A vörös szempár [ Jimin FF ] BEFEJEZETT

- 30 -

5 évvel később:

5 csodálatos év telt el. Ez idő alatt nagyon-nagyon sok minden történt. Kezdve azzal, hogy miután visszatértem gimibe, tornászbajnok lettem, sikeresen érettségiztem le. A versenyek miatt többször jártam külföldön is. A legjobban Franciaország tetszett. Jimin természetesen mindenhol ott volt velem. Mikor legelőször nyertem meg az első aranyérmem, vagy ezüst, esetleg bronzt. Nagyon sokféle módon gratulált nekem, amit nem győztem megköszönni.

Elvégeztem az egyetemet, ahol MinJi is ott volt velem. Együtt diplomáztunk is le. Nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk, talán a Raevel való kapcsolatom sem volt ennyire szoros, mint MinJivel. Rae pedig a szüleivel külföldre költöztek. Egy ideig tartottuk a kapcsolatot, de pár héttel később már nem válaszolt az üzeneteimre. Tehát az érettségink egyet jelentett a barátságunk végével. Nem tudom, hogy miért nem válaszolt egy idő után, a szülei sem tudják. Hiányzik, ez tény, de tényleg nem tudom mire vélni ezt. Azért egy 17 éves barátság nem tudom, hogy hogy érhetett így véget. Hisz annyi mindenen mentünk keresztül. Emlékszem mennyire örült neki, mikor elmeséltem neki, hogy összejöttem Jiminnel. Ő így döntött, én pedig elfogadom.

Jungkook azóta is boldogít, a legjobb barátom maradt, velem van olyankor is mikor Chimmel összeveszünk. Nem szoktunk huzamosabb ideig haragudni a másikra. Egy-két napig ha elhúzódik egy-egy ilyen veszekedés végkifejlete. Aztán pedig mindketten bocsánatot kérünk a másiktól. Taehyung időközben hazaköltözött, míg én a párommal költöztem el. Együtt élünk egy kertes házban, egy csendes kis helyen. A közelben van egy kisebb erdő, a közepén egy kis tóval, amit rendszeresen látogatunk. Havonta 2-3x szoktunk odakint egy kisebb pikniket tartani, aminek mindenki is tudja mi a vége.

Az utóbbi 1 hónapban elég rosszul voltam reggelente, nem tudtam húst enni. A menzeszem is késett, így csináltam egy terhességi tesztet, ami kimutatta; bizony terhes vagyok. Hamarosan szeretném Chimnek is elmondani, de félek, hogy nem fogadná jól, viszont reménykedem, hogy nem lesz igazam.

Jelenleg hazafelé tartok, mivel már mindent megvettem az 5 éves évfordulónkra, amivel tervezem Jimint meglepni. Mindig sokat dolgozik, de hál' istennek így is van időnk a másikra. Én edzőként tanítok szertornát s magántanár is vagyok. Leginkább zongorát tanítok. Jimin igazgató helyettes lett egy igen jól működő cégnél.

Az ajtónál állva elővettem a kulcsom, hogy bemehessek a lakásba, ami legnagyobb meglepetésemre nyitva volt. Fura, mert így is hamarabb eljöttem, hogy tudjak az estére készülni, Jimin pedig este 7 óráig bent van. Legalábbis ezt mondta.

Beljebb lépve a lakásba sötétség fogad, ezért miután a szatyrot letettem a polcra, az esernyő tartóból kivettem egy esernyőt s azzal indultam először a nappaliba, de nem láttam semmit. Minden a helyén volt, tehát nem betörők. Vagyis reménykedem.

A konyhába érve elállt a lélegzetem is. Az asztal, közepén egy csokor virág s körülötte gyertyák sorakoztak. Két személyre volt megterítve, mindkét tányérra - a még gőzölgő - lasagne volt szedve. Jimin épp akkor tért vissza a kezében két boros pohárral és egy borral, mikor kicsordult egy könnycsepp végig az arcomon, le az államig. Megállt az ajtóban, velem szemben, de hamar kapcsolt s a poharakat a borral a pultra tette, majd boldogan indult el felém, hogy levegye rólam a kabátot, a kezemből az esernyőt - amiért kaptam egy kérdő pillantást, de nem igazán foglalkoztam vele - majd édes, lassú, érzelmes csókjával köszöntött.

- Boldog ötödik évfordulót bébi! - mosolygott csábosan, majd az asztalhoz vezetett, ahol kihúzta nekem a széket , majd betolta, mikor leültem. Még mielőtt ő is leült volna, magával szembe fordított. - Mi a baj? Nem tetszik? Szeretnél inkább pihenni? Miért sírsz Cho? - aggodalmasan pillantott szemeimbe, hogy ezzel nyomatékosítsa aggodalmát.