Good Lil Boy (-SZÜNETEL-)

Jobb, mint a semmi

Miközben Eunha és Yunho a találkozón voltak Wooyoung izgatottan ugrándozott szomszédja lakásában.

-De akkor ez most tényleg randi? -nézett csillogó szemekkel Sanra, aki csak mosolyogva bólintott.
-El sem tudod képzelni milyén régóta vártam erre! -pattogott tovább.
-Én mondtam neked, hogy így lesz!
-De San-ah én még mindig nem hiszem el! Doyun olyan csodálatos, illedelmes és kedves és olyan gyönyörű érted? -ábrándozott.
-Na ki a legjobb kerítő? -vigyorgott önelégülten San.

Doyun, San egyik ismerőse és nemrég bemutatta neki Wooyoungot akit ő teljesen levett a lábáról. Wooyoung egy hétig szenvedett Sannak, hogy Doyun így Doyun úgy milyen csodálatos, mígnem San elintézett neki egy randit. Büszke volt magára, hogy mosolyt csalhatott a barátja arcára.

-Úgy imádlak San! -ugrott a fiú nyakába Woo.

---

Eunha másnap reggel hangos kopogtatásra, illetve kutyaugatásra ébredt.
Fáradtan kikászálódott az ágyából, majd pár mozdulattal megigazította a haját. Magára kapott egy köpenyt és kinyitotta az ajtót.

-Jó reggelt Seo! -köszöntötte őt a főbérlője.
-Üdvözlöm Mrs. Lim! Mi járatban ilyen korán? -kérdezte miközben az órára pillantott, ami 6:30-at mutatott.
-Bejön? -kérdezte a lány mivel a nő nem méltatta válaszra.
-Nem. Csak annyit szeretnék mondani, hogy kénytelen vagyok megemelni a lakbéred, az ehavit is beleértve.
-Uhh... Nem tudom, hogy ki tudom e fizetni, tudja most vesztettem el a munkám... -Eunha kínosan a hajába túrt.
-Milyen haszontalan nőszemély...-motyogta az orra alatt Lim asszony, majd egy kecses lépéssel megfordult és a lépcső felé indult.
-Ha nem fizetsz kereshetsz másik albérletet! -kiáltott vissza a megdöbbent lánynak, majd eltűnt a lépcsőfordulóban.

-Oh hogy *#?%*& -szitkozódott még magát is meglepve.
-Yunho azt hiszem Hongjoongnak igaza volt. Lehet még rosszabb.
-Akkor ideje valami munka után nézni gazdám! -majd Yunho elkezdte a fejével a nappali felé tuszkolni Eunhat, akinek a laptopja a dohányzóasztalon pihent.
-Rengeted azonnali munkalehetőséget kínáló céget találsz ezen a weboldalon. -mondta, miután bediktálta a webcímet a lánynak.

A nap további része abból állt, hogy álláshirtetéseket böngésztek, majd egy-egy szimpatikus helyre elküldték Eunha önéletrajzát.

Hétfő reggel a lány szépen felöltözve hagyta el a lakást, hogy az összes állásinterjút letudja egy nap alatt.

A kezdeti pozitivitásra azonban lankadni kezdett, amikor egyesével utasították el, volt ahonnan pedig ő "menekült el".

Végül csalódottságában a Yeosang boltja előtt elhelyezett asztalok egyikénnél foglalt helyet és a frissen vásárolt mézes sütiét fogyasztotta, hogy valamiképp enyhítse szomorúságát.
Hirtelen Yeosang pattant le a vele szembe lévő székre.

-Sose láttalak még ilyen letörtnek. Történt valami? -érdeklődött kedvesen a lány arcát fürkészve.
-Jaj Yeosang az életem egy katasztrófa! -nyúlt el az asztalon, majd mesélésbe is kezdett, hiszen régóta ismerték egymást Yeosanggal és remélte, hogy egy-két hasznos tanáccsal is ellátja majd.
-Ha gondolod dolgozhatsz nálam. Alice tegnap mondott fel szóval mázlid van! Megüresedett egy hely! -mosolygott, majd felvont szemöldökkel meredt Eunhara.
-Ez annyira kedves tőled! Életet mentesz! -csillant fel a lány szeme.
-Semmiség mindketten jól járunk. -kacsintott rá.
-Ne csüggedj! Minden rendbe fog jönni, de ha most nem haragszol vissza megyek dolgozni! A délelőtti műszak lesz a tied. Gyere be reggel nyolcra a többit pedig holnap tisztázzuk. -mondta majd felpattant.
-Persze menj csak és köszönöm!

Eunha felvillanyozódva csapta ki a lakása ajtaját. Körömkopogás jelezte, hogy Yunho nemsokára köszönti őt.

-Na sikerrel jártál gazdám? -kérdezte.
-Úgy is mondhatjuk. Yeosanggal fogok dolgozni a boltban.
-Jobb, mint a semmi! Büszke vagyok rád gazdám!
-Hogy őszinte legyek örülök, hogy itt vagy velem! -simogatta meg Eunha a kutyus buksiját, mint mindig.
-Én is örülök, hogy itt lehetek! -bújt bele az érintésbe Yunho.

---

A hét hamar eltelt és már pénteknél járt a naptár. San éppen Shiberrel volt kint a parkban. Egy szimpatikus lánnyal beszélgetett a kutyatartás rejtelmeiről. Bármilyen felszabadultnak is tűnt belülről marta az ideg hiszen Wooyoung éppen most van a randin Doyunnal. Nem értette mi ez az érzés de a szorítás a mellkasában nem enyhült hiába próbált megfeledkezni róla.

Hirtelen levegőt is elfelejtett venni, amikor Wooyoung neve villogott a telefonja kijelzőjén.

-San-ah... -szólt bele Wooyoung.
-Woo te sírsz?! -San szemei a kétszeresükre nőttek.
-Kérlek gyere értem! -szipogta.
-Te jó ég azonnal ott vagyok! (((Nyilván tudta hova mennek, hiszen ő szervezte a randit.)))

-Sajnálom szép hölgy, de távoznom kell, a barátomnak szüksége van rám! -illedelmesen meghajolt majd rohanva tette meg azt a pár utcányi távot, ami a lakása és a park között volt. Shiber nem igazán értette hova a nagy sietség, így csak izgatottan loholt gazdája után.

Felkapta a kocsikulcsát az ajtó melletti tálkából, majd kiviharzott az épületből. Nem telt bele 5 perc és már az étterem előtt parkolt. Kipattan az autójából és egyből észrevette a falnál ácsorgó Wooyoungot.

-Mi történt? -állt meg előtte zilálva.
-San-ah! -bújt hozzá szorosan Woo és utat engedett könnyeinek, amik fokozatosan áztatták át San fehér pólóját. San óvatosan átölelte őt és nyugtató szavakat suttogott a Woo fülébe, miközben a nyakánál lévő hajat simogatta.

Miután valamennyire megnyugodott mindketten beültek az autóba és hazafelé indultak. San az utat figyelte, de közben Wooyoungra is pillantgatott és amikor látta, hogy megint pityeregni fog bátorítóan a combjára simított, amit a másik egy szomorú mosollyal díjazott.

San lakásában a szőke hajú fiú kiöntötte a lelkét neki, aki csendesen hallgatta, hogy Doyun milyen módon invitálta fel magához Woot.

-És amikor azt mondtam neki, hogy túl korai lenne kijelentette, hogy amúgy is csak egy éjszakára lettem volna jó szóval nem kár értem... És otthagyott a számlával és a szégyennel...
-Annyira sajnálom Woo ez mind miattam van, ha nem szervezem meg ezt az egészet akkor...
-Egyáltalán nem a te hibád kérlek ne okold magad! Elengedném a fülem mellett, de nem ez volt az első...
-Hogy érted? -ült közelebb hozzá San.
-Mindenkinek csak addig kellettem amíg meg nem kapta, amit akart... -suttogta.
-Ne mondj ilyeneket! -törölt le Woo arcáról egy újabb könnycseppet.
-Ez az igazság! Tudod hányszor törték össze a szívem? És most, hogy végre kész voltam odaadni valakinek ismét megtörtént! -kiabálta majd ismét keserves zokogásban tört ki.
-Kérlek Woo ne sírj! -San hangja olyan lágyan szólt, hogy a másik fiú beleborzongott.

Wooyoung és San aznap este egymást ölelve aludtak el. Wooyoungnak jól esett a másik fiú közelsége, megnyugtatta őt. A karjai közt biztonságban érezte magát. San finom illata és a testéből áradó hő hamar elérte, hogy álomra szenderedjen.

San szíve majd megszakadt Wooyoung összetörtségének láttán. Szerette volna visszakapni azt az életvidám fiú, akit megismert. Ahogyan Woo sírástól reszkető testét magához ölelte érezte bármit képes lenne megtenni azért, hogy ezt a fiút megvédhesse mindentől és mindenkitől.

Bármit...