Good Lil Boy (-SZÜNETEL-)

Levél

Másnap reggel Eunha visszahívta Mingit és sikerült lebeszélniük egy rögtönzött találkozót, természetesen Jonghoval együtt.

A csípős idő ellenére gyönyörűen sütött a nap, így, Eunha vidáman készülődött a szobájában

Még gyorsan összegyűjtötte az elengedhetetlen dolgait a táskájába és már léppet is volna ki az ajtón, hacsak Yunho nem állítja meg benne.

-Ne felejtsd itthon a sáladat. -sietett utána, majd óvatosan bebugyolálta őt az anyaggal.
-Köszönöm. -mosolygott a lány.
-Vigyázz magadra oké? -ölelte magához még egyszer Yunho őt, amit Eunha azonnal viszonzott.
-Mint mindig. -kuncogott, majd intett egy utolsó a fiúnak és elhagyta a lakást.

Mingi és Jongho már izgatottan várták őt a metró megállójában.

-Sziasztok! -integetett vidáman Eunha.
Egy csoportos ölelés után együtt indultak tovább a Mingi által kiszemelt étteremben.

A fiú csillogó szemekkel magyarázta, hogy mennyire menő, hogy futószalagon jön az étel, amit Eunha izgatottan hallgatott, azonban szegény Jongho, aki ezt már huszadjára hallgatta meg nem élvezte annyira.

-Képzeld el Jongho színész lesz. -jelentette be Mingi, vigyorogva, mire az említett fiú zavartan lehajtotta a fejét.
-Micsoda? Tényleg? De hogyan? -fordult Jjong felé izgatottan Eunha.
-Ezt még nem akartam elmondani, dehát Mingi már lelőtte a poént. -küldött a piros hajú fiú felé egy szúrós pillantást.
-De tényleg így van. Szerepelni fogok egy drámában! -mondta büszkén, majd gyorsan lekapta a futószalagról a rendelését, mielőtt tovább siklott volna.
-Én biztos voltam benne, hogy nem lenne jó színész, ezért fogta magát és elment egy castingra és úgy tűnik nem volt túl jó érzéke a rendezőnek... Aúúú -kiáltott fel Mingi, mikor Jongho beleboxolt a vállába.
-Szerintem nagyon ügyes leszel. -mosolygott Eunha.
-A következő meghívód már az Oscar-gálára szóljon. -vihogott Mingi.
-Ugyanmár! -legyintett Jongho
-Ha már a meghívóknál tartunk, Mingi bátyja megházasodik. -terelte a témát Jongho
-Várjatok már, én még nem bírom feldolgozni ezt a sok történést! -nevetett a lány.

A szép időt Wooyoung és San is kihasználta, így sétáltak egy nagyot Shiberrel, majd, hogy a fáradalmakat kipihenjék leültek egy padra a lakásukhoz közeli, már jól ismert parkban.

Csak élvezték a csendet egymás társaságában, miközben Shiber pajkosan szaladgált össze-vissza az új barátaival.

Wooyoung úgy gondolta, hogy ez a tökéletes pillanat arra, hogy San elé tárja a már benne nagyon régóta megfogalmazódott kérdést.

-Sannie! -szólította meg óvatosan a fiút, aki erre rá emelte gyönyörű barna szemeit, amikben Wooyoung azonnal el is veszett.
"Hogy lehetsz ilyen gyönyörű?"-gondolta magában és egyben meg is lepődött, hogy ilyen gondolatok futottak át az agyán.
Mikor kezdte el így látni a legjobb barátját?

-Mond csak! -mosolygott rá bátorítóan San.

A szőke hajú fiúnak még kellett egy kis idő, hogy visszatérjen a valóságba, de utána gyorsan bele is kezdett.

-Jövőhéten jön a kőműves megcsinálni a falat és akkor ismét két külön lakásunk lesz, de én arra gondoltam, hogy mi lenne, ha nem rakatnánk vissza azt a falat...
-Hogy érted pontosan? -vonta fel szemöldökét San, akinek egy kacér mosoly bújt meg a szája szélén.
Pontosan tudta mire céloz Wooyoung, de hallani akarata.

-Tudod az utóbbi egy hét nagyon jó volt és rájöttem, hogy lakótárssal élni sokkal murisabb, mint egyedül, főleg, ha az illető te vagy... -Wooyoung zavartan ejtette ki az utolsó szavakat.
-Szóóóval? -San tovább noszogatta a fiút, miközben zavarba ejtő módon fürkészte az arcát.
-Ne nézz már így rám, így nem tudom kimondani! -fordította el az enyhén vörös fejét Wooyoung, mire San felnevetett.