Good Lil Boy (-SZÜNETEL-)

Kim Hongjoong

Hosszas várakozás után kinyílt a 233-as ajtaja és egy szimpatikusnak tűnő nő lépett ki rajta, hogy behívja Eunhat.
A lány arra számított, hogy egy idős orvosköpenybe bújtatott alak fogadja majd, aki unottan kérdéseket tesz majd fel neki, de meglepetés érte.

A szoba közepén egy kör alakú fehér szőnyeg terült el rajta egy kanapé és egy fotel. A fotelben pedig ült valaki, aki a lány érkezésére felpattant.
A lány elképzeléseiből az orvosköpeny megmaradt, ami lazán takarta a férfi divatos öltözetét, aki alig lehetett több 20 évesnél. Kékre festett haját kisöpörte szeméből, majd intett a másik hölgynek, aki elhagyta a helységet.

-Dr. Kim Hongjoong vagyok! -nyújtott kezet a lánynak.
-Ha jól tudom, anyukád telefonált, hogy problémáid lennének. Foglalj helyet kérlek és mesélj! -intett a kanapé felé, majd miután Eunha kelletlenül helyet foglalt, ő is elhelyezkedett a fotelban kezébe véve a mappáját.

-Hát jó! Előszöris szögezzük le, hogy nem vagyok őrült! -kezd bele a mesélésbe.
-Senki sem feltételezte. -nézett fel egy pillanatra a papírjaiból Hongjoong.
-Beszél hozzám a kutyám. -kijelentését egy perc csönd követte.
-Mióta van meg az a kutya? -kérdezte hirtelen az orvos
-Úgy 2 hete.
-Elárulta a nevét?
-Igen.
-És azt monda, hogy segít neked. Igazam van? -nézett a lány szemébe.
-Igen pontosan ez történt, de ezt honnan tudja? -zavarodott össze egy pillanat alatt.
-Történt veled valami, ami negatív hatással van az életedre?
-Igen, elég sok minden, kirúgtak az állásomból és a legjobb barátnőm lecserélt.
-Akkor már tudom mi folyik itt! -csapta boldogan a combjára a mappát.
-Örülök, hogy ilyen boldog, de én is megtudhatnám? -nevetett zavartan Eunha.
-Természetesen! De nem most. Találkozzunk délután ezen a címen! -majd egy kis papírt nyújtott át neki.
-És hozd magaddal a kutyát is!
-Öm... Rendben!

Eunha megdöbbenve hagyta el a helységet. Különös volt az egész helyzet és nem igazán tudta hova tenni az orvos örömét az ő problémájával kapcsolatban.

Akármennyire is furcsa előérzetei voltak a találkozóval kapcsolatban, mégis összeszedte magát, illetve Yunhot és elment a helyszínre.

A cím egy étteremhez tartozott. Amint odaértek egy hangulatos kerthelységbe vezették őket, ahol egyből kiszúrta a kék hajkoronát. Hongjoong egy csinos nő társaságában ült az asztalnál.

Bemutatkozás után Eunha megtudta, hogy a lányt Sophienak hívják és ő Hongjoong barátnője.

-Ő pedig itt Yunho! -mutatott a kutyusra. Sophie felállt, majd a kutyus előtt leguggolt és megsimogatta a fejét.
-Drágám igazad volt ő is olyan. -mosolygott a párjára.
-Valaki elmagyarázná mi folyik itt? -kapkodta Eunha a fejét köztük.

Amint helyet foglaltak Hongjoong el is kezdte a magyarázatot:

-Ne ijedj meg, de ami most veled történik az természet feletti. Velem is hasonló történt, így ismertem meg Sophiet. -fogta meg az említett kezét.
-Amikor 18 voltam az életem hirtelen teljesen összeomlott és ezt még rengeteg minden fokozta, nem szeretnék vészmadárkodni, de valószínűleg a munkád elvesztése lesz a legkevesebb, ami miatt aggódnod kell majd. -Eunha nyelt egyet ijedtében.
-Tehát ekkor találtam rá Sophiera macska képében. Miután befogadtam álmomban hozzám kezdett beszélni és azt ígérte, hogy segít helyrehozni az életem. Azután egyik nap arra mentem haza, hogy már ember alakjában a konyhában tevékenykedik. -amint ezt befejezte Sophie átvette tőle a szót.

-Vedd úgy, hogy Yunho egy ajándék az élettől! Hongjoongal jelenleg is azon dolgozunk, hogy rájöjjünk ennek a dolognak a miértjére, ugyanis én nem emlékszem az előző életemre és arra sem, hogy honnan származom, vagy hogy kik a szüleim. Valószínűleg, ha Yunho felveszi az ember alakját szintén nem fog ezekre emlékezni, de ettől függetlenül emberien fog viselkedni.

-És mi történik miután „átváltozik"? -kérdezte furcsán Eunha miközben idézőjeleket rajzolt a levegőbe.
-Ahogy azt ígérte, segítő „mancsot" fog nyújtani a mindennapokban. Ha pedig elvégezte a feladatát egyszerűen eltűnik. Kivéve, ha időközben kölcsönösen kötődni kezdtek egymáshoz. Erre már rájöttünk, ezért nem tűntem el, amikor helyrehoztam Hongjoong életét.

-Van még valami, amit tudnom kell? -kérdezte, miközben az eddig hallottakat emésztgette.
-Titokban kell tartanod a kilétét, ugyanis tényleg őrültnek fognak téged titulálni és be is zárhatnak. De rosszabb esetben elhiszik a történetet és Yunhon fognak kísérletezni, hiszen természetfeletti lény. Szerencse, hogy Hongjoonghoz kaptad az időpontot.
-Köszönöm! -ejtett meg egy gyenge mosolyt Eunha majd felállt az asztaltól.
-Ha bármi kérdésed merülne fel engem nyugodtan felhívhatsz! -mosolygott vissza Hongjoong! Reméljük rendben leszel!

Miután elbúcsúztak Eunha és Yunho kilépett az időközben besötétedett utcára. Majd elindult a játszótér felé, ahol először beszélt hozzá Yunho az álmán kívül.

-Mit gondolsz mikor leszel emberi alakban? -nézett le Yunhora.
-Nem tudom, de remélem magasabb leszek nálad! -nevetett.
-Furcsa ez az egész és hogy őszinte legyek félek, hiszen Hongjoong azt mondta az életem csak rosszabb lesz. -hirtelen Eunha sem tudta miért önti ki az érzéseit egy kutyának, de ha már ez a helyzet fennáll kihasználja a lehetőséget.
-Nyugtasson meg hogy itt leszek végig veled, akkor is, ha rosszabbra fordul. Tudod mit! -pattant fel hirtelen ülőhelyzetéből Yunho.
-Kezdjük el megoldani az eddig fellépet problémákat, hogy ne egyszerre kelljen szembe nézni velük, ha már a mélypontod előtt találtunk egymásra.
-Igazad van! Lássuk! Az első a legjobb barátnőm, aki lecserélt. Még mindig fáj, sokat is sírok miatta...
-Tudom, de ahogy ő is túllépett rajtad, úgy ezt te is megteheted. Például ott van San vagy akár Wooyoung! Úgy tűnt Sannal már régóta ismeritek egymást, illetve Wooyoung is aranyosnak tűnik. Szerintem nagyon jó barátok lehettek a jövőben is.
-Igaz de hát mégsem lesz ugyanolyan.
-Pont ez a lényeg! Az élet tele van változásokkal. Gondolj bele milyen unalmas lenne, ha minden ugyanolyan lenne.

Eunha kénytelen volt egyetérteni Yunhoval. Eljött a változások ideje.