A vörös szempár [ Jimin FF ] BEFEJEZETT

- 12 -

Ez a hét elég gyorsan eltelt. Channél voltam bent mindennap, de nem igazán volt kedvem. Nem igazán éreztem jól magam a közelébe. Legalább így hátha elengedi azt a vacsit. Úgy még elviselhető volt, hogy ott volt Félix. Ha ő nem lett volna ott, szerintem simán rám mászott volna. Vasárnap jöttünk és szombaton megyünk. Csütörtök van, Chant pedig holnap engedik ki. A vacsit szombatra tettük át. De legalább utána már nem látom.

Anyáékkal mindennap voltunk valamerre. Ma este vacsorázni megyünk egy itteni ismerősük éttermébe. A vacsora hamar eltelt. Kellemes volt a hangulat, és a kaja is finom volt. Volt egy kedves lány, akinek láthatólag annyi kedve volt az egészhez, mint nekem. Azaz semmi.. jól elbeszélgettem vele, a neve pedig MinJi, s mint kiderült, ő is seouli, ezért megadtuk egymásnak a számunkat, hogy tudjunk beszélgetni, szóval majd ott is összehozunk egy talit.

A szobába fáradtan léptem be. A fürdőt vettem célba ahol lezuhanyoztam és átöltöztem. Az ágyba feküdtem és az álom egyből el is nyomott.

A pénteki nap mindenki számára unalmasan telt. Esett az eső, így nem tudtunk sehova sem menni. Én egésznap az ágyban sorozatoztam vagy éppen filmet néztem, esetleg zenét hallgattam. Hamar elment ez a nap is.

Szombaton reggel a szüleimmel mentem el reggelizni a közeli kávézóba. 10 óra felé érhettünk haza. A szobámban az ágyon egy doboz volt, egy kisebbel együtt. A nagyobbat kinyitottam amiben egy cetlit találtam.

"Szeretném, ha ezt vennéd fel estére a vacsihoz."

A dobozban egy kék ruha volt, a kisebb dobozban pedig egy fekete magassarkú. Jézus máriám. Hamarabb töröm el a bokám, minthogy felvenném ezt a cipőt. Ebben talán Channel lennék egy magas. Nem egészen volt más választásom, szóval muszáj leszek ebben menni. Ezt még megfogom bánni, úgy érzem.

A vacsorát 8 órára beszéltük meg. Háromnegyed 7-kor elmentem lezuhanyozni, megmostam a hajam is. A ruhát majdnem 10 percen keresztül csodáltam a tükörben, majd a hajamat megszárítottam és be göndörítettem. A szempilláimat kigöndörítettem, ajkaimra rúzst kentem meg egy kevés pirosítót is vittem fel. A fekete halált ígérő cipőbe is beleléptem. Járkáltam benne egy keveset, hogy megszokjam. Felvettem a kabátom, majd pontban 8-kor kiléptem a hotel elé. Egy fekete kocsi állt meg, amiből Félix szállt ki.

-Mondd, hogy te is bent leszel az asztalnál. – reménykedtem a fiúnak, amin csak kacagott egy jót, majd kinyitotta a kocsi ajtaját.

-Szállj be. - eleget téve kérésének, beültem hátra.

Olyan 20 perc kocsikázás után meg is érkeztünk egy puccos étteremhez. Félix kinyitotta a kocsi ajtót, majd a kezemért nyúlt, hogy tudjak kiszállni. Ha nem nyújtotta volna ki a kezét, akkor biztosan elestem volna, ami valljuk be.. nem lenne a legjobb akkor sem, ha most semmi kedvem ehhez az egészhez.
A bejárati ajtót is kinyitotta, majd bent egy eldugodtabb helyre vitt. Egy kicsit magasabban volt az alaptól, és 3 lépcsőfok vezetett fel. Egy virágos fonott fal választotta el a helységet az étterem többi részétől. Chan felállt, és végig mért. Elég észre vehető volt, hogy mire gondolt. Undorító..

-Gyönyörű vagy! – szólalt meg mire egy mosolyt erőltettem magamra. Egy köszönöm után, helyet foglaltam, mire egy pincér lépett az asztalhoz.

-Jó estét Mr.Bang! Hozhatom a szokásosat? – kérdezte kedvesen a pincér, majd egy bólintás után, el is ment.

-Azt mondtam, hogy nem szeretnék puccos helyre jönni. És habár ez a ruha gyönyörű, mégsem az én stílusom. – hadartam neki.

-De puccos éttermi kikötés arra a szombatra vonatkozott. A ruha pedig a tiéd. Eszelősen áll neked. – tette könyökét az asztalra, majd összekulcsolt kezeire támasztotta állát, s engem bámult. Pontosabban a ruha dekoltázsát.

Pár perccel később megjött a pincér egy üveg borral és két étlappal. Pohárba töltött bort, majd ismét elment.

-Mit szeretnél enni? – kérdezte Chan.

-Szerintem a gimbap tökéletes lesz. – mosolyogtam, mire bólintott és intett a pincérnek. Leadta a rendelést, majd felém fordult.

-Jól érzem, hogy valamit elszeretnél mondani? – kérdezi Chan.

-Ami azt illeti igen. A vacsora után megyünk haza a szüleimmel. Seoulban lakom. Sajnálom, hogy még csak most szóltam. – mondtam neki röviden, mert gyorsan akartam túlesni ezen az egészen. A szemei szinte gyúltak a haragtól és a dühtől, de viselkedésén egyáltalán nem látszott, ami szemében.

-Ez nagyon szomorú. Vacsi után elakartalak vinni a közeli parkba. De akkor ez ugrott. Csak találkozunk még Seoulban. – mondta kedvesen reménykedve, de még mindig dühös volt. Szinte izzott a szeme.

-Ne haragudj, de kimennék a mosdóba, ha nem probléma. – mutattam a mellékhelység felé, mire bólintott egyet, én meg elviharoztam. Elvégeztem a dolgom, majd kezet mostam. Közben két kar fonódott körém. Simogatni kezdett, majd a fülembe súgott.

-Azt hitted, hogy elmehetsz majd csak úgy? – suttogott Chan, majd nyakam kezdte beteríteni csókokkal. Megpróbáltam eltolni magamtól, de ezzel annyit értem el, hogy hátamhoz simult teljesen és nekem dörgölte magát. Odalent éreztem, keménységét, nadrágján keresztül. Egyenesen undorodom ettől az embertől. Keze lecsúszott fenekemre, majd fogdosni kezdett. Ez már így is kellemetlen volt, de természetesen nem ez volt a vége. Magával szembe fordított, majd arcomra tette kezét, amitől kirázott a hideg.

-Hát elmondom, hogy nem mész te innen sehova. Egyenlőre. – fejezte be, majd megcsókolt. Nyelvével azonnal végig szántott alsó ajkamon, de nem tudtam, hogy mit kell tenni, így csak vártam, hogy vége legyen ennek a borzalmas pillanatnak. Nyakamra fogott, ami miatt elnyitottam a szám, ő pedig erőszakosan dugta át nyelvét számba s kezdte feltérképezni szájüregem. Hosszú percek után már szemeimet is össze szorítottam, de azokból megállás nélkül folytak könnyeim. Annyira reménykedtem abban, hogy ez csak egy rossz álom. De nem, ez a rideg valóság.

A helyiségbe hirtelen berontott valaki. Hálát adtam az égnek, hogy Félix volt az. Ugyanolyan undorral nézett főnökére, mint ahogy én éreztem. Én összerogytam, amint Chan elengedett. Félix egy hatalmasat húzott be  neki, aki egyből térdre rogyott. Félix hozzám lépett, majd ölébe vett, s indult ki az étteremből. A kocsiba ültetett, majd elindult.

-Tudom, hogy nem pont most kéne kérdeznem, de mi történt Cho? – kérdezte szomorúan Félix.

-Elmondtam neki, hogy ma megyek haza. Aztán a mosdóban rám tört. És a többit te is láthattad. – mondtam neki zokogva. Gyűlöltem magam azért, amiért segítettem neki azon a délután. Annyira megbántam.

-Beszéltem a szüleiddel. Kint várnak a kikötőben. A bőröndödet elhoztam, itt van a csomagtartóban, amibe minden cuccod beledobáltam a szobából. Semmi sem maradt ott. Szóval most oda viszlek, rendben van? – kérdezte nyugodtan, ami miatt nekem is alább hagyott a zokogásom. Bólintottam egyet, majd az ablakon néztem ki.

Az út alatt egyikünk sem szólalt meg. Örültem, hogy nem bombázott kérdésekkel. A kikötőben kivette a bőröndöm, majd segített felvenni egy kényelmesebb cipőt. A kocsiban felvettem egy farmert és Jimin fekete pólóját. Még akkoriban kértem el tőle, mikor egyik éjszaka rémálmom volt Taehyunggal. Ez egyetlen dolog, ami segít megnyugodni. Majd kiszálltam és Félix felé fordultam.

-Nagyon köszönöm, hogy megmentettél. Remélem, hogy találkozunk még. – öleltem meg szorosan, mire visszaölelt.

-Igazán nincs mit. De mostmár menj, nehogy lekésd a kompot. – tolt el magától finoman, majd megvillogtatta széles mosolyát. El engedtem, majd bőröndőmért nyúltam.

Elindultam a szüleimhez, akik megöleltek majd felszálltunk a kompra. Onnan intettem egy utolsót Félixnek. Kerestem egy ülőhelyet, majd helyet foglaltam.

Otthon beestem az ágyamba és ruhástól aludtam el. Nem érdekelt, hogy farmer van rajtam, elaludtam.