Különleges fegyver - Taekook (Befejezett)

14.rész

Jungkook szemszögéből:

Hatalmasat ásítva, keltem ki az ágyból, izmaimat kissé megfeszítve, majd az omegámra tekintettem, ki mélyeket szuszogva pihent. Elmosolyodtam, majd meztelen alsótestemre felhúztam egy alsónadrágot. Majd léptem volna egyet a konyha felé, hogy igyak egy adag kávét, mikor akkorát estem, hogy még a ház is beleremegett az egyszer biztos. Felálltam, s ekkor hirtelen egy kuncogást hallottam meg, ami Taehyungtól származott. Ránéztem, szemöldökömet összeráncolva.

-H..Hogy a fe..nébeh estélh elh? -tört ki hangosabb nevetésbe. -Deh ugyeh jólh vagy? -kérdezte nevetését elfojtva.

-Haha nagyon vicces, tudod mibe csúsztam el drágám? Hmm? Az élvezetedbe! -Nevettem perverzen mire az arcát átvette a pirosas árnyalat, majd nekem vágott egy párnát.
-Áucs, nem elég, hogy elestem még bántasz is asszony! Ma úgy megduglak hogy holnap nem bírsz majd felállni. -Mondtam majd a konyha felé indultam, de megtorpantam mikor felszólalt.

-Ha nem vonom meg tőled. -mondta határozottan.

Amint ezt meghallottam, elvigyorodtam. A konyha helyett visszafordultam majd az ágy felé vettem az irányt. Az omegám fölé másztam, arcomat az övéhez érintve, egészen közel. Perzselt köztünk a levegő. Tetszett, hogy zavarba tudom hozni, ilyen kis apró semmiségekkel.
-Bébi én vagyok az alfa. Nem vonhatsz meg magadtól. Tudom, hogy kívánsz -Suttogtam fülébe, majd cimpájára haraptam.

-Oh dehogyisnem, megvonhatom. Amikor csak akarom, hiszen én hordom a három kis alfánkat. -nézett ördögien, majd kimászva alólam indult ki a konyhába.

-Azt te csak hiszed baba -Kiáltottam utána.
-Akarsz most fürödni szívem? Milyenre állítsam a vizet? -Kérdeztem meg, az előbbi jelenetünket elfelejtve.

-Menj csak fürdeni, én majd később megyek. -kiáltotta vissza miközben a kávé illata lebegett a hálószobában is.

-Na de én veled szeretnék -Már már belső alfám is kívánta, hogy együtt vegyünk egy lazító zuhanyt.
Most nem akartam semmit perverz dolgot művelni, csupán csak ellazulni a szerelmem mellett.

-Mondom nem. Mit nem értesz ezen Kook? -lépett be és kezembe nyomta a kávét.

Lebiggyesztett ajkakkal fogadtam el a kávét, majd sóhajtva a teraszra sétáltam. Igaz felettébb perverz voltam, vagyok. De ezt csak is Taehyung váltja ki belőlem. Eddig senki iránt nem éreztem ilyen fellángoló vágyat, tűzet, mely felperzsel belülről. Egyszerűen csak ő tudja ezt kihozni belőlem. Túl különleges ez az egész.

Viszont néha tényleg rosszul esik. Gondolom azért nem akar velem fürödni, mert fél, hogy neki esek, vagy nem is tudom. Lehet ő nem is szeret engem igazán.

Felsóhajtottam, majd fusztráltan túrtam a hajamba.
Visszaindultam, mikor Tae jött ki. Illatán éreztem az értetlenségét, ami valószínűleg miattam van.

-Mi a baj szerelmem? Ha az amire gondolok akkor el tudom magyarázni az okát.
Nézett rám miközben karomat fogta nehogy tovább mehessek

Elmosolyodtam, majd hajkoronájába simítottam.
-Nem muszáj elmondanod -Mosolyogtam keserűen, mégis illata megnyugtatta agytekervényeimet.

-De mégis szeretnéd tudni az okát különben nem néznél úgy ki mint aki citromba harapott volna. Hidd el nem miattad van. -ölelt át hátulról.

-Akkor miért? -Vontam fel a szemöldökömet.

-A kicsik néha elérik, hogy brutális módon fájjon a hasam. Néha azon is elgondolkodtam, hogy felnyúlok és kihúzom őket. -mondta fájdalmas arccal -Hidd el nekem, sosem tudnék hazudni neked.

-Hát azt látom előre, hogy harcos gyermekeink lesznek -Nevettem fel majd pocakjára simítottam. Szívesen elszívnám a fájdalmát, de sajnos ez lehetetlennek minősült.
-Viszont tudod, hogy általában a kicsik megnyugszanak az apák hangjára, plusz általában a meleg víz is jó tesz, jobban fogod magad érezni tőle. Vigyázni fogok rád, s ha bármikor rúgnak, csak szorítsd meg a kezemet -Mosolyogtam rá.

-Köszönöm. Nem is tudnám mi lenne velem nélküled. Lehet ezerszer nyugodtabb életünk lenne, de egy percet sem bánok meg amit veled tölthettem, tölthetek és tölteni fogok. -adott egy apró csókot majd hozzám bújt.

Óvatosan az ölembe kaptam, úgy hogy pocakját ne nyomjam meg, majd a fürdőbe indultam vele.
Fürdés közben egyikünk sem szólt a másikhoz. Csak élveztük a csendet, Tae csak egyszer-kétszer szorította meg egy kicsit a kezem. Látom a kicsik már nem bírnak magukkal.

Sajnáltam, hogy eddig még nem vettem észre. De annyira lekötött a munka, hogy megvédjem a családot, hogy nem tudtam összpontosítani ezekre az apró momentumokra.

Kezemet pocakjára tettem, mire éreztem, ahogy mind a 3 baba egy jó erőset rúg. Taehyung összerezzent.
-Gyerkőceim ne bántsátok anyukátokat, ez fáj neki -Suttogtam míg hasát simogattam. Abba maradtak a rúgások. Elmosolyodtam. Hallgattak és reagáltak a hangomra.

Taehyung szemszögéből:

Jó volt egy kicsit lazítani. Jól esett ahogy annyira vigyázott rám. Ez hiányzott nekem már annyira. De még kifog tőlem kapni az tuti.
-Anyuka? Na adok neked én mindjárt olyan anyukát. -nevettem el magam, mert ezt lehetetlenség lett volna komolyan mondani. Legalábbis a második mondatot.

-Hát ha úgy vesszük te vagy a nő a kapcsolatunkban -Vigyorgott mint a tejbetök, mire mellkason csaptam.
-Héj ezt most miért? -

-Tudod te jól magad. -játszottam a sértődőtett mert miért ne.

-Tudod, hogy csak vicceltem. Nálad kívánatosabb férfi omegát nem ismerek. És csak az enyém vagy-Bókolt.

-Nincs azaz isten aki eltávolíthatna tőled. -bújtam jobban hozzá. Lehet ma kéne Namjonnal egy kicsit edzenünk. Szerintem egyikünk sem akar nagyon elpuhulni. Azért mégis csak formában akarunk maradni.

-Nem is engedném -Mosolygott majd hosszú csókba invitált.

-Na inkább kezdjünk el törölközni. Nammal ma muszáj lenne edzeni. -mondtam és kiszálltam, majd megtörölköztem és felkaptam a mai ruhámat. Persze eddzős ruhát.

-Elment az eszed? Nem sokára szülni fogsz. Így nem edzhetsz!! -Csapta fejbe magát Jungkook.

-Nyugi már. Nem csak harcolni szoktunk, azért még súlyokat tudok emelni. -hihetetlen, hogy így aggódik. De imádom, hogy ilyen, soha nem változtatnám meg.

-Jól van megyek akkor én is -Mondta mire meglepődötten néztem rá

-Öhm, jól van, de akkor jöjjön az egész csapat. Senki se lustálkodjon, mert egy szóba kerül és Jin agyon vágja őket egy serpenyővel. -nevettem el magam miközben elképzeltem, ahogy Jin serpenyővel a kezével kergeti a többieket. Nagyon vicces lenne.

-Szerintem inkább a betolakodókat kéne agyonverni -Mondta, majd indultunk volna el, de ekkor egy puffanást hallottunk meg, majd ahogy megláttuk mi is volt az, egyből lefagyott a mosoly az arcunkról.

Sziasztok!
Meghoztuk a folytatást. A helyesírási hibákat javítjuk majd. Mindenkinek szép Taekookos álmokat! ❤