A vörös szempár [ Jimin FF ] BEFEJEZETT

- 23 -

Gondolatmenetem egy kopogás szakította félbe. Kiabáltam egy szabadot, majd a kék hajú fiú lépett be, hatalmas vigyorral az arcán. Egyből le is hervadt, amint meglátta kisírt szemeim.

-Héé, minden oké? – kérdezte kedvesen s jött közelebb, de nem ült le az ágyra. Megráztam a fejem, majd újabb könnyek szöktek szemembe, ahogy felelevenítettem a történteket. – Látom megetted a levest! Akkor mégsem főzhetek olyan rosszul. – nevetett fel kínosan, terelve a témát, mire nekem is egy apró mosoly kúszott arcomra és egy pillanatra befejeztem a sírást. – Na, ez már sokkal jobb. – ült le az ágyra. – Tudom, hogy nem szívesen beszélsz róla, de elmondod mi a baj? – kérdezte óvatosan.

-Csak nagyon hiányzik valaki. És itt vagyok tartva akaratom ellenére.. – szipogtam egyet-kettőt, mire adott nekem egy zsepit. Megköszöntem, majd elfordulva kifújtam az orrom.

-Ki az? A barátod? – kérdezte kíváncsian.

-Hát nem a barátom. Őszintén nem tudom, hogy micsodám vagy kicsodám, de nagyon hiányzik. – kérdőn nézett rám, mire sóhajtottam egyet. – Hosszú és bonyolult lenne elmagyarázni. – intettem le.

-Hát időnk van még. Az éjszaka előttünk áll. – mosolygott egy aprót.

-Nem lenne gond, ha előtte zuhanyoznék?

-Nem, dehogy! Ott a szekrényben találsz ruhát. A fürdőben meg törülközőt. – biccentett a fürdő felé. – Én itt megvárlak. Menj nyugodtan. – mosolygott kedvesen, mire a szekrényhez sétáltam és kivettem egy melegítőt, meg egy felsőt. Beszaladtam a fürdőbe, majd gyorsan el is kezdtem zuhanyozni.

Miután meglettem a zuhanyzással visszamentem a szobába. Ugyanott ült, ahol hagytam egy 20 perce. Visszaugrottam az ágyba, mint egy gyerek, majd betakaróztam. Egyszer Jimin mellé is így ugrottam be, majd utána kezdett csikizni.

-Megkérdezhetem, hogy hogy hívnak? – felhúzta a lábát, majd felém fordult.

-Yang Jeongin vagyok. Szólíts Jeonginnek. Nem igazán szeretem a beceneveket. – húzta fel az orrát, mire felnevettem. – Most mi az? Miért nevetsz? – kacagta el magát.

-Olyan kisfiúsan húztad fel az orrod, mint egy barátom. – kacagtam el.

-Nem is. – fonta össze maga előtt a karját.

-De.

-Nem.

-De. – ugrottam rá, majd csikizni kezdtem.

-Ááh, eléég! Nee! Nagyon csikis vagyok! – kacagott fel. Egy pár perc múlva leszálltam róla, majd könnyeit törölgetve ült fel.

-Ez nem ér. Amúgy meg rólad van szó. Szóval kezdj csak bele. Megígérted. – nézett rám boci szemekkel.

Aztán belekezdtem a mesélésbe. Mindent elmondtam neki, Jimin nevén kívűl. Amikor megmentett Kaitól. Itt kifejtette, hogy nem is bánta, hogy meghalt, mert nagyon nem bírta. Folyton nagyképűsködött, meg minden egyéb. Ezek szerint nem tudja, hogy Jimin ölte meg.. bár, lehet, hogy sejti, csak nem mondja el. Amikor Nammal beszéltünk arról, hogy méreg van a szervezetemben, az lett volna, hogy valahogy 'eltávolítják' belőlem. El is mentünk egy régi barátjához, aki azt mondta, hogy nem lehet semmit tenni, ugyanis a szervezetem befogadta és elszívta a mérget amit a javamra fordított. Mondjuk erősebb vagyok egy kicsit, jobb a hallásom, de a közelébe sincs a vámpír halláshoz. Vért sose kívántam, így minden jó. Mindent elmondtam neki, az elejétől a végéig. Mikor befejeztem, vett egy mély levegőt.

-Te szerelmes vagy. – állapította meg pár perccel később.

-Nem. Nem vagyok az. És kérlek ígérd meg, hogy amiket az előbb elmondtam, senkinek sem mondod el.