elég kivilágítással. Kiszálltam a kocsiból a kötszerekkel a kezemben, majd elindultam lassan a parkban, ahol amúgy egyedül voltam. Egy hatalmas szökőkúthoz értem, de az ott látott látványra mit sem számítottam.

Jimin a szökőkút szélén feküdt, a keze a vízbe lógott, ami vér miatt vörös volt körülötte. Arcát nem láttam, ahogy a többi sebét sem, ezért sietősen oda lépkedtem hozzá. Óvatosan leszedtem a szökőkútról, de ahogy megpillantottam, ahogy arcát többnél több seb borította, fekete pólója testére tapadt a vér miatt. Felhúztam felsőjét, s amint megláttam a szúrt sebeit, könnybe lábadtak a szemeim, majd végül megállás nélkül potyogni kezdett Jimin arcára, mire ő kinyitotta szemeit. Vörös színben vettek fel árnyalatot, s csillogni kezdett..

Jimin szemszöge:

Szerda délután kaját mentem keresni, ugyanis a tegnapi esti vacsi elmaradt. Már rám esteledett, mikor hirtelen egy parkban egy vámpírbanditába botlottam, s amint meg tudtam kik is azok, megfagyott a vér az ereimben. Kai klánjának tagjai.

Nem számítottak arra, hogy összefogunk futni, valamilyen szinten mégis.

Sisakvirág-kivonatba mártott késsel estek nekem, ami ellen természetesen nem tudtam védekezni, hiszen míg én állati véren élek, addig ők emberin, ami erősebbé teszi őket.

Egy jó pár megfontolt szúrás, meg egy pár öklös az arcomba, s ráadásként egy-két oldalba rúgás s mozdulni sem tudtam.

Amikor azt hittem, hogy ennyi volt, elvették a telefonom, s az egyetlen kontaktot kezdték tárcsázni, akinek a száma a névjegyzékemben volt.. Cho-ét..

Cho szemszöge:

A telefonomért nyúltam volna a farzsebemben, de megállított benne. A kezemre fogott s továbbra is a szemeimbe nézett.

-Mondtam, hogy el ne merj jönni cicus. – mondta egy halovány mosoly kíséretében, majd letörölte patakban folyó könnyeim. – Nem hívhatsz mentőt. Nem lehet. – mondta, majd megpróbált felülni, több-kevesebb sikerrel, míg végül kút szélének dőlt. Egyre hevesebben vette a levegőt, s behunyta szemeit. – Haza kell vinned, nem kórházba. – mondta majd elájult.

Hogy haza? Honnan tudjam én azt, hogy hol lakik?!? Nem találtam más megoldást, ezért nagyon nehezen, de beültettem a kocsiba hátra, s mielőtt én is beszálltam volna, be mentem a patikába s vettem alkoholt, meg egy pár cuccot még, ami kellhetett a sebei lekezeléséhez.