Ha a jóság és az önzetlenség emberek volnának valószínűleg Eunha testesítené meg őket. Azonban a lány élete egy totális katasztrófa és egyre csak rosszabb lesz. Mikor úgy érzi, hogy már csak a csoda segíthet rajta, megérkezik a segítő "mancs".
-Eunha ez nagyon finom! -tömött még egy sütit a szájába Yeosang. -Örülök, hogy ízlik! -kiabált ki a raktárból a lány, aki éppen narancsokat pakolászott.
Csengőszó jelezte, hogy egy újabb vevő érkezett a boltba, így hát sietve lépett ki a helységből, közben pedig kötényébe törölte a kezét.
-Üdvözlünk a Yeo'S -ban mit adhatok? Oh szia Mingi! -torpant meg egy pillanatra. -Eunha ezer éve nem láttalak! -csillant fel a fiú szeme, majd egy gyors ölelésben részesítette a lányt. -Hogy vagy? Látom találtál munkát! -kuncogott. -Igen és mostanában egyre jobban vagyok! Mi újság a cégnél? -kérdezte. -Rosszabb, mint volt! -válaszolt csalódottan Mingi, miközben kivett a hűtőből egy jegeskávét. -A kis részmunkaidősöd kiosztotta Jinat az egész cég előtt, ezért az ő elment sírni a főnöknek. Éles nyelve van az egyszer biztos. -És mit mondott Mr. Lee? -Berakta mellém portásnak Jonghot.
Yeosang, aki eddig a fellépőn ülve itta a kakaóját hirtelen kiköpte az italt és a földre esve kezdett el visítva röhögni. Eunha egy kicsit megijedt, hiszen szokatlan viselkedés volt ez tőle, de utána már együtt nevettek. Yeosang Eunha történeteiből már ismerte a volt munkahelyén lévő állapotokat és már nem bírta visszatartani, hiszen annyira nevetséges volt az egész, ami ott zajlott.
-Feltakarítom! -fuldoklott még mindig a nevetéstől, majd felállt és elment a felmosóért.
-Legalább tudom, hogy jó helyen van. -mondta Eunha, miközben lehúzta a Mingi által kiválasztott kávét. -Jó helyen?! -akadt ki a piroshajú -Mindenkinek beszól, aki csak egy kicsit is megbámul minket, vagy bunkón beszél hozzánk. -Mondom én, hogy tökéletes helyen van! Köszönjük a vásárlást! -nyújtotta át a blokkot. -Majd még találkozunk! -kacsintott a lányra Mingi, majd kilépett az ajtón.
Yeosang közben visszatért és feltörölte a szerencsétlenül járt kakaó maradványait.
Hirtelen egy újabb vevő lépett be a boltba elég nagy hevességgel. Seonghwa volt az. Körbepillantott, majd magabiztosan Yeosang felé indult. Arcát a két keze közé vette és összeillesztette az ajkaikat. Yeosang kezéből kiesett a felmosórongy, majd pár pillanat után belekapaszkodott a másik fiú nyakába.
Eunha tátott szájjal nézte végig az eseményeket. -Lesz itt mit megbeszélni Yeosang! -gondolta magában.
Miután a két fiú elvált egymástól összedöntötték a homlokukat. -Én is szeretlek basszus! -mondta halkan Hwa.
-Khm...-zavarta meg az idilli pillanatot Eunha, mire a két fiú odakapta a tekintetét. A lány zavartan nézett rájuk, míg a pult előtt álló nő kissé lenézően. Eunha gyorsan kiszolgálta őt majd egyből Yeosang felé fordult. -Kicsit fáj, hogy nem avattál be a részletekbe. Nem tudtam, hogy már itt tartotok. -mondta tettetett sértettséggel. -Viccelek! Örülök nektek! Tessék Seonghwa egyél te is sütit! -nyújtotta felé a tányért, miközben barátságosan mosolygott.
A nagy megdöbbenés után a fiúk végül elmesélték a lánynak, hogy egy ideje már randiztak, csak aztán összekaptak valamin. Békülés képpen Yeosang írt Hwanak egy levelet és a többit már tudjuk.
-Egyébként, hogy van a kutyus? -kérdezte Seonghwa. -Nem jelentkezett érte a gazdája szóval örökbe fogadtam. -mondta büszkén a lány. -A kutyák olyanok mintha a lelkitársaink lennének. Lehet nem véletlen volt, hogy megtaláltad. Viseld gondját! -mondta sejtelmesen, mire Yeosang gyengéden vállba ütötte. -Ne traktáld már! Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól elvannak! Igaz? -nézett Eunhara -Igen teljes mértékben. Örülök, hogy velem van.
Miután lejárt a lány műszakja hazafele vette az irányt. Útközben hallkan zenéthallgatott és szemlélte a körülötte elterülő világot. Látta ahogyan egy kisfiú nyalókáért sír az anyjának, amit végül megkap és egy boldog mosollyal mutogatja a barátainak. Bár tilos egy idős hölgy mindig kiül az egyik padra galambokat etetni. Szegény madarak mindig felrepülnek, amikor egy-egy kutya közéjük ront, azonban amint elmúlik a veszély visszatérnek, hogy felcsipegesség a kenyérmorzsákat.
Eunha szerette megfigyelni ezeket az apró dolgokat miközben sétált. A körülötte folyó élet feltölti őt energiával. Úgy érezte ez az egyetlen dolog, amit soha nem vehetnek el tőle. Az életörömét, amit ezekből a kis dolgokból nyert.
Boldogan lépte át a lakása küszöbét, hiszen sikerül megfeledkeznie minden rosszról, ami eddig vele történt, legalábbis egy időre.
Levette a cipőjét, majd belépett a nappaliba. Nem kicsit lepődött meg, amikor a kanapéján egy neki háttal ülő embert vélt felfedezni. A barna hajkoronával rendelkező egyén felállt, majd a lány felé fordult.
Hirtelen mindketten felsikítottak és Eunha az első keze ügyébe akadó tárgyat a „betolakodó" felé dobta, aki fájdalmasan a fejéhez kapott.
-Üdv itthon gazdám! Azért remélem nem fogsz minden egyes alkalommal fejbe vágni egy távirányitóval. -Yu-Yunho? -ocsúdott fel kábulatából a még mindig egyhelyben álló lány. -Én volnék az. -hajolt meg, majd a kissé sápadt lány elé lépett. -Kicsit nyúzottnak tűnsz. Nehéz napod volt? -érdeklődött a két fejjel magasabb fiú.
Eunha idegrendszere felmondta a szolgálatot, így ájultan csuklott össze, egyenesen Yunho karjaiba.
-Úristen! -ült fel a lány. Meglepve konstatálta, hogy az ágyában van gondosan betakargatva. -Látom felébredtél. Jobban vagy gazdám? -hozott be egy csésze teát Yunho. -Igen köszö... Várj! Te tényleg igazi vagy, vagy csak álmodom? -méregette a fiút. -Biztosíthatlak róla, hogy ez a valóság.
Eunha furcsán nézett a fiúra, majd egy szó nélkül megpaskolta maga mellett az ágyat. Yunho leült rá és tovább figyelte a lányt, amint az felemeli a kezét, majd az egyik ujjával megnyomta a fiú arcát. -Érdekes. -suttogta magának, majd a fiú hajába vezette az ujjait. -Olyan puha és selymes, mint amilyen volt.
Ezek szerint mostantól emberi alakban fog vele élni. És azt hozzá kell tenni, hogy egy Eunha számára elég vonzó személyről beszélünk. A nagy elmélkedése közben észre sem vette, hogy még mindig a fiú haját piszkálja, aki ezt behunyt szemekkel élvezi. Yunho hirtelen eldőlt és a lány ölébe ejtette a fejét.
-Szólj, ha végeztél az analizálással. -mondta. -Tényleg te vagy az. -eszmélt fel. -Örvendek! Most már végre személyesen is megismerhetlek! Eleinte furcsa lesz ez az egész, de ne aggódj nekem is az, hogy újra ember lehetek. -Amúgy bocsi, de megettem a chipsszet! -nézett fel a lányra édes tekintettel. -Semmi baj amúgy is el kell menni vásárolni, ha nem akarsz továbbra is kutyakaján élni. -mosolygott Eunha.
Most kezdődik el a közös életük, úgy igazán.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
