A vörös szempár [ Jimin FF ] BEFEJEZETT

- 24 -

Jimin szemszöge:

Miután Nam elment, fel akartam menni az emeletre ami sajnos nem jött össze, így fájdalmasan nyögve terültem el a földön.

-Na, te feküdj csak le. – jött oda Jin.

-Akkor segítesz felmenni az emeletre?

-Gyere. – segített fel, majd az emelet felé indultunk.

-A szobájába menjünk kérlek. – mondtam mikor az utolsó lépcsőfokot is megtettük.

-Miért? – nézett rám kérdőn Jin.

-Mert remélem, hogy nincs baja és mert hiányzik. Lehet megutál ha megtudja, de majd ha biztonságban lesz, kiengesztelem valahogy. – magyaráztam miközben a szobája felé haladtunk.

Amint az ajtaja elé értünk, megtorpantam. Nem tudom, hogy szeretném-e a szívem fájdítani, pusztán a szobájában terjengő illatával. A tudattal, hogy miattam került most bajba, miattam vitte el Hyunjin. Hogy miattam nem lehet velem..
Egy kis gondolkodás után benyitottunk s egyből megcsapott Cho jellegzetes illata. A szoba hasonló volt ami az ő házukban volt. Annyi különbséggel, hogy itt nem volt zongorája, masszírozó hengere meg az edzéséhez szükséges dolgai plusz képek. Csak egy, de azon is Kookkal volt. Mégis érezni lehet, hogy milyen változásokon ment keresztül. Az ágyához segített Jin, amire leültem.

-Ha szükséged van valamire, szólj. – mondta, majd magamra hagyott a szobában.

Az ágyára dőltem, majd magamhoz öleltem egy párnáját, amin erőteljesebb illata van, mint a szobában. Annyira hiányzik..
Pár pillanat múlva már szemeimet alig tudtam nyitva tartani, ezért befészkeltem magam a párnái közé, majd hagytam, hogy az álom elnyomjon.

Nem tudom, hogy mennyi ideig aludhattam, de a rúnám istentelenül kezdett égni megint, majd a lőtt sebem. Az után a fájdalmas pár perc után, leszedtem a tapaszt, hogy megnézzem a sebet, ám de az nem volt ott. Mi a szar?

Több-kevesebb elmélkedés után kimásztam az ágyból. Igaz is. Ez Cho szobája. Mélyet szippantottam a levegőből, majd lementem a nappaliba. Hobi, Yoongi és Tae Forza-val játszottak. Jin egy könyvet olvasott, de amint a kanapéra zuhantam felkapta a fejét.

-Hát te mit vetődsz itt le úgy, mint akinek semmi baja? – vonta fel egyik szemöldökét, felállt és odajött, hogy meg nézze a sebem, majd értetlenül nézett rám amikor levette a tapaszt, alatta viszont a seb sehol nem volt. Még heg sem.

-Meggyógyult. Szerintem a rúna tehette. – rántottam vállat. – Nam? - érdeklődtem legjobb barátom felől.

-Azt mondta, hogy találtak egy házat, ami Hyunjin elvárásainak megfelel, így odament. Nincs messze a várostól, de nem 10 perc. – válaszolt Jin, mire rákaptam tekintetem.

-Akkor tudjuk, hogy hova vitte?

-Elméletileg. Ha az a ház a Hyunjiné, akkor igen.

-Ez..ez borzasztó jó! Akkor akár mehetnénk is megmenteni.

-Nyugaloom.. először legyen igazunk. – csitított el az idősebb.

-Rendben. Kook hogy van?

-Ő lassabban gyógyul. Így nem jöhet velünk.

-Megyek megnézem. – álltam fel, majd az emeletre indultam, hogy megnézzem a kis betegünket.

A szobába lépve megpillantottam az ágyában. Aludt. A biztonság kedvéért megnéztem, hogy nincs-e láza, de hála istennek nem volt. Fészkelődni kezdett, majd szemeit kezdte nyitogatni.