Good Lil Boy (-SZÜNETEL-)

Újdonságok

-Mingi ráérsz egy pillanatra? -kopogtatott be Eunha a porta ajtaján.
-Persze. -lépett ki a kis bódéból.
-Először is, ezt Jongho küldi, azzal a fiú felé nyújtotta a kávéspoharat.
-Az új gyakornokod? -kérdezte, miközben hálásan átvette a forró italt. A lány egy bólintással válaszolt.
-Hm... Kedves tőle. Köszönöm!
-Igazából azért jöttem, mert kérdeznék valamit.
-Mond csak!
-Képzeld el tegnap megmentettem egy kutyát, aki most nálam lakik, de nem tudom, hogy van e gazdája. Esetleg nem tudod, hogy keresik e? Egy Golden Retriverről van szó.
-Nem tudok róla, hogy elveszett volna a környéken egy ilyen kutya, de az állatmenhelyen van egy haverom, aki tudna segíteni, megadom a számát.
-Köszönöm! -mosolygott a lány, majd amint megkapta a számot, vissza is ment az irodába.

A 321-es szobában volt az ő helye, amit a főnöke titkárnőjével és Jonghoval osztott meg. Belépve csak a fiút találta ott. Ami nem meglepő, hisz Jina általában az igazgató irodájában van. Azonban a másik ebben a pillanatban lépett be.

-Szia Eunha, ezeket meg kéne csinálnod! -tette le az asztalra a papírrengeteget.
-Ez nem a te munkád lenne? -kérdezte Jongho, miközben egy lapot tanulmányozott.
-De az enyém, de Eunha mindig olyan kedves, hogy megcsinálja helyettem, Lee igazgató pedig nagyon elégedett.
-Elégedett veled, pedig nem is te végzed el a feladatodat. Fogadjunk ezt már egy szóval sem említed, amikor felviszed neki. Jongho csípős megjegyzésére a lány arca rándult egyet.
-Gyakornok létedre jól felvágták a nyelved. Vigyázz meg ne üsd magad! -vigyorgott gonoszan.
-Ne veszekedjetek kérlek! Persze megcsinálom. -jelentette ki Eunha
-Négyre legyen az asztalomon! -azzal kilépett az ajtón.

-A helyedben otthagynám, ahol van. -mondta Jongho, miközben fel-alá sétált.
-Nem, szívesen segítek! -kezdte el tanulmányozni a papírokat a lány.
-Az nem segítség, hogy helyette dolgozol. Ráadásul a munkádért ő aratja le a babérokat.
-Fogadj el tőlem egy jó tanácsot! Csináld, amit mondanak és ne szájalj vissza, főleg, hogy te még gyakornok vagy és bármikor kirúghatnak.
-Igazad van, de akkor legalább hagy segítsek neked! -ajánlotta fel Jongho.

A lány végül megengedte neki, hogy együtt végezzék el Jina papírmunkáját, így a kitűzött határidőre el is készültek vele. Eunha mielőtt hazaindult volna egy mappában Jina asztalára tette, ahogy azt kérte.

Miután kilépett az épületből egyenesen a közeli kisboltba ment, ahol már törzsvásárlónak számított.
-Egy üveg pezsgőt, és valamilyen kutyakonzervet kérnék!
-Kitalálom. Vettél egy kutyát és pezsgővel ünnepled meg. -nézett rá Yeosang, aki a boltot vezette.
-Majdnem. -nevetett a lány.
-Mr. Kim elköltözött és valaki máris megvette a lakását, ezt ünnepeljük. És tegnap befogadtam az utcáról egy kutyust, neki kell az étel. -mesélte.
-Oh örülök! -mosolygott a szőkehajú fiú, miközben lehúzta az áruk vonalkódját.
-Jaj elfelejtettem felhívni! -csapott a fejére a lány és már tárcsázta is a Mingi által megadott számot.

-Haló? -szólt bele a telefonba a valaki. Az a valaki pedig éppen akkor lépett be a boltba. Ahogy értelmezték a helyzetet a fekete hajú fiú letette a telefont és a lány mellé lépett.

-Park Seonghwa vagyok. Miben segíthetek? -döntötte oldalra a fejét, miközben a lány arcát kémlelte.
-Oh milyen furcsa egybeesés! -nevetett.
-Seo Eunha vagyok és Mingitől kaptam meg a számát. Azt szeretném kérdezni, hogy nem e keresnek egy Golden Retrivert a környéken?
-Tegeződhetünk nyugodtan, nem vagyok sokkal idősebb nálad. -mosolygott a fiú.
-És a kérdésedre válaszolva nem tudok róla, hogy keresnének, ilyen fajta kutyát. Szöul közepén vagyunk. Az emberek többsége ölebet tart.
-Oh értem...-gondolkodott el a lány egy pillanatra.

„Az lehetetlen, hogy Yunhonak ne legyen gazdája. A helyzethez képes túlságosan is jólápolt volt és a kóborkutyák nem fajtatiszták..." -elmélkedett.

-De ha esetleg lenne valami fejlemény azonnal értesítelek. Illetve szerintem abból a konzervből minimum 4 darab kell. -mutatott a szatyorban csücsülő kutyakajára.
-Köszönöm! -nevetett zavartan, majd miután kiegészítette vásárlását, távozott a boltból.
Még hallotta, ahogy Yeosang is bemutatkozik Seonghwanak. Aranyosnak vélte a fiú hangját, ami hirtelen megváltozott, amikor a feketehajúhoz beszélt.

Amint hazaért, üdvözölte Yunhot, majd a neki kinevezett tányérba tette az ételt.
-Úgy tűnik sokáig leszel még velem Yunho! -simogatta meg a buksiját.
-Kaja után lemegyünk sétálni! -mondta.

Yunhoval már a hazafelé tartottak, amikor egy költöztető kocsi haladt el mellettük, majd megállt a lépcsőházuk előtt.

-Oh az új szomszéd! -mosolyodott el.

A kutyussal megálltak az ajtó előtt, hiszen ő akarta először látni, hogy ki költözik Mr. Kim volt lakásába.
Nem is kellett sokat várnia az autóból egy már akkor szimpatikusnak tűnő ember szállt ki, majd miután beszélt a költöztetőkkel, elindult a bejárati ajtó felé.

-Te leszel az új szomszédunk igaz? -kérdezte kedvesen Eunha.
-Igen! Wooyoungnak hívnak!

Miután Eunha bemutatta az új lakót Sannak is, segíteni kezdtek neki felhordani a cuccait, aki nagyon hálás volt ezért. Végül a lány által vásárolt pezsgőt együtt bontották fel, így az este jó hangulatban telt.

Eunha fáradtan dől az ágyába, hogy kipihenhesse ezt a nehéz napot.

-Mondtam, hogy te vagy a gazdám. -Yunho ismét megjelent az álmában.
-De hiszen az lehetetlen! -nézett rá hihetetlenül a lány.
-Csak fogadd el! Azért jöttem, hogy segítsek neked, amikor eljön az ideje, nemsokára találkozni fogunk.
-De hát most is itt vagy.
-De nem ilyen formában. -azzal köddé vált Eunha pedig felébredt.

-Ezt meg mégis, hogy érted? -suttogta a szőnyegen szuszogó kutyának.