Good Lil Boy (-SZÜNETEL-)

Emlékek

-Gazdám nézd! Ezt is vegyük meg! -Yunho kijött az egyik polc mögül egy doboz gabonapehelyhet szorongatva.
-Mi a baj gazdám? -halkult el, amikor meglátta Eunha savanyú ábrázatát.
-Yunho... Mi lenne, ha nem neveznél "gazdámnak"? Csak mert mindenki azt hiszi, hogy valami beteges kapcsolatban élünk. -mutatott körbe a többi vásárlón akik furcsán méregették őket.
-Oh... Sajnálom gazd... vagyis Eunha! - nézett rá lebiggyesztett ajkakkal, mire Eunha csak intett egyet, hogy felejtsék el.

-Egyezzünk meg abban, hogy te is elmész dolgozni valahova, mert ha ennyit fogyasztasz nem sokáig bírjuk az én fizetésemből. -mondta, miközben a nyugtát tanulmányozta.
-Ha ezt szeretnéd. -egyezett bele Yunho kicsit erőlködő hangon, ugyanis négy papírtáskát cipelt, megpakolva a megvásárolt élelmiszerekkel.
-Oh, azt hittem nehezebb lesz rá venni téged! -nevetett.

-Nem sietnél egy kicsit? -kérdezte Yunho
-Azt hiszem el fog szakadni az egyik zacskó! -tette hozzá rémülten.

Eunha még mindig a postaláda beszorult ajtajával bajlódott.
-Még tarts ki valahogy, fontos levelet várok szóval muszáj kinyitnom.
-Milyen levél?
-Lehet mégiscsak felvesznek az egyik céghez! -mosolygott halványan.

-Sziaaa... sztok? -köszönt a lépcső tetejéről San, ami inkább kérdésnek hangzott.
-Szia... sztok? -válaszolt hasonlóan Eunha, amikor San válla fölött egy mosolygó Wooyoungot pillantott meg.
-Ki az újfiú? -kérdezte San, miközben Wooval a nyomában lesétált a lépcsőn.
-Öhm hááát... -kezdett bele Eunha, de nem tudta, hogy mit mondjon. Titokban kellet tartania a kilétét. Hazudni pedig nem akart a barátainak.
-Az unokatestvére. -vágta rá Yunho, mire a lány elkerekedett szemekkel nézett rá.
-Csak nagyon távoli unokatestvér. -tette hozzá gyorsan, mert San és Wooyoung szemei feltűnően ugráltak kettejük között hasonlóságot keresve.
-Értem. És hogy hogy itt vagy? -intézte kérdését Woo Yunhohoz.

Hirtelen a papírszatyor alja teljesen végig szakadt, így az összes holmi kigurult belőle, ezzel megszabadítva a lányt és a magasabb fiút a további kérdésektől.
-Banyek! Segítek összeszedni! -guggolt le San a földre.

Wooyoung a lányhoz lépett, majd egy hatalmasat rávágott a postaládára, ami megadta magát és felfedte tartalmát a lánynak.

-H-hogy? -kérdezte kissé ijedten, kezébe szedve a leveleket.
-Az enyémnél működött, gondoltam megpróbálom. -nevetett.

Ez alatt az idő alatt a másik két fiú is végzett, így Eunhaék elindulhattak a lakásuk felé Woo és San pedig elhagyta az épületet.

Eunha első dolga volt, hogy felbontsa a levelet. Remegő kézzel húzta ki a borítékból a lapot.

-Na? -kérdezte Yunho a konyhából.

Elutasították. Ismét. Eunhanak már elege volt ebből.

-Elutasítottak. -nézett meredten maga elé, amikoris hirtelen két kar fonódott köré hátulról.

-Ne legyél szomorú! Nem tudják mit veszítettek azzal, hogy nem vettek fel téged! -mondta Yunho, mire Eunha felkuncogott.
-Ne aggódj, amíg Yeosangnál dolgozol van időd kitalálni, hogy mi tévő legyél. -Eunha pedig bólintott.

Furcsa volt a helyzet, ami köztük kialakult, de a lánynak jól esett a fiú közelsége, így nem is bánta. Egyszerre volt zavarba ejtő és kellemes.

-Nem adhatom fel igaz? Tovább fogok küzdeni! -fordult meg Yunho ölelésében.
A fiú ekkor elengedte és egy bíztató mosolyt küldött felé.
-Úgy legyen! -mondta, majd eltűnt a konyhában.

-Szóval unokatesók vagyunk. -ült fel a konyhapultra Eunha egy joghurttal a kezében.
-Lett volna jobb ötleted? -kérdezte Yunho, miközben tovább pakolászott.
-Csak nem akarok hazudni a barátaimnak. -kezdte el kínosan a zokniját tanulmányozni.
-Ez nem hazugság csak a mi érdekünkben ferdítettünk a valóságon.
-Te jó éj az ugyanaz!
-Nem értem miről beszélsz! Mi akkor is ártatlanok vagyunk! -nézett Yunho a lányra aranyosan.

Eunha nevetve kinyújtotta a kezét, hogy megsimogathassa Yunho haját.
A fiú közelebb lépett hozzá, majd lehunyt szemmel élvezte a törődést.

-Hidd el Eunha mindent rendbe fogunk hozni és ez a kis hazugság nem fog galibát okozni.
-Remélem! -nézett mélyen a szemébe.

A következő hét is gyorsan elrepült, így már szombaton dél körül járhatott az idő.

-Yunho! Ma kertészkedni fogunk. -jelent meg Eunha a nappaliban egy vödörrel a kezében, amiben mindenféle kerti eszköz volt.
-De itt nincs is kert! -Yunho nem igazán értette a dolgot.
-Csak gyere! -azzal elhagyták a lakást.

Habár Eunha a legfölső emeleten lakott, a lépcső tovább folytatódott egy lezárt szakasszal. A lány egy kis keresgélés után megtalálta a kulcsot, így folytatták útjukat felfelé.

Egy újabb ajtó következett, amit nemes egyszerűséggel belökött, így a fény bejutott az addig sötét lépcsőházba.
Néhány másodpercig hunyorogtak, majd, amikor végre megszokták a fényt egy aranyos kis tetőkert tárult eléjük.

-Te is tudod milyen lepukkant ez a ház, de ez a kis kert valahogy feldobja.
-Milyen titkokat rejtegetsz még? -húzta fel a szemöldökét Yunho, mire a lány elnevette magát.

Első feladatukként a gyomlálást jelölték meg, így neki is láttak.
-Sokat kertészkedtem anyával, amikor gyerek voltam. -szólalt meg a fiú pár perc csend után.

Eunha keze megállt a levegőben, egy gyomot tartva.

-Emlékszel a gyerekkorodra?
-Persze! Az első pár napban tényleg nem emlékeztem semmire és azt hittem ez így marad, ahogy Hongjoong is mondta, de elkezdtek eszembe jutni dolgok. Például, hogy nagyon szeretem a chipeszet.
-Meg van a magyarázat, hogy miért fogy olyan gyorsan. -kuncogott a lány.
-Mire emlékszel még? -kíváncsiskodott, miközben folytatta a munkát.
-Sok barátom volt, aztán hirtelen mindenki eltűnt.
-Szegénykém!
-Rossz társaságba kerülhettem, mert ezek után csak olyan emlékeim vannak, amikor a szüleim megszidnak mert megint valami rosszat tettem. -Yunho szeme a kétszeresükre nőttek, miközben az emlékképeit felidézte.

"-Gyere jó buli lesz és most már úgysem szállhatsz ki!"

-Ez az utolsó dolog, amire emlékszem, utána sötétség és már csak az van meg, hogy kutyaként élek. Illetve az, hogy segítenem kell, pontosan neked!

-Eunha! Én egy nagyon rossz ember vagyok! -mondta sírós hangon.
-Ne ostorozd magad! -Eunha levette a kesztyűjét, majd leült Yunho mellé és megsimogatta a fejét.
-Lehet rossz voltál, de szerintem ez, hogy most itt vagy velem, talán egy esély az újra kezdéshez. Ha segítesz valakinek jobbá tenni az életét a tied is jobb lesz!
-Gondolod? -Yunho oldalra fordította a fejét, hogy a lány szemébe nézhessen.
-Ha nem így lenne nem történt volna ez veled. Szerintem beszéljünk Hongjoonggal, hátha többet tud mondani nekünk. Addig is folytassuk, mert még el kell ültetni a paradicsomokat! -Eunha bátorítóan mosolygott a fiúra, majd még egyszer belesimított a hajába.

-Kölcsönösen segíteni fogjuk egymást!

Sziasztok drága olvasók!

Ahogy azt ti is tudjátok nemsokára kezdődik a suli, így nem tudom milyen gyakran fogok tudni majd írni, de igyekszem hidjétek el!

Hajrá mindenkinek és kitartást! ❤