Good Lil Boy (-SZÜNETEL-)

Álmok

Szombat reggel volt, amikor San és Eunha úgy döntöttek, hogy sétálnak egyet, hiszen a barátságot ápolni kell.

Kilenc óra volt, de az idő még mindig nagyon csípős volt. A parkban már sok fa levele elkezdett sárgulni, így változatos színek vették körbe a két barátot, akik a hintában ülve iszogattak egy-egy forró karamellás lattét.

San olyan barát volt Eunha számára, akit csak pár éve ismert, de már szinte mindent tudtak egymásról, persze ehhez a szomszédságuk is hozzájárult. Ennek következménye képp, San teljesen felszabadultan beszélt a lánynak a fantasztikus "Wooyoung meghódító" terveiről, aki először jót kacagott, de aztán megpróbált valamilyen tanáccsal szolgálni, hiszen segíteni akart neki.

San annak ellenére, hogy Eunhaval ellentétben volt már párja Wooyounggal kapcsolatban teljesen tanácstalan volt.

-Szóval szerinted több időt kéne vele töltenem... De hát együtt lakunk a nap 16 órájában együtt vagyunk. -értetlenkedett a fiú, miközben letette a földre az üres kávés poharat.
-Jaj nem úgy értem te butus! -kuncogott a lány, mire San is elmosolyodott.
-Úgy értem, hogy együtt csináljatok ilyen... tudod... kapcsolati dolgokat. Mondjuk főzzetek együtt, mint múltkor, játszatok, filmezzetek, mutass neki szép helyeket, ahova együtt elmehettek kirándulni esetleg. -mondta, folyamatosan gesztikulálva a kezeivel.
-Vagy nem tudom... Arra az esetre, ha tönkre tenném az életed. -nevetett.
-Akkor kulcsszó az együtt! -gondolta végig San és talán már eszébe is jutott néhány ötlet, hiszen előkapta a telefonján és serényen írogatni kezdett a jegyzetei közé.

-De most beszéljünk rólad! -szólalt meg, miközben vissza süllyesztette a készüléket a zsebébe.
-Hogy hogy ide költözött az unokatesód? -San ártatlan tekintettel fürkészte a lányt, nem akart tolakodó lenni a kérdésével, dehát annyira fúrta az oldalát a kíváncsiság.

Eunha úgy érezte, hogy tartozik az igazsággal Sannak, amúgy is képtelen volt sokáig hazudni és nem is akart. Egy kis mérlegelés után úgy döntött, hogy megbízik annyira a barátjában, hogy elmondja neki.

-Yunho igazából nem az unokatestvérem... -bökte ki végül, mire San arcán egy hatalmas vigyor keletkezett...
-Uuu akkor a titkos szerelmed, akivel nem lehettek együtt a szüleid miatt és ezért ilyen kis sunyiba összeköltöztetek. -Eunha nagy szemekkel bámulta a helyzetet kicsit túlkombináló illetőt, aki közben újabb szálakat fűzött a szappanoperához hasonlító elképzeléseihez, miközben folyamatosan vigyorgott.

-San, San nyugi! -kétségbeesetten nyújtotta ki a kezét az említett felé, aki még mindig magyarázott.
-Nem így van, igazából az egyetlen dolog, ami megegyezik az az, hogy az anyám nem örülne, ha megtudná, de teljesen más a helyzet.

Eunha nagy nehezen megfogalmazta és elmesélte Sannak az egész történetet, aki figyelmesen végig hallgatta és nem látszott rajta, hogy egy kicsit is megkérdőjelezné az állításait.

-Kérlek ne utálj és ne gondolj bolondnak ezek után! -tette össze a kezeit, miután befejezte a monológját.
-Dehogy utállak meg! Először is köszönöm, hogy elmondtad, másodszor pedig már hallottam hasonló esetekről. Apukám pszichológus és sokszor mennek hozzá ilyenekkel, de ő híres szkeptikus lévén inkább átutalja őket az egyik szerinte hóbortosabb kollégájának. Most, hogy te veled is ilyen történt szinte biztos vagyok benne, hogy ez egy létező jelenség.

Eunha megkönnyebbülten felsóhajtott és megölelte a fiút, hogy megköszönje neki, hogy hisz neki.

-Hát remélem minden jól fog alakulni köztetek Wooyounggal, mondta a lány, miután felértek a lépcsőn és ideje volt elköszönni.
-Sok sikert Yunhoval kacsintott rá San.