A vörös szempár [ Jimin FF ] BEFEJEZETT

- 13 -

Reggel amikor felébredtem lementem a konyhába. Anya palacsintát sütött, apa pedig az asztalnál itta a kávéját. Odamentem apához és megöleltem.

-Héé, történt valami az este? – kérdezte aggodalmasan, majd megölelt.

-A legjobb embered fia, rám mászott a mosdóban, akaratom ellenére. – könnyes lett a szemem, mikor felelevenítettem az este történteket.

-Hozzád mert nyúlni? – kérdezte apa dühösen, mikor elengedett. Bólintottam egyet, majd leültem az asztalhoz. Anya elém tette a reggelit, majd enni kezdtünk.

A reggelit befejezve elmosogattam majd a szobámba mentem. Elővettem a telefonom, és felhívtam Raet.

-Szia! Hazaértetek végre? – kérdezte izgatottan barátnőm. Ettől rögtön felvidultam én is.

-Halii, igen, és örülnék ha átjönnél. Lenne mesélnivalóm. - mondtam kissé szomorúan.

-Azonnal indulok! – mondta, majd bontotta a vonalat.

Rae 5 percen belül meg is érkezett. Anyáék is köszöntek neki, majd a szobámba mentünk.

-Na mesélj csajszi. – huppant le mellém az ágyra. Én mesélni kezdtem egészen onnantól, hogy mi történt a buliba, hogy anyáék felvették Jimint, mint felvigyázó, viszont a vámpíros részt kihagytam ami tegnap este történt. A végére már könnyeimmel küszködtem. Végül utat engedtem nekik, mire Rae magához vont. – Héé, nyugalom. Mostmár itt vagy, biztonságban. – nyugtatgatott, mire én csak még jobban sírtam.

-Rae, ne haragudj, de nekem el kell mennem. – toltam el magamtól a lányt, aki válaszul csak bólintott egyet.

-Rendben van, de később hívj. – mondta, majd pár perc múlva el is hagyta a házat.

Nem tudom, hogy menjek-e el, vagy hogy egyáltalán a szemébe tudnék nézni, de muszáj a közelében lennem. Így végül úgy döntöttem, hogy elmegyek.

-Anya, elmentem itthonról. Kocsival megyek. – ordítottam el magam, majd kiléptem a házból. A garázsból kiálltam a kocsiból és útnak indultam.

Csak azért tudtam, hogy merre kell mennem, mert a kocsi GPS-ébe egyszer beírtuk, ugyanis amikor mentünk, akkor kocsival mentünk. A birtok előtt megvártam míg nyílik a kapu, majd behajtottam. A ház előtt erősen elgondolkoztam, hogy vajon be kéne, hogy menjek? Hiányzik Jimin felvágott nyelve, a hülyeségei, a szócsatáink. Ugyanakkor lehet, hogy haragszik, mert elmentem szó nélkül. Úgy döntöttem, hogy be megyek. Amint kiszálltam a kocsiból, az ajtó felé indultam, ami egyből nyílt és Nam dugta ki a fejét.

-Na végre már! Vártalak! Bemutatlak a fiúknak, gyere csak. – tárta ki az ajtót, hogy bemehessek rajta. Bent levettem a kabátom és a cipőm, majd a nappaliba mentünk. Mindegyik fiúnak fekete haja volt. 3-an a TV-n játszottak valamit, egy valaki aludt, egy másik pedig olvasott. Jimin pedig sehol.

-Fiúk! Bemutatom nektek Chot! Cho, ők itt a klánom tagjai. A TV-nél Jungkook – intett az egyik - , V – nézett rám szúrós pillantásokkal a középső – és Hoseok. – intett a harmadik. – Yoongi az alvó, Jin pedig aki olvas. – fejezte be monológját.

-Hali! Azt hiszem.. – tettem hozzá suttogva, mire felpattantak 3-an és sorba ölelgettek.

-Én Jungkook vagyok. Kérsz valamit inni? – pattantam le, ezek szerint Jungkookkal az oldalamon a kanapéra.

-Nem kérek semmit, köszönöm. – mondtam kedvesen, majd elkezdtem körbe nézni a helységben. Sok fénykép volt a falon, amin a fiúk voltak. Egy nagy kanapé, 2 egy személyes fotel, dohányzó asztal és persze a TV. – Esetleg megtudod mondani, hogy hol találom Jimint? – néztem Namra, aki bólintva adta tudtomra válaszát, majd biccentett, hogy kövessem. Felpattantam és követtem az emeltre. Az egyik szoba ajtónál késztetést éreztem, hogy bemenjek, ezt szó nélkül sem hagytam.