Különleges fegyver - Taekook (Befejezett)

23.rész

Jungkook szemszögéből:

Fájdalmas sóhajt eresztve feküdtem másik oldalamra. Rémálmok gyötörték Taehyunggal töltött csodás estém után lévő éjszakát. Noha mellettem feküdt, nem töltött el nyugodtsággal. Rossz érzésem volt. Kifejezetten megrázó képkockák jelentek meg előttem. Felültem majd a mellettem lévő szépségre néztem volna, de nem volt mellettem. Összeszorult a mellkasom. Hova tűnt? Taehyung? Édesem? Mond, hogy ez csak egy álom..

-Szerelmem? Hol vagy? -Kiáltottam, de egy szót sem hallottam. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Felvettem.

-Háló? -Szólok bele a hangkészülékbe.

-Jeon, ha jót akarsz, átadod a gyermeket nekem, és akkor visszakapod az omegád!

-Ne, védd meg a kicsiket. -hallottam Taehyungot, hogy kiabál.

Állkapcsomat összeszorítottam, majd idegesen csaptam bele a falba.
-Ki vagy te rohadék?!! - Üvöltöttem torkom szakadtából.
-Ne kiabálj velem, te senki házi, vagy a párod bánja. - Hangja kimért voltar már pszichopata. Ami egyre jobban tolta bennem a pumpát.

Próbáltam megnyugodni, de minden kontrollt elvesztettem, amikor meghallottam omegám fájdalmas nyögését.
-Ha nem jössz el időben, akkor lehet megkóstolom ezt az édes kis omegát. Mit ne mondjak Jeon. Jó ízlésed van. - Telefonon keresztül is hallottam, ahogy megnyalja a száját, és az én drágaságomhoz akár nyúlni.
-Taehyung édesem, ne engedd, hogy hozzád érjen. - Könyörögtem neki, de fájdalmas hangja csak még jobban dűhített és féltékennyé tett már már.

-Kérlek, védd meg a kicsiket minden áron. Ne add oda neki. -hallottam nyöszörgő hangját.

-Megvédem őket kedvesem, de kérlek tarts ki, érted megyek -Kiáltottam.

-Azt meglátjuk Jeon. Ha csak nem előbb teszem magamévá ezt a kis édes cukor falatot. - Suttogja, mire Taehyung erőszakosan felkiállt.

-Hagyj békén te elmebeteg szarrágó! - Gondolatban büszkén el is mosolyodtam. Ő az én tűzes omegám.

-Igyekezz Jeon, az óra ketyeg - Mondta a férfi, majd rám csapta a telefont. Nem vagyok benne biztos, de tudom ki az.
Soojun, a férfi, aki folyton elakarta lopni a boldogságomat. Irigy volt, hogy én vagyok a különleges alfa. És most azt hiszem be hajtja az ígéretet, amit akkor tett, mikor kénytelen voltam őt feláldozni annak érdekében, hogy nehogy kiderüljön a titkom. Tudni illik ő csak egy vakarcs béta. Szóval hozzám nem érhet fel. De ha hozzá mer nyúlni az omegámhoz, neki aztán vége.

Gyorsan felhívtam Namjoon-t, hogy jöjjön ide.
Segítségemre is sietett, őröket állítattam a gyerekekhez, vagy 100 db embert. Remélem annyi elég lesz. Bár tudom az a béta nem járhat túl az eszemen. Nem olyan okos, hogy engem átvágjon.

El is indultunk, mikor újra megcsörrent a telefonom.
-Jeon, fordulj meg - Szólt bele, mire megtettem amit kért. Ott állt velem szembe, Taehyungot a karjában tartotta, egyik kezében egy kés volt amit az omegám csupasz pocakjához szorított.
-Nahát Jeon, látom nagyon szeretsz baszni. Tudod, hogy a drága omegám megint terhes? - Kérdezte, mire drágasagom megszólalalt.

Taehyung szemszögéből:

Minden jó volt. Végre Kookkal lehettem és csodás volt az este. Ám éjjel zajt hallottam. Felültem és akartam ébreszteni Kookot, de gondoltam biztos csak nyitva maradt az ablak, ezért óvatosan elindultam miután felvettem egy alsót és férjem egyik ingét. Ahogy kiértem a szobából valaki hátulról egy rongyot szorított a számra és másodpercek múlva elvesztettem az eszméletem. Egy koszos és sötét szobában ébredtem. Körülnéztem és a sarokban volt egy szék és mintha ült volna benne valaki. -Ki vagy? Mit akarsz?

-A gyerekedet akarom. A kis különleges képességüt. Ha nem ellenkezel, akkor nem lesz probléma. Viszont ha ez teszed, akkor be kell mocskolnom azt az édes kis testedet. - Suttogja már már a nyakamra. Azt hiszem szívesen behúznék ennek az alaknak.

-A gyerekeimet soha nem kapod meg. -köpök arcába idegesen.

-Oh látom Jeon a kis vadócokat szereti. - Suttogja, majd egy hosszas telefonálás után, megmarkolja a hajamat és egészen a szabadba húz magával. Megáll és egy kést szorít a pocakomhoz. Bár ahogy elgondolom, jó leszel te is az új gyerekekkel. - Nyalja meg egy száját, mire egy újabb telefon után a férjem felé fordít, aki döbbentem nézz ránk. Muszáj vagyok mondani neki valamit.

Bár fogalmam sincs mit mondhatnék. Körül nézek, hátha ismerős valami. De csak parkot látok mindenhol és teljesen üres. -Kook, nem tudom mi lesz, még egy madár sincs erre, hogy eláruljak valamit. Csak fák és bokrok, de túl sok sincs. A távolban sem látni semmit vagy senkit. De a gyerekekre vigyázz. Nem kaphatja meg őket. -igyekeztem úgy leírni a helyet, hogy ne legyen gyanús, de ez túl nehéz.

Nem szól semmit, csak hirtelen annyit látok, hogy a mögöttem lévőre veti magát, és engem óvatosan arrébb lök. Namjoon oda siet, amjd egy plédet terít rám.

Elkezdenek verekedni, majd a kés hirtelen Jungkook karjába szurodik, de még annyi jelenléte van, hogy arcon üsse azt a nyavajás semmire kellőt.
-Komolyan mint valami olcsó értéktelen dráma. Amúgy kedvesem. Tényleg terhes vagy? - Néz fel rám.

-Fogalmam sincs, de ha igen szülinapodra egy raklapnyi óvszert veszek. -ölelem magamhoz. Ez a kevés idő is annyira borzalmas volt. Csoki illata most is megnyugtat így jobban bújok hozzá. -A kicsik! Hol vannak? -ijedek meg. Ha a kicsiknek bármi bajuk esett én nem tudom mit csinálok. Most csak értük tudok aggódni.

-Nyugodj meg, semmi bajuk, most hívtam fel Jint. Azt mondta minden rendben. - Szólt közbe Namjoon. Felsóhajtottam, majd Jungkook rá néztem, aki nagyban gondolkozott.
-De nem kell óvszer. Ki tudom venni időben, ha nem szorítasz úgy rám.

Erre csak óvatosan vállára csapok. -De kell, különben ivartalanítalak. -néztem rá fenyegetően. Nem akarok újra terhes lenni. Tudom csodálatos egy dolog és tényleg az, de nem hiányoznak a hangulatingadozások és, hogy bármit is random megkívánjak. Meg az utolsó pár hónapban nem lehetünk együtt úgy Kookkal sem. Meg félek megint ikrek lesznek és minimum ketten. Nagyon nehéz az ikrekkel. Ha tényleg terhes leszek akkor legalább csak egy kislánnyal.

-Tuti biztos. Látod? Mondtam én. - Mosolyog Namjoon, ahogy a kicsike mutat, miután megérkeztünk.

-Úgy aggódtam értetek kicsikéim. -veszem fel őket és illatukat magamba szívom. -Nem engedlek el titeket most már. -nyomok puszik mindegyikőjük arcára. Ők az én gyönyörűségeim. Ők emlékeztetnek, hogy habár az elején nem ment zökkenőmentesen, de az életem jó fordulatott tett. Örülök, hogy akkor azon a napon lázam lett. Soobin elkezdett hisztizni. Biztos éhes. -Megyek Soobin már éhes. -mondom és egyből a szobájukba viszem őket és az ágyukba fektetve őket Soobint tartom a kezemben és kezdem etetni. Megérzem férjem illatát az ajtóból. -Fogadjunk azt akarod mondani, hogy így te is mindig éhes lennél. -nevetem el magam.

-Talált. Bár én inkább rád vagyok éhes. Szóval miután végeztél benne vagy egy menetben kedvesem? - Kérdezte majd óvatosan a fenekemre vezette a kezét.

-Használsz gumit? -Soobin kezd tele lenni így elveszem és Woojin kezd hisztizni. -Büfiztesd meg. -adom kezébe fiát míg Woojint és Beumgyut is kezembe veszem. Tuti ő is megfog éhezni így nem várom meg a hisztit.

-Minek, ha már úgy is megint terhes vagy? - Kérdezi, majd miután megbüfiztette Soobint, az ágyába fekteti, aki egyből el is szundikál.

-Még közel sem biztos. Előbb orvoshoz kéne menni. Ha meg terhes is vagyok akkor is. Te fogsz jobban szenvedni az utolsó hónapokban. -miután mind a ketten jól laktak megbüfiztettük őket. -Előbb menjünk orvoshoz aztán meglátjuk mi lesz. Na az jó? -karolom át nyakát.

-Tökéletes. - Markol bele a fenekembe, majd kézen fogva elindulunk az orvoshoz. Vajon sikerült még egy szerelem gyümölcsöt összehoznunk?

(A következő részben kiderül!)

Sziasztok!
Nagyon sajnáljuk, hogy ilyen későn hoztuk a részt. Mentségünkre szóljon, sok dolgunk volt, de igyekszünk rendszeres folytatást hozni.
Szép álmokat nektek! 😁